Vezetők és követők

A vezetés alapjai, azaz miből lesz a cserebogár (vagyis kiből lesz a vezető)

„A vezetés képesség és akarat, hogy férfiakat és nőket sorakoztass fel egy közös cél érdekében, és jellem, amely önbizalmat önt beléjük.” (Bernard Law Montgomery)
chess-2727443_960_720.jpg
Vezetők és követők tartják mozgásban a világot. De vajon mi dönti el, hogy kiből lesz az egyik és a másik? Mindannyiunkban eredendően benne van mindkettő és a sorsunk alakulása, valamint a bennünk fellépő igények hozzák a felszínre őket. Vannak azonban olyan alaptézisei a vezetésnek, amelyek minden időben érvényesek, és amint megértjük őket, aztán alkalmazzuk a gyakorlatban is, jobb vezetői képességekre teszünk szert. Ismerkedjünk meg néhánnyal.

A vezetés kölcsönhatás. A kimutatások szerint a legvisszafogottabb ember is 10 ezrek életére van hatással élete során. Nap mint nap hatunk azokra az emberekre, akikkel kapcsolatba kerülünk. Az egyik pillanatban mi kerülünk valaki befolyása alá, a következő percben mi hatunk valakire. Például, ha eladók vagyunk egy műszaki áruházban, akkor tőlünk kérnek tanácsot az emberek, akik szemében mi szakértők vagyunk, így felelősen terelhetjük őket egy irányba. Közben a kuncsaftunk között lehet olyan személy is, aki egyébként egy 100 fős cégnek a vezetője. A cégénél vezet, minket most követ. Viszont, ha elmegyünk pihenni pár napra valahová érdemes egy idegenvezetőre vagy a környékbeliekre hallgatnunk, hogy mit nézzünk meg a vidéken. Ott mi válunk követővé.

A vezetés hatás. Talán apró dolgok ezek, de a vezetés nem más, mint hatással lenni mások életére, ahogy ezt John C. Maxwell lényegre törően megfogalmazta. És hatása nem csak a nagy dolgoknak van. Aki megélt meghatározó történelmi időszakokat - forradalom, rendszerváltás, hasonlók - az bizonyára soha nem felejti el a történteket. De legalább ennyire élénken emlékszünk a múltból egyéb helyzetekre, személyekre, akik mély benyomást hagytak bennünk. Világtörténetileg talán sokkal kisebb a jelentőségük, és néha ezek egészen apró dolgok, de minket ott és akkor megfogtak, és lehet a mai napig is meghatározzák a szemléletünket. Egy tanár, egy rokon, egy barát vagy kirándulás, egy eredményes fellépés, egy érzelmes pillanat, bármilyen momentum vagy bárki, amiből, akitől tanultunk valamit.

A vezetőt követik. A vezető onnan ismerhető fel, hogy követik őt. „Akinek nincsenek követői, az nem vezet csak sétál.” mondja John C. Maxwell. Tulajdonképpen, ha ezt kissé kisarkítva nézzük, és az etikai részt figyelmen kívül hagyjuk, akkor mindazokat vezetőnek tekinthetjük, akiknek követőik vannak. Így számít vezetőnek egy hithű lelkipásztor, de akár egy kíméletlen diktátor is. A különbség csak az ideológia. Az viszont végeredmény tekintetében óriási eltérést okoz. Nem véletlen, hogy olyan zilált és zavaros időkben, mint mostanság, ahol az értékrend kétes és instant formát ölt, igen megerősödnek a szélsőséges és egyben csábító nézetek, amelyek ígéreteivel sokakat vonzanak a követők táborába. Követésre érdemes lehet bárki, aki számunkra megfelelő erkölcsi, emberi, szakmai nívót képvisel és példaként szolgál. Szeretett szülőnktől kezdve, a kedvelt oktatónkig, a sikeres üzletembertől, a kiemelkedő művészig akárki, aki hatást gyakorol ránk.

Mindenki követőként kezdi. Ha jó vezetővé akarunk válni, akkor először követnünk kell. Meg kell találnunk azt a területet, amelyben sikeresek akarunk lenni, majd pedig azt a személyt, aki mintegy mentorként szolgál számunkra. Megkérdőjelezhetetlen lojalitással kell viseltetnünk, valamint el kell köteleződnünk a tanulás és fejlődés mellett. Nem egy rövid időre, hanem folyamatosan. Elfogadni és befogadni azt a tudást, amelyet a választott vezetőnk megoszt és képvisel. Megfigyelhetjük ismert, kimagasló vezetőknél is, hogy ha váltanak, vagy ha „nyugdíjazzák” magukat, akkor sem állnak le a személyes növekedéssel. Ha ezt tennék, veszítenének a szűkebb és tágabb környezetükre, mondhatni a világra gyakorolt hatásukból.

A vezetés egy szimbiózis. Sosem egyoldalú dolog. Ha fejlesztjük a körülöttünk élőket, akkor az általunk tanultakkal a mi dolgainkat is megkönnyíthetik. Levesznek terhet, munkát a vállunkról. Delegálhatunk a részükre olyan munkát, amely az ő szintjüknek megfelelő képzettséget igényel, ezáltal, mi koncentrálhatunk a fontosabb feladatainkra. Mondhatjuk, azzal, hogy segítünk nekik továbblépni, ők is segítenek nekünk. Nagyon is sokat. Ettől válik tanár és diák viszonya egy kölcsönösen előnyös kapcsolattá. Mások felemelése a kulcsa a mi felemelkedésünknek is.

Amit mi tudunk a legjobban. Azért érdemes a csapatunkban lévőket folyamatosan fejleszteni, mert mindaz, amit rajtunk kívül más is tökéletesen meg tud csinálni, átadható. Nekünk vezetőként azokra a feladatokra kell fókuszálnunk, amiben mi vagyunk a legjobbak, illetve, amelyeket kizárólag mi tudunk elvégezni. Amikor leragadunk aprólékos időrabló feladatoknál, ahelyett, hogy az erősségünkre figyelnénk, akkor szépen lassan veszítünk vezetői erényünkből. Tudni kell átadni az irányítást a megfelelő kezekbe. Tudni kell bizalmat építeni és bízni az embereinkben. Amikor azzal törődünk, amiben a legjobbak vagyunk, előre lépünk az utunkon, felnövünk a következő kihíváshoz, megadjuk a lehetőséget, hogy a csapatunkban lévők továbbra is példának tekintsenek, és ők maguk is további vezetői szinteket érhessenek el. A szervezetünk és benne az embereinknek előre haladnak.

Emberi kapcsolatok ápolása. Minden szinten meg kell becsülnünk az emberek hozzájárulását a szervezethez. A mi felelősségünk, hogy elsajátítsuk azt a képességet, hogy bárkivel szót tudjunk érteni. Nem nézhetünk le valakit, aki nem a mi szintünkön mozog. Ismerjük el, hogy minden személy, a maga munkájával, cselekedetével, értékes a részünkre. Csak úgy léphetünk tovább, ha megtaláljuk azokat, akiket segíthetünk, hogy egyre feljebb kerüljenek az emberek irányításának ranglétráján. A növekedés csak az emberek támogatásával érhető el. A követők, köztük a leendő vezetők, elkötelezettsége felénk megmutatja, hogy jól dolgozunk-e, valóban érdemesek vagyunk-e a vezetésre. Ha jól bánunk velük, akkor érdemesek leszünk.

Ez egy olyan téma, amely igen sok aspektusáról fontos beszélni, így foglalkozunk még vele az biztos. Alapvető, hogy egy jó vezető nevelésében, a jó követő képes érett vezetővé válni maga is. A helyes példák megfelelő utat mutatnak az utánunk következőknek, akik maguk is képesek továbbadni az így megtanultakat. És ez a téma igen üzletinek tűnik, javaslom fussuk át a fent említett pontokat és nézzük meg mondjuk szülői szemmel. Milyen sokat adhatunk a gyermekeinknek, ha úgy gondolunk rájuk, mint apró követőkre, akiknek mi vagyunk a vezetői, és akik a mi nevelésünk gyümölcseként emberséges, gondos és morálisan erős tartású felnőttekké válhatnak. Ahogy John C. Maxwell mondja; „Nem a saját hatalma tesz valakit nagyszerű vezetővé, hanem az a képessége, hogy másokat naggyá tud tenni.” Ez a követőből vezetővé érés körfolyamata.

 

Akit behatóbban érdekel a vezetés témája, annak bátran ajánlom a figyelmébe John C. Maxwell könyveit. Garantáltan nem fog csalódni.

Akár vezető vagy, akár követő, de ha tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz te is az oldal követői közé.