Hogyan javíthatunk a megítélésünkön?

6 pont, ami kedvezőbb képet alkot rólunk, a cégünkről, a csapatunkról

„Ha egy cég rosszul bánik velünk, még ha nem is emlékszünk az eset pontos részleteire, akkor is rossz érzéssel gondolunk vissza rá.” (Daniel Oppenheimer)
shaking-hands-3098690_960_720.jpg
A legtöbbünk nem egyedül dolgozik, hanem másokkal csoportosan. A munkahelyek jó része nem remetelyuk. Ezért ki kell alakítanunk egy arra érdemes kultúrát, amivel a leghatékonyabban tudunk közösen dolgozni. Úgy, hogy közben a partnereink a legszínvonalasabb szolgáltatást kapják, egyben pedig a legoptimálisabb képet közvetítsük a külvilág felé magunkról. Mindez kézenfekvő lenne, ám erőfeszítés és koncepció nélkül nem megy. Mégis nagyon kevés vezető foglalkozik azzal, hogy segítsen az emberinek megérteni és megteremteni ezt a miliőt. Milyen alapokra is van szükségünk ehhez?

Együttműködés, csapatmunka. Azért mert dolgozunk valahol, valakikkel még korántsem biztos, hogy egységes és erős csapat vagyunk. Ha csupán dolgozgatunk magunknak, a többiekkel mit sem törődve, nem leszünk többek egy összeverődött hordánál. Meg kell tanulnunk segíteni és támogatni a munkánkkal, a hozzáállásunkkal a társainkat. Érezniük kell, hogy számíthatnak ránk, ha megszorulnak. Ezt a mentalitást azok a külsősök is érezni fogják, akik találkoznak velünk. Látják a közvetlenséget, a segítőkészséget. Ahogy James Ramsey Ullman megfogalmazta; „A siker egyetlen kulcsa a közös erőfeszítés, a csapatmunka, mert az önzéstől csak kisebb lesz az ember.”

Tájékoztatás. Az embereinknek tájékozottnak kell lenniük. Sokszor látni, hogy a felső vezetés nem oszt meg információkat a munkatársaknak, mert úgy vélik, azok csak rájuk tartoznak. Ha elmondanák nekik, esetleg csorbulna a vezetői tekintélyük. Ám a kirekesztett kolléga, nincs sokkal előrébb, mint egy kuncsaft. Tehetetlen bizonyos kérdésekkel szemben, kényes helyzetbe kerül emiatt, és csalódik a cégben vagy intézményben, aki nem bízik meg benne. A dolgozóknak tisztában kell lenniük a céget érintő ügyekkel, mert csak így állhatnak ki hitelesen a vállalat mellett. Csak így tudnak válaszolni őszintén a kérdésekre.

Egységes kommunikáció. Ez leginkább a szolgáltatói szférában érdekes, ott ugyanis az embereknek meg kell kapniuk a munkájuk profi elvégzéséhez szükséges információt. Végtelenül amatőrül néz ki, amikor egy adott témában az egyik munkatárs ezt mondja, a másik azt. Jól példázza a helyzetet, hogy mostanában rendezzük egységessé a családi telefonok előfizetéseit, és már több üzletben is jártunk, mert mindig felmerül valami újabb kérdés. Lenyűgözőnek tartom, hogy ugyanazon szolgáltató különböző boltjaiban, más feltételekre van szükség a szerződés megkötéséhez. Egyértelmű, hogy nem teszi acélosabbá a rólunk kialakult képet, ha a partner felé nem tudunk egységes kommunikációt képviselni.

Felépítés. Minden jót, amit másokról mondunk, visszaszáll ránk. Ebben az esetben, ha megdicsérjük egy kollégánkat, ha méltatjuk az érdemeit egy bizonyos téren, ügyben, segítségben, akkor az általunk képviselt céget építjük fel, és bizalmat ébresztünk az ügyfélben. Másrészt pedig motiváljuk a társainkat. Rob Parsons mondta; „Amikor a fül soha nem hall dicséretet, a szív egy idő után elveszíti a késztetést a próbálkozásra.” Ismerjük el a társaink érdemeit. Mindegy, hogy főnök, beosztott, kolléga, emeljük ki konkrétan, miben jó az illető.

Belső konfliktusok kezelése. Nem tartozik a nagyközönségre, hogy a zárt ajtók mögött milyen beszélgetések folynak. Harcolhatunk egymással, vitázhatunk, de amint kilépünk az ajtón, ezeknek nyoma sem maradhat. Egyhangú véleményt képviselünk. Nem állhatunk a csapattal ellentétes oldalon. Nem mondhatjuk, hogy; „én nem értek egyet ezzel, de a többiek így döntöttek”. A nézeteltéréseink csak ránk tartoznak. Aki külsősként ezt hallja, a bizalmát veszítheti az intézetünk, cégünk iránt. Kétségei támadnak, vajon, ha ez az alkalmazott, nincs egyetértésben a cégével, akkor jó helyen vagyunk-e.

Határozott kiállás. Egy munkatárs akkor fog magabiztosan fellépni a közös érdekek mellett, ha tájékozott, és tud a kérdésekre választ adni. Ha bízhat a munkatársai segítségében, az övével azonos és megerősítő hozzászólásaikban, meglátásaikban. Vagyis, ha az előző tételek teljesülnek. Bizonyára akadt már olyasvalaki az utunkba, akinek feltettünk egy kérdést, és ő csak sejtelmesen mosolygott vissza. Nem akart, nem tudott állást foglalni, konkrétumot mondani. Talán egyetértett velünk, megértett minket, mégsem mondhatta azt, hogy igazunk van, mert azzal lejáratta volna a vállalatát. Adjuk meg az alapvető feltételeket az emberinknek ahhoz, hogy kiállhassanak mellettünk, és egyben az ügyfelet is maradéktalanul szolgálhassák. Bízzunk bennük, hogy ők is bizalmat építhessenek a környezetükkel.

Egyszerű pontok ezek, ám alkalmazásuk sokszorosan megtérül. Tiszta és átlátható helyzetet teremt, ahol megadjuk a lehetőséget a nálunk dolgozóknak, hogy öregbítsék a cégünk, intézményünk jó hírét. Csapategységet kovácsol, amely markáns arculatot biztosít. Ez az arculat pedig a jó megítélésről lesz híres. Ne feledjük, az arculat lehet csak kirakat jellegű, de a minőségi megítélés a belső értékeken alapszik. Mint azt Aaron Shapiro szavakba öntötte; „Nem elég az emberek tudatára adni, mennyire nagyszerűek vagyunk, be is kell bizonyítanunk!” Minden egyes munkanap remek alkalom a bizonyításra.



Ha te is fontosnak tartod az igényes megítélést, és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követői közé.