„Nem elég olyan jónak lenned, mint a többi ember, jobbnak kell lenned újra meg újra, éjjel-nappal.” (Jacquelyn Mitchard)
Minden fronton kiélezett a helyzet. Nem létezik olyan munka, vállalkozás, szolgáltatás, amely egyeduralkodó lenne a világban. Vagyis néhány kivételtől eltekintve nem létezik. Szakmailag sokan vannak a toppon, nagyon gyakran azonban mégsem ők azok, akik a sikereket aratják. Mi dönti el, hogy egy adott munka kapcsán valakit választunk vagy nem választunk? A professzionalizmuson túl mely tényezők erősíthetik a pozíciónkat és növelhetik az eredményességünket?

Őszinteség. Az első kritérium a korrektség. Mindegy mivel foglalkozunk, egy kapcsolatfelvétel kapcsán sem engedhetjük meg magunknak, hogy ferdítsünk, csak azért, hogy kedvezőbb fényben tűnjünk fel. Előbb-utóbb úgyis kiderül, ha többet ígértünk, ha mást mondtunk, ha bevállaltunk valamit, amit nem tudunk véghez vinni. A legjobb akkor lesz a vélemény rólunk, ha az igazat mondjuk. Még akkor is, amikor ez kellemetlen. Előfordul, hogy nem vagyunk kompetensek egy adott témában. Ne beszéljünk mellé, vállaljuk fel. Jobban jövünk ki belőle, mintha soha véget nem érő körmondatokban mellébeszélnénk. Érezhető, mikor nem tudunk megválaszolni érdemben egy kérdést. Felesleges erőlködés. Tartsuk tisztán a kapcsolatot.

Megjelenés. A lazaságot az igénytelenségtől csak pár hajszál választja el egymástól külcsín tekintetében. Amikor munkáról, üzletről van szó, akkor óriási baklövés, ha ez a néhány hajszál a slamposság felé billenti a mérleg nyelvét. Azonnal veszítünk a hitelünkből. Inkább kételyt ébresztünk, mint bizalmat. Az igényes külső azt üzeni; „tisztellek téged és magamat, valamint tisztelem a munkámat is”. Komolynak tűnünk, és csak rajtunk múlik, hogy a viselkedésünk is ezt fogja-e tovább erősíteni. Nem kell élére vasalt nadrágban és nyakkendőben feszíteni, bár helyzete válogatja, miben jelenjünk meg. De sportosan elegánsan, tisztán és ápoltan mutatkoznunk mindenképp ajánlatos. A küllemünk megadja a komolyság alapját. Hogy mennyire vesznek komolyan minket és mi az ügyfelet.

Pontosság. A tiszteletlenség másik nagy fokmérője. Az idő olyan tényező, amely mindenkinek kellően drága. Ezt nem figyelembe venni otrombaság. Amikor pontatlanok vagyunk vagy nem tartjuk magunkat egy határidőhöz, nem tulajdonítunk jelentőséget a partnernek. Egyszerűen semmibe vesszük. Nem az a baj, amikor megcsúszunk az időnkkel, hanem amikor ezt nem kommunikáljuk az érintett felé. Az ígéreteink betartásának egyik ismérve, hogy készen vagyunk, amikorra vállaltuk a teljesítést. Márai Sándor megfogalmazásában; „A pontosság nemcsak a királyok udvariassága, hanem minden felelős, rangját ismerő ember kötelessége.”

Viselkedés. Udvariasság és figyelem, két fő motívuma a magatartásunknak. Hallgassunk türelmesen, nyugodtan és közbeszólás nélkül. Majd válaszoljunk vagy kérdezzünk, de aztán újra figyeljünk csendben. Nem kell mindenben egyetértenünk, de igyekezzünk megtalálni a közös hangot. Esetleges drasztikus ellenvéleményünket is egyetértő pontokkal indítsuk. Ne támadjunk, ne okoskodjunk és főként ne oktassunk ki, mert csak fölényesnek hatunk, akinek fontosabb a saját igaza és tudása fitogtatása, mint egy kuncsaft megbecsülése. Gondoljunk rá, egy olyan emberrel beszélgetünk, aki töredékét sem tudja annak, amivel mi foglalkozunk. És laikusként lehet mi is ugyanilyen tájékozatlanok lennénk az ő helyében. Illedelmesen társalogjunk, ezzel kiépítve egy szorosabb kapcsolatot.

Szimpátia. Ez összességében a benyomást jelenti. Már elkezdődhet akár egy telefonbeszélgetéssel, hogyan vesszük fel a kagylót, milyen hangsúllyal beszélünk, mit és hogyan mondunk. Sokszor már itt eldől, hogy valakivel rokonszenvezünk-e vagy sem. Aztán folytatódik a további személyes élménnyel, nagyjából azokkal a dolgokkal, amikről az előző pontban esett szó. Ha a kémia működik két személyiség közt, akkor összhangba kerülnek és szót értenek. Ám lényeges, hogy mi is egységesek legyünk. Értem ezalatt, hogy amit mondunk, az feleljen meg annak, amit csinálunk. Amit ígértünk a telefonba, azt ne kezdjük el megmásítani és kimagyarázni egy személyes találkozáskor. Kibújik a szög a zsákból és elveszítjük a kezdeti szimpátiát, amikor így járunk el. Könnyű közösen dolgozni valakivel, ha közel érezzük magunkhoz a másik szellemiségét és egymás megítélése nélkülözi a bukkanókat. Tilmann Beller szerint; „Ha valaki szimpátiával, jóakarattal és bizalommal fordul felénk, az egyszerűen jót tesz nekünk. Áram indul ki belőle, mely erőt ad, növeli önbizalmunkat és biztonságunkat. Megfordítva is igaz.”

Tájékoztatás. Vannak területek, amelyek hosszabb kooperációt igényelnek. Ilyenkor két hibát lehet elkövetni. Vagy elfelejtjük megfelelő időközönként informálni vagy ellenkezőleg, állandóan a kliens nyakán lógunk a legújabb fejleményekkel és ajánlatokkal. Egyik sem életképes. Az első esetben nem tudunk egy emberközeli kontaktust kialakítani, a másodikban pedig elidegenítjük magunktól a másikat. Az utánkövetés szakaszában meg kell találnunk azt az arany középutat, amely nem túl kevés, de nem is túl sok. A legjobb, ha a partnerrel együtt alakítjuk ki, az ő igényei szerint, a tájékoztatás mennyiségét és elosztását. A fontos, ne feledkezzünk meg róla. Ezzel tarthatjuk melegen és életképesen a kapcsolatunkat.

Amikor több hasonló kaliberű és tudású cég, üzletkötő, ajánlat közül kell választani, akkor a legtöbb esetben az emberi tényező fog dönteni. Mondhatnánk, hogy az ár is, de az emberek aránylag gyorsan rájönnek, hogy nem mindig és mindenben célszerű a legolcsóbbat választaniuk. Ezért, ami állandó mérlegelési alap az az emberi oldal. Aki ebben jobb, az jobbá válik a konkurenciánál, de sokszor még a saját munkatársainál is. H. Jackson Brown mondta; „Az élet nem követeli meg tőlünk, hogy a legjobbak legyünk, csak azt, hogy próbáljuk a lehető legjobbat kihozni magunkból.” Amikor így teszünk, és emberileg a magunk legjobbját adjuk, ezt a környezetünk is érezni és honorálni fogja. Ez különböztet majd meg minket a versenytársaktól. De nagyon.

Ha te is jobb vagy a konkurenciánál, és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez.