A múlandó idő

5 pont a hetékonyabb mai napért

„Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.” (Woody Allen)
time-fashion-person-woman-girl-large.jpg

Kapta már magát azon valaki, hogy az egyik pillanatban még legózott vagy babázott, a következő pillanatban meg a kezébe kapta a felmondását vagy épp újszülött gyermekét? A felismerés, hogy hova lett az idő(nk) sokkoló. Napok, hetek, hónapok és évek rohannak el velünk, gyakran úgy, mintha mi ott sem lennénk. Olyan ünnepek közeledtével, mint a mindenszentek előtérbe kerül az elmúlás gondolata. Megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk. Embereken, akik már nincsenek köztünk, a múlton, amit megéltünk. Elmorfondírozunk azon, ahol tartunk és azon, ahol tarthatnánk. Hová tűntek a nagyra törő elképzeléseink, miért nem valósultak meg a terveink?

Talán, mert a terveket nem kísérte konzekvens kivitelezés. Az életünk jó részét mások követelményei szerint éljük. Most a főnöknek kell ez, majd egy munkatársnak az, aztán egy ügyfélnek emez, jaj, még a páromnak is kell amaz. Hol vagyunk mi ebben a végeláthatatlan körben? Ki osztja a lapokat? Mindig mások vagy néha mi is kezünkbe vesszük a paklit?

Indíthatjuk a reggeleket bármilyen eltökélten, a napjaink nagy részét elvesztegetjük. Amikor neki fogunk a feladatainknak gyorsan megnézzük a levelezésünket, és nahát, mit látunk, érkezett néhány azonnal megválaszolandó üzenet. Ezekre akkor gyorsan reagálunk, közben érkezik egy telefon, hogy mihamarabb küldjünk egy árajánlatot XY-nak, és persze felszaladunk a közösségi oldalunkra is, mert a tájékozottság elengedhetetlen. Majd hirtelen azt vesszük észre, már az ebédidőnél tartunk és elvégeztünk egy csomó apróságot, de megint nem jutottunk el az igazán fontos feladatainkhoz. Sebaj, mondjuk magunkban, majd holnap. A legígéretesebb időpont a „majd holnap”. Aztán holnap mintha deja vu-nk lenne, megismétlődik ugyanez a folyamat.

Mindannyiunknak vannak nagyobb lélegzetvételű ötletei, melyek komolyabb koncentrációt igényelnek, és amelyekhez nem fér hozzá a hétköznapok sürgőssége miatt. Ha valóban azzal töltenénk időt, ami hosszútávon a javunkat szolgálja, akkor miközben elszaladnak az éveink, tartalommal is sikerülne megtöltenünk. Priorizálnunk kell a tevékenységeinket, és igenis szakítanunk kell azzal a társadalmilag elfogadott normával, hogy mások elvárásainak azonnal meg akarjunk felelni.

A világ kitárult és mégis egy egészen apró helyen elfér, egy mobil képernyőjén. Irdatlan mennyiségű információ zúdul ránk ezen a kis felületen keresztül naponta. Ezeknek egy célja van, megszerezni a figyelmünket. És ha sikerrel járnak, akkor veszítünk. Tájékozottak leszünk, okosnak tűnünk, intelligensnek, de a saját életünk feletti kontrollt elvesztettük, mert minden másra figyelünk, csak magunkra nem. Néhány ötlet arra vonatkozóan, hogy napi szinten irányba állítsuk a dolgainkat.

1. Ragaszkodjunk a fontos dolgainkhoz, indítsuk a legproduktívabb, reggeli-délelőtti időszakot a lényeges feladatainkkal. Sok sikeres ember kezdi korán a napjait azokkal a munkáival, amelyeket a legfontosabbnak vél. Ez biztosítja a számukra, hogy a megfelelő teendők valóban el vannak végezve, s csak ezek után állnak neki a másodlagos ügyeiknek.

2. Alakítsunk ki egy napi rutint a kreatív gépezetünk bemelegítésére. Stephen King író például minden nap ugyanabban az időszakban ül le a gépe mellé egy csésze kávéval vagy pohár vízzel. Ugyanaz a szék, ugyanaz az asztal, ugyanaz a zene, ugyanúgy elrendezve a papírjai, és ettől a környezettől automatikusan elindul az alkotó folyamat benne. Ismerős miliőt teremtve erősíthetjük a hatékonyságunkat.

3. Ne hagyjuk magunkat eltéríteni. Telefon, e-mail, messenger, hírportálok, mind, mind azt a látszatot keltik, hogy állandóan elérhetőnek kell lennünk, most és mindörökké. Ne dőljünk be ennek, a legtöbb üzenetünk megválaszolása várhat egy kicsit. Egy 2012-es McKinsey Global Institute általi tanulmány szerint a tudásgazdaságban dolgozók munkahetük 28%-ában az e-mail-jeikkel foglalkoznak. Ha engedünk a kísértésnek egy életet élünk le úgy, hogy ezek a csip-csup foglalatosságok töltik be a napjainkat. Tegyük félre az online elérhetőségünket és fókuszáljunk lényegi kérdésekre osztatlan figyelemmel zavartalanul.

4. Legyen listánk az elvégzendő dolgainkról, és amennyire lehet, tartsuk is hozzá magunkat. Senkit nem rugalmatlanságra bíztatok, mert néha kell, hogy módosítsunk a kötelességeink sorrendjén. De ne vegyünk fel ész nélkül újabb és újabb pontokat a lajstromunkra, hisz úgysem tudunk mindent egy nap alatt megcsinálni.

5. Iktassunk be rövidebb szüneteket a nap folyamán, amikor kifújjuk magunkat, kiengedünk, és erőt gyűjtünk egy következő körre. Ilyenkor elbeszélgethetünk valakivel, vagy engedhetünk a csábításnak és fellátogathatunk a kedvenc portáljainkra, megnézhetjük mi a helyzet az ismerőseinkkel. Arra viszont ügyeljünk, hogy ha 15 percet engedélyeztünk magunknak, akkor ezt ne lépjük túl. Tartsuk magunkat az általunk állított korlátokhoz, különben elszállunk az időnkkel.

Még két hangsúlyos elem a megadatott időnk kihasználásához. Álljunk meg heti, havi, éves rendszerességgel is, felülvizsgálni vajon megfelelő-e az irányzékunk. Keressünk nyugodt időszakot, egy háborítatlan helyet magunk számára, ahol nincs zaj, nincs wifi, kapcsoljuk ki a mobilt, mélyedjünk el a gondolatainkba. Mérlegeljünk és korrigáljunk, ha szükséges.

És álljunk meg időnként a szeretteink mellett is. Ne csak ünnepekkor és jeles alkalmakkor. Nem öncélúan robotolunk. A munkánk is arra hivatott, hogy a családunkat gondozza, a hosszú távú terveink is a közös életminőségünk javulását szolgálják. De mit érnek az eredmények, ha közben elveszítjük azokat, akikért alapvetően cselekedtünk. Ne hagyjuk kihűlni a privát fészkünket, óvjuk, melengessük, szeressük, foglalkozzunk vele rendszeresen. Fogadjuk meg a Dalai Láma bölcsességét; "Csak két nap van egy évben, amikor semmit nem tehetsz: Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a MA a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy, és elsősorban, hogy ÉLJ!"


Ha tetszett ez a poszt, akkor a legfontosabb teendőidet követően, kövesd a továbbiakban is a cikkeket.