Szeretet és elvárás

Miért nem érzi a párunk, hogy valóban szeretjük őt?

„Én nem tudnék csak úgy akárkit szeretni. Nem vagyok egy szent. De ha akarnék is valakit szeretni, annak a másiknak jó tanítómesteremnek kell lennie, hogy én megtanulhassam, hogyan szeressem éppen őt.” (Feldmár András)
carly-rae-hobbins-331349-unsplash.jpg
Életünket behálózzák az elvárások. Ki, mit vár el tőlünk, és mi mit várunk el másoktól? Az adok, kapok kölcsönhatása ez. Kimondott vagy kimondatlan, jogos vagy nem jogos elvárások garmadája. Az elvárások működtetik a kapcsolatainkat, ezek visznek előre a céljaink felé. És bizony gyakran ezek okoznak nézeteltéréseket a párkapcsolatunkban is.

A kereslet, kínálat különbsége. Sok párkapcsolatban telnek az évek úgy, hogy gyűlnek a kimondatlan neheztelések. Ezeknek a megbántásból eredő tüskéknek egy része az elvárasokból táplálkozik. Mit várok el a társamtól? Gyakori, hogy ki sem mondjuk a másiknak mit szeretnénk, csak belül őrlődünk, hogy ha szeret, akkor miért nem tudja, mi kell nekem. Hát nem tudja a fene egye meg! Mert másként van kódolva az agya, más az ő szükséglete. Így a fejéhez vágjuk, hogy már nem is szeret minket. Ő pedig erre a saját igényi szerint kezdi el kimutatni a szeretetét. Ettől gőzölünk be igazán. A helyzetet úgy éljük meg, hogy nem vagyunk neki fontosak. Dehogynem. Azonban ő csak azzal tud főzni, amit a hűtőben talál. Az ő frigójában pedig olyan hozzávalók vannak, ami a saját ízlésének felel meg. Tehát szeret, és tökéletesen reagál is a reklamációnkra, csak éppen a maga módján.

Egyenes út a távolodáshoz. Van az a klasszikus mondás, hogy mindenki magából indul ki. Vagyis, ami nekem jó, másnak is az. Ezért citáljuk el a párunkat egy rock koncertre, holott ő a jazz-ért rajong, és csodálkozunk, hogy nem érzi jól magát. Vagy veszünk egy doboz méregdrága bonbon-t, pedig ő 70%-os étcsokit szereti és meglepődünk, hogy fanyalog. Mi a reakciónk? Nem jó neki semmi, legközelebb vegyen magának, ha akar. Mert mi boldogok lettünk volna egy ilyen meglepitől. És sokszor megrekedünk ezen a ponton, besértődünk és annyiban hagyjuk a dolgot. Mindkét felet kellemetlenül érinti, ami történt. Az egyik fél úgy véli nem számít a társának, a másik úgy, hiába tesz meg mindent se nem oszt, se nem szoroz. Totális patthelyzet, ami eltávolít egymástól.

Tudatni kellene. Ilyenkor jön a következő felvetés: de akkor miért nem kíváncsi arra, hogy nekem mi esne jól? Azért nem érdeklődő, mert mint látjuk, szentül megvan győződve róla, hogy ismer minket. Fordítsuk inkább meg a kérdést: miért nem közöljük vele mi? Egy hosszabb ideje tartó kapcsolatban, főként, ahol nem szokás bensőséges témákról beszélgetni, nem egyszerű ezt felhozni. A hétköznapok zsúfoltsága többnyire ellenünk is játszik, mert jó, ha az informatív társalgásokat letudjuk mielőtt hullafáradtan bezuhannánk az ágyba. Valahogy nem találjuk a helyét egy kedd vagy szerda estén, hogy belefogjunk egy ilyen kényes témába. Mi nem hozzuk szóba, neki fogalma sincs milyen témát kéne feszegetnünk, és marad minden a régiben. Csitáry-Hock Tamás szerint; „Az igazi szeretet éppen azt jelenti, hogy nem fordítasz hátat, nem hagysz el, ha valami zavar, bánt. Hanem őszintén megmondod. Mert fontos neked. Mert szíved mélyén szeretsz.”

Alkalom szüli szeretetet. A megoldás, teremtsünk alkalmat a csevegésre. Mondjuk egy meghitt vacsora keretében. Már eleve azzal kizökkentjük magunkat, hogy asztalt foglaltatunk, kimozdulunk és elmegyünk valahova, ahol van lehetőségünk kettőnkkel foglalkozni, és magunkról beszélgetni. Különleges este, különleges beszédtémákkal. Olyan különleges témák, amelyek nem kerülnek elő a családi vacsora asztalnál, mikor próbáljuk átbeszélni a napi történteket, míg a gyerek üvölt, hogy ő nem kért borsót, miért nem a piros bögrét kapta és a szalvétája is leesett. Hagyjuk otthon a gyereket, üvöltsön kivételesen a nagyinak. Neki valószínűleg úgysem fog.

Az igyekezet értékelése. Ha sikerül megbeszélni a dolgokat, azért azt ne várjuk, hogy varázsütésre megváltozik az életünk és ettől kezdve minden flottul megy majd. Ő nem mi, időre van szüksége a változáshoz. Értékeljük az akaratot és az erőfeszítést. Ha szeretnénk, hogy párunk segítsen a háztatásban, akkor díjazzuk azt is, ha nagy büszkén eljut a rendrakásig, ne várjuk, hogy azonnal tisztára suvickolja az egész kecót. Türelem. Amikor tapasztaljuk, hogy a kedvünkben akar járni, tudhatjuk, jó úton haladunk. Adjunk pozitív visszajelzéseket, biztassuk a megtettek miatt és soha ne korholjunk az elmaradtak okán.

Irreális elvárások. Nálunk is megesik, hogy elmegyünk egy hétre pihenni, és a visszaérkezésünket követő második napon már elhangzik a „nem töltesz velem elég időt” panasz. Én meg csak nézek elkerekedett szemekkel, hogy mi van, hisz most jöttünk haza egy hét együttlétből. Eleinte ez sok vitát szült, mára már megtanultunk ezen és az ehhez hasonló irreális kifogáson nevetni. Ez sokat segít átvergődni rajtuk. Mert hiába akarunk még többet és még több mindent a szeretett személyből, személytől, számos esetben korlátokba ütközünk. Reális és a mindennapok általi korlátokba. Nincs is ezzel semmi gond, csupán az ilyen irreális elvárásokat a valószínűség talajára kell állítani. Örülni, hogy nem elég belőlünk, egyben elfogadni, most ennyi jutott, ennyire telt és holnap új nap virrad. Az irrealitás megmutatja, hogy dúl még a szerelem, a realitás napi szinten megélhetővé teszi a szeretetet.

Sokkal jobb a kimondott elvárás, mint egy elhidegült elválás. Tudom, ez az egész nem túl romantikus. Mindenki azt szeretné, mint a hollywoodi szerelmes filmekben, hogy a magában dédelgetett vágyait a párja a gondolataiból kiolvassa és a kedvére tegyen. Ám sajna egy tartós párkapcsolat, egy időtálló házasság nem csak romantikából áll. Sokkal prózaibb részei is vannak, és ha megosztjuk az életünket valakivel, osszuk meg a lelkünket, az elvárásainkat is. Ezzel is csökkenthetjük a viszonyunkban fellépő hullámvölgyeket. És persze szeressük a társunkat tisztán önmagáért. Minden beteljesült elvárásunk hab a tortán, egy még kiegyensúlyozottabb párkapcsolat oltárán. Gary Chapman szavaival; „A szeretet munka. Azok a cselekedeteink fejezik ki legjobban a szeretetünket, melyek nem magától értetődőek számunkra.”

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor találj alkalmat egy bizalmas beszélgetésre a pároddal, és oszd meg másokkal is ezt a cikket.

Fotó: Carly Rae Hobbins, Unsplash