Az akaratunk érvényesítése

7 pont, hogy jobban célt érjünk az embereknél

„A kommunikációm azt jelenti, amilyen reakciót kivált.” (Emma Sargent)
dylan-gillis-533818-unsplash.jpg
Reklamáció, felelősségre vonás, érdekeink érvényesítése, kiállás önmagunkért, nehéz emberek kezelése, megannyi zűrös napi szitu, amelyek próbára teszik a kommunikációnkat. Mi pedig végtelen egyszerű dolgokkal könnyíthetjük meg a helyzetünk. Talán anyukánk is megtanított rájuk, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk. Elfelejtjük, hogy az egyszerűség maga a nagyszerűség. Inkább túlbonyolítunk mindent, mert az felnőttesebbnek látszik. De csak látszik. Nézzünk pár szimpla ötletet.

Tisztelet. Triviális pontjaink közt első a tisztelet és annak kifejezése. Sok szó esett már róla, még sem lehet elégszer szóba hozni. Amikor nem becsüljük meg a másik ember idejét, személyét, tudását, akkor megette a fene az egészet. Nem érhetünk el célt nála, ha lenézzük és ennek megfelelően lekezelően bánunk vele. Ugyan segíthet nekünk ímmel-ámmal, de biztosra vehetjük, hogy nem nyerjük el a szimpátiáját, nem állítjuk az ügyünk mellé.

Jóhiszeműség. Vagyis naivitás vigyorognak most páran. Lehet, de igazán üdítő, abból a feltételezésből kiindulni, hogy a másik nem szándékosan szívózik velünk csupán figyelmetlen. Mit érünk el vele? Tapintatosan rákérdezünk, hogy ez vagy az ugye, csak valami hiba folytán alakult így. Mire válaszként segítőkészséget kapunk. Nem járatjuk le még maga előtt sem, naná, hogy szívesebben oldja meg a problémánk.

Nyugalom. Berúgjuk az ajtót, mint a TEK akcióban és csodálkozunk, hogy ellenállásba ütközünk. Amikor támadunk, akkor rendszerint az emberek védekeznek, visszatámadnak, esetenként meghunyászkodnak. Persze hogy kicserélik a reklamált hamburgert, csak épp beleköpnek a konyhaajtó mögött. A nyugodt hangnem nyugodt válaszreakciót biztosít. Ez pedig stresszmentes kommunikációt tesz lehetővé.

Magabiztos fellépés. Tudjuk mit akarunk, miért vagyunk ott, ahol, és ez látszik rajtunk. A higgadt fogalmazás és hangszín csak egyike ezeknek. Egyenes hát, határozott léptek, markáns kézfogás, szemkontaktus, néhány egyéb ismérv, melyek az önbizalmunkat reprezentálják. És ne tévesszük össze a nagyképűséggel. A rátarti kivagyiság erőteljes fellépést ad, de inkább a másik meg illetve eltaposására épít és nem a konstruktív együttműködésre. Legyünk határozottak, de ne fölényesek.

Kérdezés. A kiváló társalkodók kiindulópontja. És rizikós időkben is jobb taktika, mint az agresszió. Például egy dühös fickó megfékezésére is alkalmas. Valószínűleg okkal paprikázódtak fel és a legtöbben csak visszaüvöltenek nekik. Így aztán felváltva csapkodják az asztalt. Ha mi érdeklődünk, hogy mi az indítéka a vörös fejüknek, hacsak nem a Vörös Koponyával van dolgunk, akkor meglepő kérdésünkre, meglepő választ is kapunk. Nem sokan teszik fel nekik ezt a kérdést, ezért, ha mi ezt őszintén megtesszük, akkor végre valahára azon emberek leszünk, akik valós megoldást kínálhatunk a gondjaikra.

Köszönet. Úgy vagyunk vele minek megköszönni valakinek valamit, mikor az illető csak a munkáját végezte. Hát csak. Mert jó érzés. Neki is és nekünk is. És nem kerül semmibe. De legközelebb is örömmel látnak, mert ott hagytuk magunk után azt a jó érzést. És ha később problémánk adódik, számíthatunk rá, hogy kicsivel nagyobb gondossággal foglalkoznak majd velünk. Amint Simon András grafikusművész mondta; „Talán balga beszéd, hogy a gyümölcs termi a fát, de egy jókedvű "köszönöm" életre hívhatja a köszönet okát.”

Humor. A finom humor közelebb hoz. Lazaságot kölcsönöz, és amennyiben nem tolakodó, barátságosságot sugall. Mint tudjuk, a mosoly az egyik legrövidebb út két ember közti kapcsolat megteremtésében. A humor pedig ezt a köteléket képes tovább görgetni. Ha nem vagyunk karót nyeltek, és nem is vesszük túl komolyan magunkat, akkor minden feszültséget csökkenthetünk egy szellemes megjegyzéssel. Persze, ha a másik érti a tréfát és vevő rá.

Hogy ezek nevetségesen egyszerű dolgok? Valóban. De akkor miért nem élünk velük gyakrabban? Miért gondoljuk, hogy a követelőzés, a felemelt hang, a fenyegetés célravezetőbb? Miért akarunk terminátorként izomból megoldani mindent? Nem az ítélet napja közeleg, csak valamelyik hanyag hivatalnok többet számlázott, mint kellett volna, vagy egy munkatársunk már megint nem készült el határidőre. Hidegvérrel és békésebb eszközökkel hatékonyabb lesz az emberi bánásmódunk és ezzel együtt eredményesebb a probléma megoldásunk. Már megéri. Henry David Thoreau mondta; „Legnemesebb tulajdonságaink kényesek, akár a gyümölcs hamva: csak a legóvatosabb bánásmóddal őrizhetők meg.” Ez igaz az emberekkel szembeni viselkedésünkre is és a velük kialakított kapcsolatokra is.



Ha tetszett ez a poszt oszd meg másokkal is.

Fotó: Dylan Gillis, Unsplash