Boldog tudatlanság

Néha valóban jobb, ha kevesebbet tudunk?

„Lehetetlenség bármiről is megtanulni bármit, mert ha tudjuk, miről akarunk tanulni, akkor azt már ismerjük, de ha nem tudod, miről akarsz tanulni, azt sem tudod, mit keressél.” (Tom Harper)
lacie-slezak-yhg6llfljs0-unsplash.jpg
A kevesebb több, tartja egy régi mondás. És ez valóban sok helyütt alkalmazandó. Jó példa erre a főzés, ahol kis mennyiségű ízesítőkkel, fűszerekkel csodát lehet tenni, de a túlzásba vitellel csak ehetetlen kotyvalékot készíthetünk. Vajon a tudásunkra mennyire igaz ez ma, amikor elönt minket az információ? Minden tudás kézzelfogható közelségben van elég csak felcsatlakozni az internetre. De szükségünk van arra, hogy mindig, mindent ismerjünk, tudjunk, vagy hasznát vehetjük a tudatlanságnak is?

Minden tudás egyeteme. Jerome K. Jerome Három ember egy csónakban regénye elején találkozhatunk egy frenetikusan szellemes ismertetővel, ahol a főhős egy kivételével minden létező betegséget felfedez magán. És akkoriban még nem volt világháló csak a színtiszta hipohonderség. Ma a weben az összes létező tünetünkre találunk leírást, útmutatást, kezelést. Mire egy doki keze közé kerülünk már jobban ki vagyunk képezve, mint ő. Ebben az esetben pedig jelentős bizalom vesztést okozhat, ha az általunk olvasottak nem egyeznek meg azzal, amit az orvos javasol. Az önképzett google doktorok világa nagyszerű figyelmeztetés, hogy jó dolog az információ ilyen szabadsága és elérhetősége, de bőven akadnak veszélyei a kontrollálatlan ismeret terjesztésnek. Valamint azok befogadásának. A tudás önmagában még kevés, ha hiányzik azok megfelelő kontextusba helyezése. Aki az összefüggéseket is látja, az tesz szert a leghatékonyabb kompetenciára.

Bűntudat. Ingmar Bergman mondta; „Te azt mondod, a tudás biztonság. Hülyeség. A tudás több választási lehetőséget ad, és több szorongást.” Minden lelkiismeret-furdalás alfája a tudás. A külső bűntudatkeltés sok esetben alkalmazandó fogás emberi bánásmód terén. Nem igazán etikus, de ez még nem riaszt vissza senkit, hogy másokat manipuláljon az információ kiforgatásával. És létezik az önmarcangoló formula, amikor mi magunk keltjük magunkban a bűntudatot. Amikor tudunk valamit, de nem aszerint cselekszünk. Nem tesszük meg a helyes dolgot az egészségünk érdekében, egy számunkra fontos kapcsolat megromlásakor nem lépünk közbe, nem megfelelően viselkedünk, vagy nem a helyes úton indulunk el. Hosszú időre bebetonozzuk magunkba a kellemetlen közérzetet, amikor nem hasznosítjuk a számunkra is pozitív ismereteket. Talán félünk, talán lusták vagyunk esetleg halogatók, de a lényeg, hogy nem cselekszünk és ezzel a lelkiismeretünket háborgatjuk. Tehát a tájékozottság bűntudathoz is vezethet.

Tapasztalás. Itay Talgam karmester vezetésről szóló könyvében megemlít kétféle tanár típust. A demagóg félét, aki megmondja, mit és hogyan kell tudni, és elvárása csak ennek a követelménynek való megfelelés. A másik a tudatlan típus, aki szándékosan nem köt mindent a tanítvány orrára, hanem utat mutat, terelget és meghagyja a felfedezés örömét. Az első nagyszerű szakembereket képes neveli az adott területen, a második képes az egyéniségeken keresztül átitatott mestereket kinevelni. Az utóbbi nem csak a hivatást sajátítja el, hanem megmarad a saját hangneme, stílusa is. Oktató szemmel tehát szélesebb palettát foghatunk be, színesebb személyiségeket adhatunk a világnak, ha a szándékos tudatlanságot választjuk. Ez a szerző szerint vezetői szinten is működőképes, ahol a kollégák saját belső értékeik megtalálása mellett oldhatják meg a problémákat.

Specifikus. A kiválóság alapja a specifikusság. Megtalálni azt a rést, ahol megvethetjük a lábunkat. Nem kell egy adott téren mindenhez értenünk, de ha van valami, amihez értünk, akkor keressük meg a legszűkebb keresztmetszetet és arra fókuszáljunk. Miért? Mert a széles spektrumú tudás önmagában még nem biztosít szakmai sikert. De egy szakmán belül egy szűk területről szerzett minél nagyobb és pontosabb ismeret annál inkább. Nem véletlen, hogy vannak cégek, akik egy tetemes méretű piacon kizárólag egy bizonyos szegmenst képviselnek. Mondjuk a számítógép szervizek közt is vannak olyanok, akik csakis adatmentéssel foglalkoznak, ám azzal magas színvonalon. Ez is mutatja, hogy valami egyediről sokat tudni jóval kifizetődőbb, mint simán csak sokat tudni.

Amikor megengedjük magunknak a tudatlanságot, akkor egyben megadjuk a lehetőséget arra, hogy felfedezőkké váljunk. Az ezernyi megszerzett készség, elolvasott könyv, arra sarkall minket, hogy a mindent tudó képében tetszelegjünk. Nem leszünk nyitottak a világra, arra, amit mások mondanak nekünk, még akkor sem, ha szakmájuk jeles képviselőiről van szó, mert úgy véljük, nekünk már nem lehet újat mondani. Viszont, amikor alázattal fogadjuk be a hasznos tudnivalókat, akkor szerzünk valódi tudást. David Brooks szerint; „A bölcsesség nem információhalmaz, sokkal inkább egyfajta morális képesség arra, hogy tudjuk, mit nem tudunk, és hogy rájöjjünk, miként kezelhetjük a tudatlanságunkat, a bizonytalanságunkat és a korlátainkat.”

 

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor néha vállald fel a boldog tudatlanságot. És oszd meg másokkal is ezt a cikket, ezeket a gondolatokat.

Fotó: Lacie Slezak, Unsplash