„Hogy mennyi esélyünk van a sikerre, annak vajmi csekély köze van az életkorunkhoz. Csak az számít, hogy hajlandók vagyunk-e újra és újra próbálkozni, hogy elérjük az áttörést.” (Barabási Albert-László)
Egy mondás szerint a kevesebb több. Magam is osztom ezt a nézetet, amely igényesség tekintetében mérvadó. De igaz lehet korunk túlvállalásaira is, hogy a szétforgácsolódásról ne is beszéljünk. Mégis elgondolkodtató, hogy a siker természetéből adódóan a mennyiség is számít.

Einstein azt állította, hogy "Aki 30 éves koráig nem alkot valami nagyot a tudományban, az már nem is fog". Ennek a tézisnek nézett utána tudományosan Barabási Albert-László, aki csapatával tudósok életútján keresztül vizsgálta a kérdést. Ezt TED előadásában is feszegeti, könyvében pedig még behatóbban foglalkozik a témával. Vajon az élet más területein mi a helyzet? Például, ha megnézzük az üzleti életet, a cégvezetést, ott bőven van siker 40 és 50 felett is. Gyakran, csak akkor kezdődik egy karrier aranykora. Hogyan viszonyul egymáshoz a mennyiség, a minőség és az életkorunk?

A mennyiségről. Amikor azon merengünk, hogy vajon melyik ötlet lesz sikeres, akkor minél nagyobb merőkanállal szedünk az ötletek kondérjából, annál több arra érdemes dolog kerülhet a tányérunkra. Logikusan megtöbbszörözzük az esélyeinket, mintha egyesével szemezgetnénk a morzsákból. Innen nézve a nagy számok törvényének fontos szerep jut abban, hogy növekedjen a potenciálunk a jó eredményre. Az üzletkötők jól tudják ezt, hisz tisztában vannak vele, hogy nem lesz minden találkozójukból szépen csilingelő üzlet. Az sem biztos, hogy az időpontjaikból találkozó lesz, ezért sokkal nagyobb számban egyeztetnek időpontot, hogy minden elmaradás ellenére is, a megfelelő számú üzletet megköthessék. A mi szakmánkban miként mutatja magát a produktivitás?

Fiatalon lelkesen. Ifjú korban mindenre vevők vagyunk. Nagy elánnal vetjük bele magunkat az előttünk lévő feladatokba. Sok minden érdekel, sok mindenbe belekapunk, belekóstolunk, aztán van, ami marad és van, amit elhagyunk az életünkből. Ezt valószínűleg elősegíti, hogy ekkor bírunk a legtöbb szabadsággal. Lazítottunk a családi kötelékeinken, talán még nincs tartós párkapcsolatunk, így kevés kötöttségünk van, és jóval több terünk. Egyben több a gyakorlati lehetőségünk is. Az is lehet, hogy még nem vagyunk tisztában azzal, ami igazán érdekel, ezért ízlelgetünk és kísérletezünk. Kipróbáljuk magunkat, megmérettetünk és a látókörünk szélesítésével megtaláljuk lényegünket. Nem csoda, ha ebben az időszakban sikereket érünk el.

Aztán lassítunk. Nem éghetünk nagy lángon örökké. Elérkezik, amikor csökken a termelékenységünk. Ennek oka lehet, mondjuk a megállapodás. A családalapítás már egyéb felelősséggel is jár. Időt és kötelezettségeket ró ránk. Amit eddig simán magunkra fordíthattunk az időnkből, azt most megosztjuk a szeretteink között. Az élet új perspektívái is fontossá válnak. De az is lehet, hogy megtaláltuk és elköteleződtünk egy bizonyos szakma irányába, már csak ezen az egy téren mozgolódunk, ami akár szűkítheti is a teljesítményünket. És alapjaiban is csökkenhet a motiváltságunk. Például a sok pedálozás nem hozza meg a gyümölcsét, vagy nem úgy, ahogy vártuk. Úgy véljük, nem kapunk vissza eleget a befektetéseinkhez képest. Ha nincs megfelelő és elegendő pozitív visszacsatolás, elveszítjük a lelkesedésünket. Tulajdonképpen ez lett a tudomány indoka is arra, hogy miért a korai időkben érjük el a legtöbb sikert. Egyszerűn kevesebbet produkálunk, mint fiatal éveinkben, ezért kisebb a sansz rá, hogy valami nagyhatásút csinálunk.

Akkor mennyiség vagy minőség? A kettő nem elválasztható teljesen egymástól. Kell a mennyiség, mert gyakorlatot szerezni csak állhatatos ismétlések árán lehet. A profizmushoz rutin szükséges, ami elvezethet a minőséghez. Ha valamiből többet csinálunk, lehet az torta sütés, könyvírás, vagy birkanyírás, egyértelműen jobbak leszünk benne. Egyre jobbak. A több produktum közül többnek van lehetősége magasabb színvonalat képviselni. A tapasztalat és a nívó elvezet a magasabb elismerésünkhöz. Az instabil tényezőt inkább az jelenti, mikor találjuk meg azt a foglalkozást, amelyben zsigerileg jól érezzük magunkat és mikor mutatunk hajlandóságot a jártasság megszerezéséhez. Valamint elfogadjuk-e, hogy ne álljunk le, hanem újabb és újabb ötleteket szüljünk, újítsunk, fejlődjünk, nőjünk.

Ha így teszünk, párhuzamot húzunk a minőség és a mennyiség között, életünk bármely szakaszában sikert érhetünk el.  Miként az Adam Grant szavakba öntötte; „Sokan úgy tartják, hogy a mennyiség és a minőség között választani kell - ha jobb munkát akarunk végezni, akkor kevesebbet kell dolgoznunk -, de kiderült, hogy ez nem így van. Ami azt illeti, amikor ötletelésre kerül sor, a mennyiség a minőséghez vezető legkiszámíthatóbb ösvény.”

Ha szívesen olvasnál többet a siker tudományos megközelítéséről, akkor javaslom, lapozz bele Barabási Albert-László A képlet című kiváló könyvébe, amely nem először nyújtott már inspiráló gondolatokat számomra sem.

És ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass vissza gyakrabban, pár naponta újabb olvasnivalót fogsz találni az oldalon.

Fotó: Tumisu, Pixabay