„A kezdeti felfokozottság csökkenése nem a kapcsolat végét, hanem a tartós működés kezdetét jelenti.” (Füredi Krisztián)
Elfoglaltnak titulált világunkat joggal érezhetjük kissé értékvesztettnek. Sok a látszat, a félrevezetés, a gyűlölet, a hazugság, miközben ki sem látszunk a teendőkből. Ezt megsínyli a párkapcsolatunk is. Ott is felüli a fejét a kétely, a felelőtlenség, az időhiány. Nem véletlenül véljük úgy, hogy a szeretetet elvesztettük valahol félúton. Talán megállhatunk, visszamehetünk és megkereshetjük.

Generációnk generálja. A világ értékhiányát mi, emberek gerjesztjük. Hagyjuk, hogy a talmi és csillogó, gyors és minden gondot feledtető élvezetek elvegyék a fókuszunkat. Csinálunk mindent, addig sem kell mélységében foglalkozni magunkkal és a szűkebb környezetünkkel. Mert míg az előbbi szórakoztató, könnyed és azonnali, a második összetett, nehéz és lassú folyamat. A jó hír, a világból nem veszett ki a szeretet, csak a jelen ideálok kevésbé támogatják. Ma nem barkácsolunk, javítunk, hanem újat veszünk. Igaz ez a párkapcsolatokra is. Inkább kilépünk, átlépünk, szakítunk, elválunk. Ám aki nem a gyors megoldások híve, az megtapasztalhatja a tartós szeretetet.

Láng és parázs. A kerti sütögetésben jeleskedők tudják, hogy a jó tűz meghatározó. Megrakni, begyújtani és hagyni, hogy rendesen leégjen. Nem az elején nagy lángon állunk neki sütni, mert úgy csak odakozmál minden, hanem a jól beizzított parázson. Utóbbi hosszan és biztosan adja a meleget, ami kiváló az ételek elkészítéséhez. De mindkettőre szükség van. Ilyen a szerelem is. Az elején feltüzel minket a szenvedély, szinte éget, aztán a lángok alább hagynak és a köztünk lévő tűz pislákolni kezd. Ha fennmaradna a kezdeti forróság, az olyan mértékben kötné le az energiánkat, erőnket és vakítaná el a tudatunkat, hogy majd elemésztene, és másra nem jutna az erőnlétünkből, figyelmünkből. Az érzelmi csendesedés normális, de korántsem azt jelenti, hogy a szeretet eltűnik.

Nem tűnik el, átalakul. Új fázisába jut a kapcsolatunk, ami lehetőséget ad a viszonyunk elmélyítésére. Jobban megismerni egymást, ezzel erősebbé tenni az elkötelezettséget, a bizalmat, az elfogadást. Csupa olyan fogalom, amelyek alkalmazása egy hosszútávon minőségi párkapcsolatban nélkülözhetetlen. Kiderül, egyikünk sem hibátlan és vannak gyengeségeink, gyarlóságaink, bogaraink, de akkor is akarom a másikat. Mert igazi társsá nem csak a vággyal teli boldog órák tesznek minket, hanem az összecsiszolódás. Az instant életet preferálók körében félreértésekhez vezethet. Mérséklődött a szerelem? Akkor ideje váltani, ez biztosan kifulladt.

Ijesztően munkás. Egyeseknek ez félelmetes, mert míg az elején minden könnyen jött, később dolgozni kell a fejlődésért. Jóval több tevőlegességet igényel, mint ösztönt. Egyben rémisztő az is, hogy kinyílunk egymásnak. Almási Kitti szerint: „Mindenki csak annyit lát belőlünk, amennyit szeretne, és annyit láthat, amennyit mutatunk.” Elengedhetetlen tisztában lennünk magunkkal, tehát kell a megfelelő önismeret. Közben pedig nem tudjuk mit fogunk találni az úton. Mi van, ha nem tetszik, ami megtudunk a kedvesünkről. Mi van, ha sok lesz belőle? Igen, ez az átalakulás más jellegű érzelmeket ébreszt fel bennünk, meg kell tanulnunk mélyebben szeretni. Ha nem vagyunk azok lelkizős és érzelgős figurák, valószínűleg meggyűlik a bajunk az árnyakkal. De az árnyékok néha félelmetesebbnek tűnnek, mint amilyenek valójában.

A szeretet helye. Minden fellengzősség ellenére gondolkodjunk egyszerűen a vonzalomról. Kézzelfogható dolgokkal megragadhatjuk és kimutathatjuk a szeretetünket. A szeretet ott van, ahol törődés, figyelmen, kedvesség, tolerancia, empátia van. A szeretet ott van, legfeljebb újra fel kell fedezni vagy újra kell értelmezni. A szeretet velünk van, bennünk van. Csak kell valaki, aki előhozza. Könnyű lenne ezt kifogásként használni. Nincs, akit szeressek. Sokaknak van, mégsem éreztetik, hogy szeretik őt. Mindenki kiindulhat magából. Saját magunkat szerethetjük. Ha szerethetők vagyunk, annak látjuk és érezzük magunkat, akkor ennek tudatában közelítünk másokhoz. És jóval több szeretetet adunk. Mert tisztában vagyunk vele, hogy mi a szeretet, és hogyan kell szeretni.

Ha csitul a szerelem, ne essünk kétségbe, ne meneküljünk el. Az egyik legfontosabb közös projektünk, hogy bejárjuk a szeretet új szintjeit is. Így szépen fokozatosan nem eltűnik a kötődés, hanem egyre szorosabbá válik. Ez mindkét fél részéről komoly feladat, szívós munka. De végtelenül megéri. Krystal Sutherland szavaival élve: „Ne úgy képzeld el, hogy akibe beleszeretsz, az az „igazi”. Senki sem születik lelki társnak. Csak valaki mellett lesz azzá.”

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor tarts velem legközelebb is. Kövesd az új cikkeket itt vagy a Facebook-on.

Fotó: Sharon McCutcheon, Unsplash