A lehetőségek földje

Soha nem volt ennyi lehetőségünk… de felismerjük őket?

„A világ tele van olyan ajtókkal, amelyeken keresztül megdöbbentő lehetőséget láthatunk - csak ki kell nyitnunk őket.” (Tina Seelig)
pexels-moose-photos-1036628.jpg
Egészen elképesztő világban élünk! Egy olyan tág és tarka világban, ahol nem csupán hírek, információk és kapcsolatok állnak a rendelkezésünkre, hanem a lehetőségek széles tárháza is. Azon lehetőségeké, amelyek a mi nevünket viselik, nekünk szólnak, rólunk szólnak, és a mi sikereinket hordozzák. Készen állunk kihasználni a lehetőségeinket?

A saját történetünk. Nem vagyok valami nagy tv néző, de a minap belekaptam a Cápák között című műsorba, és úgy döntöttem, megnézem. Egy könyv olvasása során is két könyvet kapunk, az egyik a szerző által leírt sorokat és mondanivalóját tartalmazza, a másik pedig a fejünkben zajló reakciókat, asszociációkat, érzéseket. Ez utóbbi még az olvasottaknál is meghatározóbb lesz a számunkra. Ugyanígy van ez, ha hallunk vagy látunk valamit. A műsor legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy mennyire színes és sokrétű a világ és az emberek. Milyen sok terület van, ahol még mindig lehet nagyot alkotni. És milyen jó látni, amint a fiatalabb generáció elképesztő módon ötvözi a modern technológiát, az alkalmazhatóságot és az emberi hozzáállást.

Az összetevők. Soha nem formálhattuk ennyire a magunk képére a környezetünket, mint ma. Akiben megvan a kellő hit, lelkesedés, egy kiváló ötlet, és megfelelő szaktudás, az nekivághat a nagy kalandnak. Igazából van még két dolog, ami szükségeltetik, a megfelelő kapcsolatok és pénz, de ezek külső dolgok, nem belőlünk fakadnak. Legfeljebb azon a szinten, hogy jó kommunikációs képességekkel könnyebben hozzájuk juthatunk. De mikor volt a történelem során ennyi lehetőségünk, hogy maradandót alkossunk? Az emberek általában egy szűk mezsgyén éltek. Korlátozott mozgástérrel, ismeretséggel, ismeretekkel. Ma sokkal nyitottabb és tágabb a személyes univerzumunk, sokkal könnyebb megvalósítani magunkat. Szinte bármit elérhetünk, ami a célunkhoz kell.

Digitális kor. Itt van például a sokat szidott online tér. Csak tőlünk függ, hogy mindössze fészbukozásra használjuk vagy valami tartalmasabbra. Mintha egy hatalmas könyvtárat cipelnénk magunkkal. És applikációk egész sora könnyíti meg az életünket, a vonatjegyvásárlástól a navigációig vagy épp az egészségügyi tanácsadásig. Lenyűgöző, hogy egy jól eltalált alkalmazás mekkora segít lehet a mindennapokban. Ez a terület jobbára a fiatalokat ihleti meg. Azokat, akik ifjú koruk ellenére tenni akarnak valamit másokért, és úgy akarnak előbbre jutni, hogy ezzel jobbá tegyék a világot. Tele vannak tűzzel, energiával, tettvággyal. Az információ korának egyik lendületes képviselője ez a korosztály. Meglepő, hogy néha mennyire érett koncepcióikkal rendelkeznek.

Emberközeli ötletek. A legjobb elképzelések megszólítják az embert. Gondoljunk csak a közösségi finanszírozású projektekre. Ott nem egy valakit kell lenyűgöznünk, hanem sokakat. Nem meg kell felelnünk valakinek, hanem tömegek számára tetszetős, hasznos dologgal kell előrukkolnunk. Ráadásul nem lokálisan, hanem globálisan. Ez kivételes lehetőség, amelyre pár évtizede még nem volt módunk. Az sem véletlen, hogy nagyon sok kezdeményezés, a kényelmünk szolgálata mellett, az újrahasznosítás, a megtakarítás, a környezet megóvása és hasonló elvek mentén mozog. A fenntarthatóság egyre inkább beivódik az innovációkba, az új fejlesztésekbe, és ezzel együtt szépen lassan a társadalmi normánkba, szemléletünkbe is.

Alulról szerveződés. Erre jó példa a pandémia. Látható, hogy számtalan országban rendszer szinten sem könnyen megbirkóznak meg vele. De ugyanígy az oktatással vagy a környezetvédelemmel sem. Gyürkőznek ezekkel a világ kormányai, de felemás eredménnyel, mert túl sok érdek, túl sok politika van a pakliban. Ezért van létjogosultsága mindannak, ami alulról az egyén szintjéről indul ki. Egy saját igényből, amely, ha még találja a célközönségét és arra érdemes, akkor sikerre viheti. Egy emberből indul, és eljut az emberekhez. Ezét számít az, mi, hogyan gondolkodunk, mit teszünk. Él bennem a remény, hogy a jövő vezetői is jóval többet merítenek majd ebből a humánus felfogásból és ültetik át a gyakorlatba. Nem csak átveszik az épp népszerű címszavakat, mint teszi azt manapság számos cégvezető, akik kiemelik az emberi tényező fontosságát, azonban csak a teljesítmény érdekében, egyébként teljesen másodlagosnak tartják. Önmagukból, pőre emberi mivoltukból indulnak ki, és nem a pozíció, a hatalom által eltorzul személyiségükből.

A rossz is lehetőség. Ezt kevésbé ismerjük be vagy fel, de ettől még így van. Itt is említhetjük a Covid járványt, amely szintén tartogat lehetőségeket. Mondjuk világ szinten szorosabban együttműködtek, működnek a tudósok. Információt cseréltek, tapasztalatokat osztottak meg, mintákat vizsgáltak, bízva abban, hogy közösen hatékonyabban és gyorsabban léphetnek fel a betegség ellen. De mindannyiunk számára tanított valamit ez a helyzet. Hogy nem életünk úgy, ahogy eddig. Nem folytatható a végletekig az ember hedonista és kizsákmányoló életformája. És meg kell tanulnunk, hogy szembe nézzük a félelmekkel, keressünk rájuk megoldást. Mert nem élhetünk aggodalommal a szívünkben. A vakcinával ugyan legyőzhetünk a vírust, de nem győzhetjük le a bennünk dúló félelemeket. Ez egy nehezebb, belső játszma kell legyen. Nincs könnyű út, a vakcina tüneti kezelés, a lelkünk helyrehozatala a teljes gyógyír.

A lehetőség mindig velünk kezdődik. És a felelősség is a miénk, hogy valóra váltjuk-e az ötletünket. Gondoljunk rá, hogy csodás korban élünk, mert a kezünk ügyében van temérdek módja annak, hogy fejlődjünk, előre lépjünk, társakat, támogatókat találjunk az alkotáshoz. Orvos-Tóth Noémi azt mondja: „Ha lehetőséget adnak nekünk arra, hogy mi azok legyünk, akik vagyunk, annál nagyobb ajándékot nem kaphatunk.”. Éljünk a lehetőségeinkkel, hogy lehetőségünk legyen igazán élni.

 

 

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor most lehetőséged van megosztani másokkal is ezt a cikket.

Fotó: Moose Photos, Pexels