A kudarc kezelése

Fordítsuk előnyünkre a balsikereinket

„A kudarc nem a vég. A kudarc csak a kezdet.” (Andrew Matthews)
woman-687560_960_720.jpg
Életünket két meghatározó élménycsoportba sorolhatjuk, a sikeres és a sikertelen megtapasztalások. Ezen kettőbe tartozó benyomásaink közül sokat megőrzünk az emlékezetünkben. Azzal, hogy rendszeresen visszaidézzük őket, a hozzájuk tartozó negatív vagy pozitív lelki beállítottsággal együtt, meghatározzuk az élethez való hozzáállásunkat is. Ha szeretnénk a kellemetlen élményeinket kevésbé dominánsnak tudni, akkor néhány ötlet, hogyan álljunk a kudarchoz.

Először is emlékezzünk a Sarah Connor híres mondatára a Terminátor 2 című filmből; „Nincs végzet, csak ha bevégzed.”. A kudarc csak akkor nyeri el végső jelentését, ha beletörődünk és feladjuk. Mindaddig, amíg pillanatnyi állomásként tekintünk rá, amelyen a vonatunk túlhalad és robog tovább a cél felé, nem állíthat meg minket. Legalábbis véglegesen nem. Időlegesen megtorpanhatunk, lelassulhatunk, módosíthatunk a terveinken, de a törölközőt nem dobhatjuk be. Így nézve a kudarc csak egy sikertelen lépcsőfok, amely átléphető.

A kudarc erősebbé tesz. Bruce Willis 1989-ben kiadott egy zenei albumot, amelynek ezt a találó címet adta; „Ha ez nem öl meg, akkor erősebb leszel.” (If It Don't Kill You, It Just Makes You Stronger). Talán kissé túlzó önkritika volt ez Friedrich Nietzsche féle idézet, mert ennyire nem volt veszélyes a lemez. De tény a sikertelenségeink lehetnek a motorjaink. A napokban nagy megrökönyödést váltott ki, hogy a Forma-1 aktuális világbajnoka Nico Rosberg váratlanul sikerei csúcsán bejelentette a visszavonulását. Indoklásként beszélt arról, mennyire nagy áldozatot követelt tőle ez az idei év, valamint az elmúlt két évről is, amikor kikapott csapattársától. Azt nyilatkozta; „Ezek fokozták a motivációmat, nem gondoltam volna, hogy innen fel tudok állni, és el tudom érni az álmomat.”. Évekig nagy nyomás alatt dolgozott, merített a veszteségből, és újra és újra nekifutott a céljai megvalósításának. A kitartás, fontos eleme annak, hogy ne nyomjon agyon minket az ideiglenes bukás.

A kudarc által tanulhatunk. Erre kiváló példa Thomas Alva Edison, aki több mint tízezer sikertelen kísérletet követően alkotta meg az izzólámpát. Mikor firtatták a kudarcainak a nagy számát, ő csak ennyit válaszolt; „Nem vallottam kudarcot, csupán találtam tízezer módot, ahogy nem működik.”. Alázatos és tanítható mentalitással a hibáink nagyszerű tanítónak bizonyulnak. A hiba önmagában nem rossz. Magában hordozza a lehetőséget, hogy újabb próbát tegyünk, miután levontuk a tanulságokat, és néhány helyen változtattunk. A probléma abból adódik, amikor ugyanazt csináljuk és más kimenetelt várunk tőle. Nem véletlen, hogy sokan nem tudnak megszabadulni bizonyos gondjaiktól - párkapcsolati, pénzügyi. Mert csak ideiglenesen oldják meg őket, átmeneti megoldást keresnek, és találnak, a probléma pedig időről időre visszatér hozzájuk. Ez mindaddig így is lesz, amíg fel nem nőnek a feladathoz, és rendbe nem teszik a kérdéses területet.

A kudarc fejleszti a jellemünket. Szokták mondani, hogy a bajban ismerkszik meg igazán az ember. Akkor mutatkozik meg az emberi nagyságunk, amikor krízis van. Ha fel kell vállalni egy konfliktust, ha meg kell hozni egy kemény döntést, ha bajba kerülünk, vagy épp mások kerülnek bajba, és számítanának ránk. Ekkor méretik meg a tartásunk. Ahogy a pálma is teher alatt nő, úgy mi magunk is, akkor léphetünk egy következő belső fejlődési szintre, ha a korlátainkon túl lépünk. Hogyan viseljük a csalódásokat, az élet elutasításait? Összeomlunk vagy méltósággal kelünk fel a földről, poroljuk le magunkat és sétálunk tovább. Erősebben, okosabban, megfelelő kiállással. Sophie Magory gondolatával; „Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit!”.

A kudarc hitünkben megerősíthet. Hinni olyan dolgokban szokás, amelyeket kézzel fogható valójában nem érzékelünk. Hiszünk a természetfelettiben, a vágyaink teljesülésében, a szebb jövőnkben. Már aki. Mind olyasmi, amely a gondolkozásunkból ered. Kizárólag belülről fakad, és nem a relatív meggyőződésünkből. Ez a képzeletünk ereje, az alkotó elme alapja, az emberiség kreatív erőforrása. Hitünk segítségével tudunk feltalálni, létrehozni, elérni. És főként akkor nehéz megőrizni ezt a habitust, amikor nem mennek jól a dolgaink. Ekkor van a legnagyobb szükségünk a hitünkre, a reményünkre. Bízzunk magunkban, mert már eljutottunk valameddig, és a tudásunk megvan ahhoz, hogy korrekcióval meghaladjuk az előttünk tornyosuló akadályt. Higgyünk magunkban, és a már megszerzett képességeinkben.

A kudarc ellen keressünk megerősítéseket. Mindenki elszontyolodhat, veszíthet a lelkesedéséből. Olykor már sok a rosszból. Legyenek stabil önerősítő hátterünk. Ez lehet egy idézet, egy könyv, zene, film vagy akár egy személy, bármi, amit elővehetünk, vagy akihez odafordulhatunk, ha le vagyunk eresztve. A kudarc ellen nincs orvosság. De a lehúzó befolyását legyőzhetjük, csak nem rágódni kell a történteken, hanem más irányba fordulni és feltöltekezni. Az egyik legfelemelőbb, ha rendelkezünk egy olyan környezettel, amelyben optimista emberekkel vehetjük körbe magunkat. Ebből rengeteg bátorítást meríthetünk.

A kudarcnak ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget. Ha folyton felemlegetjük, felidézzük a negatív behatásokat, akkor megszilárdítjuk a bevésődésüket, és a hatásukat is. Hosszútávon elérjük, hogy gyengítsenek minket. Egyre kevésbé vállalkozunk majd feladatokra, nem merünk változtatni, kilépni a megszokott környezetünkből, mert belénk rögzült, hogy úgysem sikerül majd. Ne adjunk kulcsot a kudarcnak az elménk ajtajához, mert zárkózottá teszi gondolkodásmódunkat. Ma nem sikerült, holnap sikerülni fog. Ennyi. Lépjünk tovább. Az elért eredményeink lényegesen többet nyomnak a latba, mint a sikertelenségeink. Tudatosítsuk ezt elménkben.

A kudarc a siker ellenpólusa. Ahhoz, hogy mérhetővé tegyük a teljesítményünket, mindkettőre szükség van. Nem létezhetnek egymás nélkül. És mi sem élhetünk nélkülük. Az egyik bölcsebbé tesz, a másik elégedettebbé. Életünk elengedhetetlen építőköveiről van szó, fogadjuk el és használjuk őket. Hallgassunk Winston Churchill szavaira; „A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.”. Számoljunk a kudarccal, ám várjuk el a sikert.


Ha nem vallott kudarcot a poszt, és tetszett, akkor csatlakozz a követőkhöz.