„Annyi teendőm van ma is, azt sem tudom, hol kezdjem.”

Ismerős mondat? Előfordul, hogy kicsit feltorlódnak a nyakunkra a tennivalók. Vagy az sem ritka, ha napról napra több feladattal kell megbirkóznunk, mint amivel elbírunk. Mit tehetünk ebben az esetben?

Mindenképp rendszerezzünk. Gyakran nem látunk távolabb, csak azt látjuk, hogy sok a feladat. Ráadásul mindegyik sürgősnek, azonnal elvégzendőnek tűnik. Mi pedig azt érezzük, hogy a világ összes ideje sem elég mindezt megcsinálni, nem hogy 24 óra. Már azelőtt vesztettünk, mielőtt belevágtunk volna. Érezzük a lelki nyomást, a kényszerű terhet, és a tehetetlenséget. Mivel nem tudjuk melyikkel kezdjünk, ezért szúrópróbaszerűen belevágunk a kezünk ügyébe eső elsőbe. Aztán meglátunk egy másikat, ami talán fontosabb, és kezünkbe vesszük azt. Majd egy harmadikba vágunk bele, és a végén csak csapongunk a feladatok között, mint flipperben a golyó. Egyik, másik, harmadik, sokadik, sose lesz vége a sornak. Egyet sem kezdünk el igazán, és egyet sem fejezünk be teljesen. Csak próbálunk árral szemben evickélni, ami teljesen ki veszi az energiánkat. Eltelik a teljes nap, és azt vesszük észre, hogy alig értünk a végére valaminek, ha egyáltalán sikerült bármit is megoldanunk, és mégis úgy érezzük, rengeteget dolgoztunk, és hullafáradtak vagyunk. Mentálisan sokkal kimerültebbek vagyunk, mintha egész nap fizikailag dolgoztunk volna valamit, és ez bizony testileg is fáradttá tehet minket. Hiábavalónak érezzük a napot, mert nem érezzük a teljességet, hogy eljutottunk A-ból B-be. 

Azonban ha szelektálunk, és felállítunk egy fontossági sorrendet, akkor máris nagyban segítettünk magunkon. Írjunk egy listát, amelyen prioritás szerint követik egymást a teendők. Kezdjük a legfontosabbal, és így haladjunk a legkevésbé lényeges felé. Aztán pedig tartsuk magunkat a listához. Ne kezdjünk bele addig másik feladatba, amíg az adott munkával nem végeztünk. És ha elkészültünk vele, akkor húzzuk ki a listáról. (Azoknak, akik szeretnék látványossá tenni az eredményeiket, ajánlom a színes szövegkiemelő filctollakat. A nap végére igazán színjátszó lesz a listájuk.)

Javaslom, hogy egyszerre mindig az adott feladat, és az ahhoz tartozó kellékek legyenek előttünk. Az asztalunkon szanaszét heverő egyéb anyagok elvonják a figyelmünket, és a fejetlenség, kapkodás és zsúfoltság érzetét keltik bennünk. Csak elterelnek minket és hátráltatnak. Pakoljunk el magunk körül, gördülékenyebben fogunk haladni.

Ettől függetlenül előfordulhat, hogy változtatnunk kell a felállított sorrenden, mert valami akuttá válik. Ne essünk pánikba emiatt, legyünk rugalmasak, de tartsuk magunkat ahhoz, hogy végezzünk azzal, amibe belefogtunk, és csak aztán térjünk át másik elfoglaltságra.

Abban is biztos vagyok, hogy sokszor nem fogunk végezni minden olyan feladattal, amely a listánkon szerepel. De ha jól állapítottuk meg a fontossági sorrendet, akkor a valóban releváns dolgainkkal készen leszünk. Szakértők szerint, valószínűleg ez csak a feladataink 10-30% lesz, de észre vesszük majd, hogy eredményeink legnagyobb részét ezek a foglalatosságok hozzák. Az is megtörténhet, hogy a fennmaradó elintéznivalókat mások is meg tudják oldani helyettünk. Sőt, néha még az is, hogy maguktól rendeződnek, így mi koncentrálhatunk arra, ami valóban a mi reszortunk.

Mikor érdemes összeállítani a listát? Vagy a nap kezdetén, vagy ami még optimálisabb, a napunk végén. Célszerű nyugodtan végiggondolni, miket kell elvégeznünk a következő nap, és lajstromba szedni. Akár egy kis jegyzetpapírra felírni, másnap csak betenni a zsebünkbe és arról tájékozódni a nap folyamán. Tételről tételre haladva, higgadtan tudjuk teljesíteni, majd kihúzni az aktuális feladatot. Napunk végeztével pedig jól láthatóvá válik, milyen tartalmasan töltöttük el a drága időnket. (Az említett színes szövegkiemelőt használva egy szép színekben pompázó cetli lesz a kezünkben).

Jól áttekinthetővé válnak a magunk mögött tudott teendőink, ami nyugalmat biztosít a számunkra, hisz túl vagyunk rajtuk, megcsináltuk őket, tovább léphetünk. Sugallják, hogy megérdemeljük a pihenést. Remélem, egyre többen érezzük majd így magunkat a napunk végeztével.