„A jó-érzés, a jól-lét az egyedüli mérce - mindenben a világon.” (Kukorelly Endre)
Olyan sok minden és mindenki foglalkozik a boldogság témájával. Már-már elcsépelt közhellyé vált a boldogság keresése. Dunát lehet rekeszteni a teóriákkal, elméletekkel, ötletekkel. Az igény óriási rá, hisz mindannyian szeretnénk megismerni a boldogság titkát. De mi van, ha ez a titok, nem is oly nagy misztikum? Mi lenne, ha a legegyszerűbb oldal felől közelítenénk hozzá, a saját közérzetünk felől?

Mert az az egyszerű tény, hogy jól érezzük-e magunkat a bőrünkben, az első számú bizonyítéka a boldogságunknak. Mondhat vagy ajánlhat bárki bármit, ha mi nem vagyunk jobb kedélyűek tőle, akkor megette a fene az egészet. A boldogság nem valami elérendő célállomás kell legyen, hanem bennünk és a hétköznapjainkban kell gyökerezzen. Íme, néhány felvetés, melyek azok a dolgok, amelyek kellemes közérzetet biztosíthatnak.

Szeretnek? A legfontosabb kérdés, én szeretem-e magam? „Az önmagunkkal való törődés a szeretet alapja.” mondta Leo Buscaglia. Ha magunkat nem, akkor senki mást sem tudunk szeretni, sőt el sem tudjuk fogadni a szeretetet, amit kapunk vagy kaphatnánk. Mert nem tartjuk méltónak rá magunkat. Tehetségünkkel és emberi tartásunkkal együtt, de teljes tökéletlenségünkben, minden hibánkkal karöltve, megérdemeljük, hogy megbecsüljük magunkat, és ezt mások is megtegyék. Saját magunk tisztelete és cselekedeteink etikussága biztosítja, hogy szeretve legyünk.

Szeretek? Egyes vélekedések szerint az ember igazi célja, hogy a körülöttünk lévő kapcsolatokat megfelelő minőségi szintre emeljük. Akár magunkkal, akár a családunkkal, szeretteinkkel, akár a munkatársainkkal. Vannak emberek, akik fontosak számunkra? Ha igen, nyilvánítsuk ezt ki. Adjunk neki hangot, ápoljuk a kapcsolatokat, törődjünk velük. A társasági élet, a nem vagyok egyedül érzése, kiegyensúlyozottságot nyújt, a biztonság érzését, és megadja, hogy szeretetünket megoszthassuk a többiekkel.

Értékes vagyok? Amivel naponta foglalkozom, a munkám, azt értékesnek tartom, ezzel is növelve az önbecsülésem vagy sem? A legegyszerűbb munka is lehet értékes, ha úgy állunk hozzá, és meglátjuk benne azokat az előnyöket, amelyeket magunknak vagy másoknak nyújtunk általa. Nem mérvadó mit csinálunk, az a lényeg, hogy lelkiismeretesen tegyük és hasznosan. Egy köztisztaságért felelős alkalmazott, értsd. utcaseprő ugyanúgy nélkülözhetetlen része a társadalmunknak, különben elmerülhetnénk a lehullott levelekben és a szemétben, mint egy több diplomás orvos. Bármilyen végzettséggel és szakmában végezhetünk tré munkát, és árthatunk is. Találjuk meg a munkánk erényeit, minden bizonnyal vannak, és támogassuk meg az önképünket. Mahó Andrea szerint; „Önmagunk minél teljesebb ismerete a boldogságunk alapja lehet.”

Élvezem az apróságokat? Megtalálni a napi zűrzavarban a kis pozitívumokat. Mondjuk korábban tudjuk letenni a gyereket aludni, vagy egy munkával előbb végzünk, mint terveztük, esetleg egy ügyfél megdicsér minket a szolgáltatásunkért, talán rohanunk a buszhoz és a sofőr előzékenyen megvár minket. Ezernyi pici kedvesség, figyelem és siker nap, mint nap. Sűrű tennivalóink közben vajon díjazzuk ezeket? Megállunk egy pillanatra, hogy jótékonyan hassanak ránk vagy csak robogunk tovább fel sem fogva a történteket. Hagyjuk pozitívan hatni a közérzetünkre a sok kis eseményt.

Vannak élményeim? Az anyagi javak, bár nagyon lényegesek, a jóllétünket és a gondtalanságunkat szolgálják, de nem a boldogságunkat. Tapasztalta már valaki, hogy vágyott valamire, aztán megvette magának és már a boltból kifele jövet lelkiismeret furdalása volt, hogy pénzt adott ki rá? A vásárlás és pénzköltés gyakran csak pótcselekvés, amely érzelmileg nem elégít ki. A megélt és átélt élmények juttatnak el minket egy magasabb érzelmi szintre. Főleg, ha meg is tudjuk osztani valakivel, valakikkel. Nem egy facebook-os megosztásra gondolok, nem egy like ikonra, amely mögött, ha emberi is van, mégis személytelen, hanem hús-vér kapcsolatokra. Persze mást jelent az élmény egy extrovertált, mint egy introvertált embernek. Az egyik a harsány bulikban, a pörgésben, az állandó eseményekben éli ki magát, a másik talán otthon a négy fal között egy jóval szűkebb környezetben találja meg az örömöt. De a kellemes élményeink megszabják a boldogságunkat vagy hiányuk a boldogtalanságunkat.

Hozzájárulok a közösség életéhez? John C. Maxwell mondta; „Adni annyi, mint a legmagasabb szinten élni.” Emberek közt élünk, látunk, hallunk, tapasztalunk. Észrevesszük, hol fér el még némi segítség. Csak rajtunk múlik, hogy adunk-e valamit vissza annak a közösségnek, amiben mozgunk. Nincs kétség afelől, hogy amikor látjuk, milyen örömet sikerül okoznunk másoknak, akkor mi is eltelítődünk jó érzéssel, és egy kicsit boldogabbak leszünk. Sokszor nem nagy dolgokról van szó, egy kis jótékonyság az időnkből, a pénzünkből, a tudásunkból és óriási erőt merít belőle, aki kapja és aki adja egyaránt. Próbáljuk ki, milyen sokat dob a közérzetünkön a hozzájárulás.

Kicsit rá szerettem volna mutatni, hogy az agyonajnározott boldogság ott rejtőzik mindannyiunkban. Megbújik a hétköznapok szürkeségében. Ott van az egyszerű dolgokban, azokban, amiket gondolunk, amiket teszünk és ahogyan élünk. Amikor a saját utunkat járjuk, értékeljük magunkat és a környezetünket, akkor közel kerülünk a titkához. A titka az, hogy jól érezzük magunkat. Nem kötelezően és mindig, mert nem üresfejű vigyorgépek vagyunk, hanem kihívásokkal és stresszel teli emberek, akinek azonban megadatott a szabad döntés, hogy mindezek ellenére is, élvezzék az életüket. Anthony Robbins szavaival; „Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad - egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.”

Ha a neked is jól jön hétköznapokként egy kis boldogság és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követői közé.