„Megfelelő emberekkel a legnehezebb nap is könnyű; rossz társakkal a legegyszerűbb feladat is kínlódás.” (Scott Kelly) 
A boldogságon kívül, legtöbbször embereket keresünk. Mindenhol és mindenkor. A jó emberek a kulcs az élet különböző területeinek a rendezett működéséhez. 

Ideális emberek. Moldován András beszélt arról, hogy szerinte a megfelelő emberek megtalálása létfontosságú. Ez elgondolkodtató. Milyen sok cégnél figyelnek arra, hogy a leendő munkatárs minden támasztott követelményeknek eleget tegyen. Diploma, nyelvtudás, elegendő gyakorlati idő, szakmai kompetenciák. A leglényegesebb tulajdonságok, amelyek leginkább szolgálják a vállalat érdekeit. De az már nem tartozik az alapvetések közé, hogy szeressen dolgozni, hogy örömmel és jó érzéssel csinálja a feladatát, hogy legyen benne szenvedély, hogy lelkiismeretes és becsületes legyen. Ezek másodlagos dolgok a professzionális ismeretek mellett. A cég inkább szakmai alapokon dönt a munkaerő felvételekor. Pedig lehet, hogy az illetőt nem érdekli más, csak a fizetése. 

A jövedelem rabjai. Megfigyelhető, hogy egyes ifjoncok röpke itt-ott eltöltött pár év után olyan magasra teszik a fizetési igényüket, mint azok, akik már évtizedeket eltöltöttek a hivatásukban. Vagy még ennél is magasabbra. Hogy jogosan teszik-e azt nehéz alapból megmondani. Tény, az élet drága és költséges, de önmagunk beárazásának nem ez az egyetlen mércéje. Számtalan helyen találkozunk azokkal a kollégákkal, akiknek nem jelent morális problémát a munkaidő ellébecolása. Vagy annak a rugalmas kezelése, akkor sem, ha az elvileg szabályozott. Gyakorta igyekeznek leplezni magukat mellébeszéléssel, áldozati mentalitással, álmunkavégzéssel. Nem a feladatot nézik, hanem az ebédszünetet és a munkaidő végét. Időben kikapcsolnak és zárnak, hogy az utolsó perceket már útra készen az ajtón kívül töltsék. Még szörnyűbb, ha ilyen a cégvezetés. Nem akarnak igényes szolgáltatást nyújtani csak a pénzeket beszedni. Így megy a szekér, amíg megy, aztán majd lesz valami. Nem egyszerű jó embert találni. Ez a legnagyobb kihívás a munka és a céges világban. 

Pártalálás. Nincs ez másként a személyes életünkben sem. Olyan embert szeretnénk magunk mellett, aki szeret és akit viszont szeretünk. Akiben megbízunk, akivel jól érezzük magunkat, akivel sok időt akarunk együtt eltölteni. Nem állunk össze bárkivel. Kell működjön az a bizonyos kémia. Csupán a külsőségek alapján választani párt veszélyes küldetés. Mert a szépség mögött bármi lehet vagy bármi hiányozhat. Természetesen fontos, hogy vonzónak találjuk a leendő társunkat, de az igényes belső tulajdonságok tovább növelik a másik vonzóságát. Vagy fordítva, azok hiánya a legcsinosabb embert is ellenszenvessé változtathatja. A jó pár fogalma itt is viszonylagos. A mi igényeinknek megfelelve legyen jó párunk. Vannak alapértékek de ezen túlmenően egy párkapcsolat a személyünkre szabott. Segít, ha tudjuk, mit várunk el a partnertől. Ahogy egy barátság elvárásaival is érdemes tisztában lenni. A személyes életünkben is azokat keressük, akikben hiszünk és akikkel örömmel vagyunk. 

Az emberség elsősége. Lehet, hogy nem tud fákat metszeni vagy egy lapra szerelt bútort összetákolni, de figyel ránk, törődik velünk. Lehet, hogy nem tudja rendesen használni a fénymásolót vagy kezelni a logisztikai applikációt, de végtelen türelemmel viseltetik az ügyfelekkel. Sok minden megtanulható, az emberséges hozzáállások nagy részt azonban belülről fakadnak, akár a tiszta vizű források a hegyekben. A késztetés, az affinitás, az érzékenység mások iránt pótolhatatlan. Bizonyos mértékig ezek is tanulható és fejleszthető készségek, de a hajlandóság az mélyebbről jön. Az embertársak irányába tanúsított viselkedés sokat elárul erről. Természetes, gördülékeny és segítőkész mentalitás. Az ilyen típusú emberekkel könnyebb együttműködni, összedolgozni. Kevesebb vita és nézeteltérés árán jutunk el a célba. Nem győzködni kell őket, rávenni, hogy csináljanak végre valamit, hanem hagyni elvégezni a feladataikat és legfeljebb koordinálni, támogatást nyújtani, amikor szükséges. 

Szóval fejleszthetők vagyunk, tanulékonyak, de az elsőrangú kooperációhoz azonos hullámhosszon kell lennünk. Ha a munkatárs nem felel meg a vezetőknek, ha az ügyfélszolgálatos nem felel meg a vásárlónak, ha egy korai randin nem felelünk meg a randipartnerünknek, akkor nem tudunk közösen jól működni. És ez nem a gyakran emlegetett megfelelési kényszerről szól. Ez annál egyszerűbb és természetesebb. Mintha egy puzzle darabjai volnánk, amelyek vagy egymásba passzolnak, vagy nem. Ha igen, akkor hurrá, meg van a kémia! Összekapaszkodhatunk, együtt erősek és többek vagyunk. Nem véletlenül mondja Andrew Matthews, hogy a: „A jó embereket megtaláljuk, és nem megcsináljuk.” 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor gondolkodj el azon, az olvasottak mennyire igazak a környezetedben élőkre. Kikkel jössz ki jobban és kikkel kevésbé? Kik a számodra jó emberek? Milyenek ők? 

Fotó: diana.grytsku, freepik