A zöldszemű szörnyeteg támadása

6 tipp, hogyan csökkenthetjük a féltékenység érzését?

„A szeretet a féltékenység súlya alatt könnyen változik gyűlöletté!” (Agatha Christie)
woman-228178_960_720.jpg
A legtöbbünknek volt már dolga vele. Ha a lelkünk mélyébe nézünk, fel tudunk idézni olyan emléket, amikor féltékenyek voltunk valamire, valakire. Mások sikerei, a párkapcsolatunk, az élet különböző területein szembesülhetünk irigy énünk felszínre törésével. Most leginkább a privát szféránkra koncentrálunk ezzel a témával. Honnan fakad ez az érzés bennünk és hogyan vehetjük elejét, hogy elhatalmasodjon rajtunk és mérgezze a kapcsolatunkat?

Génjeink alapján más miatt féltékeny a nő és a férfi. Ahogy a mondás is tartja, anya csak egy van, vagyis az anya személye mindig biztos. Ezért genetikai kódrendszerünk végett a férfi az öröklődés okán féltékeny a nőre. Mert mi van, ha időt, energiát, pénz öl olyan utódokba, akikhez vér szerinti kötelék sem fűzi. Számára a génjei továbbadása a fő szempont. A nő ellenben biztonság párti, így érzelmi oldalról közelíti meg ezt a kérdést. Részéről a szerelemféltés tárgya, hogy legyen társa, a porontyok felnevelésében. A nő a testi megcsaláson túl azon aggódik, hogy esetleg érzelmi kötődés is kialakul és elveszíti a párját. Ezek az emberiség múltjából eredeztetett zsigeri aggályok. Egyszerűen figyelmen kívül hagyni nem is lehet, legfeljebb mérsékelni a kialakulását és lépéseket tenni a megelőzésére. A harmonikus viszonyunkért pedig fokozottan érdemes preventíven cselekednünk.

Bizalom. Az egyik legfontosabb összekötő ereje nem csak a párkapcsolatoknak de minden szoros emberi köteléknek. Amikor ezzel játszunk, azt tesszük kockára, hogy a másik fenntartással fog viseltetni irántunk. Az sem biztos, hogy tudatában lesz ennek, de ösztönei működnek, és ennek függvényében kezel minket. Egy korábbi hosszútávú párkapcsolatomban csak utólag, jóval a szakítást követően ismertem fel, hogy azért nem tudtunk egy bizonyos szintnél tovább jutni, nagyobb elköteleződést tenni, mert már az elején felmerültek bizalmi problémák. Éretlenségem, emberi gyarlóságom okozta ezt a bizalmi válságot, melyet aztán ugyan rendeztünk, de mégis belül olyan intenzív benyomásokat hagyott maga után, hogy tudat alatt hatással volt az érzelemvilágunkra. Mikor ezt megértettem teljesen más szemmel néztem az együtt töltött éveket. Egy szakítást általában nehezteléssel a szívében visel az ember, de a ráébredést követően sokkal inkább értékeltem, hogy valaki kitartott mellettem éveken át, mert hinni akarta, hogy fel tudok nőni egy komoly párkapcsolathoz. Végül nem tudtam, a türelem pedig elfogyott. Szükségem volt erre a leckére, hogy a későbbi kapcsolatomban ne kövessek el ilyen hibákat.

Hűség. Nem lehet kérdés. Amikor elköteleződünk valaki iránt, teljesen tiszták és egyértelműek az emócióink és az általa nyújtott motivációnk. Hogy a kezdeti nagy fellángolás alábbhagy, vagy épp nem a legtökéletesebben működnek jelenleg a dolgaink? Nem az a megoldás, hogy egy harmadik személy felé fordulunk. Ahogy Adam J. Jackson megfogalmazta; „Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek vagy valaminek, akkor feladni nem lehet alternatíva. Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól.” Ha nem oldjuk meg az adott viszonyunkban az adott problémákat, akkor egy új románcban is csak átmenetileg találunk menedéket. Idővel ott is szembe találjuk magunkat azokkal a kihívásokkal, melyeket eddig még sosem rendeztünk. Ne meneküljünk. Álljunk ki a társunk és a kapcsolatunk mellett jóban és rosszban is. Mert így döntöttünk anno, ezt vállaltuk, és tartsuk meg a szavunkat. A félrelépés fel sem merülhet opcióként.

Nyílt lapok. Gary Chapman javasolja azt a bizalmukat vesztett pároknak, akik megélték a megcsalás fájdalmát, hogy ha vissza akarják szerezni az egymás iránti lojalitásukat, akkor adjanak teljes hozzáférést az életükhöz. Ne legyenek titkaik. Közös bankszámla, betekintés a másik telefonjába, e-mail boxába, semmi rejtett üzenet, leplezett társasági élet, ilyesmi. Ez alapból, ha nem arra szolgál, hogy elnyomja a másik identitását, akkor fokozza az egészséges párkapcsolatban is a bizalom meglétét és erősödését. Nem kell átesni a ló túloldalára, és a másikat minden egyes dolgával elszámoltatni, de legyünk készek arra, hogy ha szükség van rá, és a párunknak be kell lépnie a postafiókunkba, vagy használnia kell a mobilunkat, akkor nekünk ne kelljen izgulnunk, hogy olyasmivel találkozik, ami kiveri nála a biztosítékot. Éljünk úgy, mintha nyitott könyv lennénk a másik számára.

Flörtölés. A flörtöléssel az a baj, hogy olyan simogató a lelkünknek. Egy kicsit tetszeni másnak, pár kacér pillantás, jól eltalált bók, és felébred bennünk az érzés, amikor még az udvarlás szakaszában jártunk. Némi rejtély, kis titokzatosság egy csipetnyi romantika. A problémát az jelenti, amikor ezt az ártatlannak tűnő kis rituálét nem a párunkkal éljük meg, hanem a háta mögött valaki mással. Tudom ez színesebbé teszi a kissé szürke hétköznapokat, de egyben aláássa a párkapcsolatunkat. Mert minden egy apró szimpátiával kezdődik, aztán ki tudja meddig jutunk majd. Belefér vagy sem? Egyértelmű, hogy nem. Inkább igyekezzünk ezt a varázst visszahozni a viszonyunkba. Ébresszük fel a flörtölés élményét a hitvesünk irányába. Igazán izgalmas lesz meglátjuk.

Egyedül. Ha nincs ott a párunk, akkor mit teszünk. Hogy viselkedünk? A legjobb, amit tehetünk, hogy úgy cselekszünk, mintha ott lenne. Olvastam egyszer olyan párokról, akik valamilyen konferencián jöttek össze. Távol a családjuktól, csak egy egyéjszakás kalandnak indult az egész, és jóval több lett belőle. Vajon az így megszületett kapcsolatban élők, milyen gondolatokkal engedik útjára a társukat egy legközelebbi kongresszusra? Mit sugall nekik a tapasztalatuk? A kedvesünknek tudnia kell, hogy ha épp nem vagyunk mellette, akkor is mellette vagyunk.

Mással. Ne lógjunk más párkapcsolatban élő illetővel. Pontosabban kettesben, a párjaink jelenléte nélkül. Még csak ne is adjunk okot rá, hogy a gyanú árnyéka egyáltalán ránk vetüljön. Amikor meglebbentjük a gyanakvás fátylát rögvest hátrányba kerülünk. Magyarázkodhatunk, mellébeszélhetünk, ködösíthetünk, a kellemetlen feltételezések elkerülése miatt. Pletykák középpontjába kerülhetünk, így még ha alaptalan is a felvetés, a környezetünk ítélkezése kínos pillanatokat eredményezhet. Ilyen szituáció akár munka kapcsán is adódhat. Egy projekt lebonyolítása kapcsán sok közös megbeszélés, túlóra egy jóképű munkatárssal vagy egy csinos kolleginával. Megoldást kínálhat, ha összehozunk egy találkát, ahol a kedveseinkkel együtt négyesben megismerhetjük egymást és kötetlenül beszélgethetünk.

A kísértés egy dolog. Lépten-nyomon találkozhatunk vele. De beadni neki a derekunkat, az egy másik történet. A féltékenység éppen ezért ott liheg a nyakunkban. Ám sokat tehetünk ellene a kapcsolatunkon való munkálkodással. Ha a választottunkat szeretjük, értékeljük, figyelemmel és törődéssel fordulunk felé, valamint biztosítjuk megingathatatlan érzéseinkről, akkor hozzájárulunk egy bizalomra épülő kiegyensúlyozott párkapcsolathoz. Alfons Vansteenwegen szavaival élve; „Ha az emberek elégedettek a kapcsolatukkal és az együttélésük módjával, akkor kevésbé hajlamosak a féltékeny bizalmatlanságra.”

 

Ha tetszett ez a poszt, ne légy féltékeny típus és oszd meg másokkal is.