„Egy hosszú távú kapcsolatért mindennap tenni kell, nem szabad könnyedén feladni, félredobni.” (Dér Heni) 
Vannak néhányan, akik a tartós kapcsolatot az első nagyobb krízisig tartósítják. Akkor hirtelen lejárt szavatosságú élelmiszerként kezelik és kikukázzák. Lelépnek, továbbállnak. Ha minden alkalommal engedünk a könnyű út csábításának és kilépünk a kapcsolatból, akkor megfosztjuk magunkat néhány fontos tanulságtól, élménytől, felismeréstől. És akár attól is, hogy valaha révbe érjünk valaki mellett. 

Elmaradt következtetés. Ha folyton lelécelünk, minden marad a régiben. Újra és újra önmagunkat ismételjük, nagyon hasonló embereket vonzzunk az életünkbe, ugyanazokat a hibákat követjük el, és ugyanúgy végződnek a viszonyaink. A másikat hibáztatjuk, és nem keressük magunkban a problémás részeket. Pedig egy kapcsolat tönkremenetele mindig két emberen múlik. Akkor is, ha csak az egyik nem tiszteli az együttélés szabályait. Ha más nem, a párja passzívan asszisztált hozzá. Mindketten tanulhatunk az elválásból, de csak, ha mindketten levonjuk a magukra vonatkozó tanulságokat. A szomorú végkifejletnek ez lehet a legpozitívabb hozadéka. Mindkét fél boldogabban és okosabban kezdheti újra. Ehhez kevés kilépni és egyszerűen magunk mögött hagyni a párkapcsolatot. Mitől lenne jobb egy következő kapcsolatunk? Tőlünk nem az biztos. 

Kis korrekciók. Ha maradunk, jobban megismerhetjük önmagunkat. Megkereshetjük, mi, mit rontottuk el. De azt is, mit nem kaptunk meg. Mert, ahogy a betegségek nagy része is a hiányból fakad, úgy a kapcsolati nézeteltérések is. Valami nincs meg, aminek meg kellene lennie. Hiányzik a megértés, a figyelem, az együtt töltött idő, a beszélgetések, vagy más egyéb. Számot vehetünk és esélyt kapunk a változásra. Változtathatunk magunkon, ami változást okoz a környezetünkben is. A legapróbb módosítás is hatást vált ki. Észreveszi a párunk és reagálni fog rá. Visszajelzést kapunk általa, hogy jó-e az irány vagy sem. Mivel a változás örök, ezért egy párkapcsolatért is a legtöbb, amit tehetünk, ha felülvizsgáljuk önmagunkat és ha szükséges korrigálunk. Soha nem a másikon, arra nincs közvetlen befolyásunk, csakis magunkon. 

Az igazi szeretet kimutatása. A szeretet egy döntés. Ha nem az, akkor feltételekhez kötjük. Ma nem csinált nekem kávét, ma nem szeretem, vagy ellenkezőleg, most tette rendbe az udvart, most szeretem. Ezek ugyan szélsőséges példák, de képesek vagyunk hasonlóan piszlicsáré dolgok miatt megvonni a szeretetünket. Ez a hozzáállás működésképtelenné tesz bármilyen kapcsolatot. Nem is értelmezhető egy bensőséges viszonyban sem. Itt a lehetőség a nagy szeretetpróbára, hogy akkor is szeressünk, amikor nem mennek jól köztünk a dolgok. Hiszen akkor van rá a leginkább szükség. Ilyenkor nyer értelmet a valódi szeretet, annak megélése, kifejezése. 

Értékmegőrzés és felfedezés. Fontos megőrizni az értékeket abban, ami van. Valószínűleg nem csupán a szél fújt minket össze, mint két sodródó falevelet. Oka van az együttlétünknek. Bizonyos értékek miatt vagyunk együtt. Jó hagyományőrzőként, ezeket tartsuk meg, mert erre az alapra építkezhetünk. Ami van, az erre volt elég. Itt tartunk, talán kifulladtunk és szükség lesz a meglévők mellé új értékekre is. Újítás, felfedezés, változás. A magunk felismeréseiről már esett szó, de újra felfedezhetjük a párunkat is. Megismerhetjük az ő 2.0-ás verzióját, reményeink szerint egy még szeretetteljesebb személyt. Értékteremtés a meglévő értékéből bontakozik ki. Az eddig közösen eltöltött idő bizonyította, hogy vannak közös kincseink. Idézzük fel a legszebb pillanatainkat. És dolgozzunk azon, hogy hasonló emlékezetes élményekre tegyünk szert egymás társaságában. 

Fejlődő elkötelezettség. Lojálisnak lenni valami vagy valaki iránt nagy erény. Nem feladni az első komplikációnál. Csodáljuk azokat, akik kitartottak, küzdöttek és sok viszontagságon átverekedve magukat, elérték a céljukat. Egy párkapcsolat is tartogathat kihívásokat. Azt is nagy teljesítmény egyben tartani, örömtelivé tenni. Egy interjúban arra a kérdésre, hogy mi tartotta ennyi ideig együtt a feleségével, Gálvölgyi János azt válaszolta, az hogy nem váltak el. A riporter szerint ez praktikus megoldás. Meg kell erősítenünk a szeretett személy iránti elkötelezettségünket. Egy párkapcsolatban, házasságban megingathatatlannak kell lennünk a kedvesünk irányába. Ez erőfeszítésbe kerül. Tegyünk érte, értünk többet és tágítsuk ki a határainkat. Beszélhetnénk bármilyen elvről, tervről, ami lojalitást kíván. Kellenek a kitartó emberek. Ők tudnak felmutatni és megvalósítani nagy dolgokat. Akár egy boldog párkapcsolatot. Az is hatalmas dolog lehet az életben. 

Természetesen vannak azok a pusztító és mérgező párkapcsolatok, amelyből jobb kilépni, mint maradni és belerokkanni. Ez a bejegyzés inkább a kapcsolatokból folyton kimenekülők helyzetét vizsgálja. Ha közéjük tartozunk, megkereshetjük magunkban az indítékot, ami miatt így reagálunk. Valószínűleg jól jön hozzá egy szakértő támogató, mert ez bizonyára mélyen gyökerező tapasztalásból táplálkozik. De addig is érdemes megfontolni, hogy az itt említettek a jelenben nyújthatnak segítséget, indokot arra, hogy maradjunk és küzdjünk a kapcsolatért, a társunkért. Mert nincs párkapcsolat zökkenők nélkül. Amint azt Hermann Hesse is írta: „Minden emberi kapcsolatban ott van a fájdalom, és... két ember között, még ha nagyon erős szálak fűzik is össze őket, akkor is megmarad egy kis távolság, amelyet csak a szeretet tud áthidalni, de annak is minden pillanatban meg kell küzdenie ezért.” 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor a párkapcsolati problémák ne elriasszanak, hanem ösztönözzenek a kapcsolat fejlesztésére. 

Fotó: prostooleh, freepik

A párkapcsolatokról is olvashatsz a blog cikkeinek tematikus válogatását tartalmazó kötetben, amelyről itt találsz bővebb információt.