„Ahhoz, hogy a gondolatainkat kicseréljük, kölcsönös bizalomra van szükség, s mihelyt ezt megtaláljuk egymásban, biztos, hogy mindketten szilárdabban állunk a lábunkon.” (Anne Frank)

Ha egy filmben elhangzik a „bízhatsz bennem” mondat, akkor biztosra vehetjük, hogy ebben a fickóban tutira nem lehet megbízni. Sajnos a valóságban ez ennél kicsit bonyolultabb. Nem feltétlenül azért bízunk meg valakiben, mert mondja, hanem sokkal inkább azért, mert rászolgált. Az élet minden területén bizalmi kapcsolatokra van szükségünk. A céljainkat egyedül tűzzük ki, de teljesülni közösségben fognak. Legyen az egy boldog házasság, egy munkahelyi projekt vagy cégindítás, a megfelelő emberek és a bensőséges kötelékek elengedhetetlenek. A bizalom egyike a legerősebb kohéziós elemeknek, amelyek a kapcsolatainkat építik. Az őszinteség hiányáról már ejtettünk is szót, most nézzük meg, mivel nyerhetjük el mások belénk vetett hitét, mivel építhetjük erősebbre viszonyainkat.

Napjainkban észrevehető egyfajta értékvesztés, bizalmi válság. Felgyorsult instant világunkban mindent akarunk és azonnal. Sikert, pénzt, csillogást (a KFT után szabadon). Egy szellemes fohász jól jellemzi jelen mentalitásunkat; „Istenem adj türelmet. De azonnal adjad!” Egész nap rohangálva megesik, hogy nem fordítunk kellő figyelmet embertársainkra. Felületesek leszünk, elsikkadunk fontos dolgok felett, mert mindig van valami, ami fontosabb. Legalábbis a mi számunkra. Tartsuk észben, ha csak magunkra koncentrálunk, nem lopjuk be magunkat mások szívébe. Ezzel kezdődik, hogy a bizalomért meg kell dolgozni. Ha szeretnénk a társas érintkezéseinket - legyen az akár magán, akár üzleti jellegű - magas szintre emelni, akkor ezt a munkát nem spórolhatjuk ki. Néhány gyakorlati ötlet a megvalósításhoz.

Időre van szükség, türelemre. Épp a sebesen száguldó világunkról értekezünk itt, és akkor jön ez a fogalom, hogy idő. Sajnos a gyors élet, gyors alkalmazkodást igényel, de az emberi természet nem fog ugyanilyen hirtelen befogadóbbá válni. Az idő az egyetlen, ami lehetőséget teremt egy személy valódi feltérképezésére, megismerésére és bizalmunkba fogadására. Csak akkor fogadjuk el valaki javaslatát, ha őt, mint embert, már elfogadtuk. Ez pedig nem megy másodpercek alatt. Ne legyünk türelmetlenek, lépésről lépésre építsük a hidat közöttünk.

Őszinte érdeklődés a másik iránt. Szokták mondani, azért kaptunk két fület, és egy szájat, hogy többet hallgassunk, mint amennyit beszélünk. Tegyünk fel kérdéseket. Amikor én beszélek, nem gyarapodik a tudásom. Ám amikor hallgatok, fontos információkhoz juthatok a másik emberről. És ha többet tudok róla, azokban a pillanatokban, amikor átveszem a szót, számára szimpatikus módon szólhatok hozzá.

Adjunk magunkból. Az érdeklődés mellett figyeljünk arra, ne váljon egyoldalúvá a kommunikáció. Könnyebb kapcsolódni valakihez, akiről vannak ismereteink. Közelebb kerülni viszont akkor tudunk igazán, ha rólunk is kiderül ez, az. Említsünk meg magunkról olyan infókat, amelyek rokonságban vannak az ő tulajdonságaival, véleményével, érdeklődési körével. Azonos a hobbink? Ugyanoda jártunk iskolába? Keressük azokat a dolgokat, amelyekben megegyezünk, hasonlók vagyunk, és osszuk meg vele.

Megbízhatóság, szavatartóság. Kritikus pont, mert a rengeteg elfoglaltságunk mellett hajlamosak vagyunk az ígéreteinket félvállról venni. Ha megígérjük valakinek, hogy délután 3-kor felhívjuk, akkor hívjuk fel. Ha szavunkat adjuk, ott leszünk valahol, elintézünk valamit, tegyünk is így. Minden egyes be nem tartott szó egy újabb szög a bizalom koporsójában. Természetesen előfordul, hogy akadályoztatva leszünk. Ilyenkor az egyetlen helyes és előre vivő lépésünk az, ha előre jelezzük ezt a másiknak. Minden alkalommal tegyük is meg.

Tisztelet. Nem kell mindenben egyetérteni az egyénnel, de elfogadni és tisztelni az eltérő jellemvonásait, vérmérsékletét, szemléletét, létfontosságú. Ne aggályoskodjunk, ne vitázzunk. Fogadjuk el, hogy nem vagyunk egyformák, és próbáljuk az ő szemszögét is értékelni. Értsük meg az érveit, mozgatórugóját. A toleranciánk gyümölcse, a kettőnk szorosabb köteléke.

Udvariasság, jó benyomás. Kissé háttérbe szorult manapság, talán éppen ezért hatásos udvariasnak lenni. Sajátítsuk el, hogyan tehetünk jó benyomást valakire. Viselkedés, etikett, megjelenés, öltözék. Tegyük életünk mindennapi részévé a jó modort. Ne kapjanak rajta, hogy csak ideig-óráig, míg érdekünkben áll, vagyunk figyelmesek. Legyen ez az ösztönös magatartásunk mindenkivel.

Becsület. Egyenesség. Ez elég nagy rokonságot mutat a már említett megbízhatósággal, mégis túlmutat azon. Jellemes embernek lenni, kiállni emberekért, elvekért, az őszinteségért, mindig, minden körülményben, kiemelkedő és bizalomfokozó erény. Abraham Lincolntól származik ez a gondolat; „A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.”.

A bizalmat megszerezni nem könnyű dolog. A bizalmat eljátszani azonban egy pillanat műve. Hosszú idők gondos munkája megy veszendőbe, amikor egy apró botlással legyaluljuk a lojalitás felhőkarcolóját. A kár jelentős, és a hibánk mértékétől függ, egyáltalán helyrehozható-e? Előzzük meg a veszteségeket, óvjuk kapcsolatainkat, hiszen sikereink és boldogságunk azok minőségétől függ. Hacsak nem remeteként élünk egy barlangban, akkor a bizalom kiépítése nagyon jó szolgálatot tehet nekünk egy kiegyensúlyozott életvitel kialakításához.