„Nem számít, milyen ellenségesnek tűnik a világ, egy szerető család a biztonság, a védelem és a gondoskodás fészke marad.” (Deepak Chopra)
A karácsonyi ünnepek idején több időt töltünk a családjaink körében. Kinek nagyobb, kinek kisebb jutott, kinek békésebbek, kinek zűrösebbek a családtagjai. Ez utóbbitól gyakran függ, hogy mennyire szeretünk otthon lenni. Lángh Júlia szavaival; „A család tényleg remek dolog, meleg, erőt adó és derűs, és az is jó benne, hogy nincs állandóan, folyamatosan jelen. Szerintem ezzel mindenki így van, csak sokan nem merik bevallani.” Azért sok előnyünk származik abból, ha egységes és megértő családi hátteret tudunk teremteni. Nézzünk néhányat.

Valaki egyszer azt mondta, ha egy családnak rendben van az élete, akkor a mellette lakó családnak is rendben van az élete, és a mellette lévőnek is, és az amellett lévőnek is. Így jön létre a rendezett város, amely mellett kialakul egy másik rendezett város, és így tovább, míg eljutunk az országok szintjére. A rendben lévő ország mellett pedig ott egy másik rendben lévő ország. Kissé idealista? Nem kissé. De nagyon is helyénvaló elmélkedés. Mert a legkisebb és leglényegesebb közösségi egységünk a család. Életünk kiindulópontjának az alfája, majd alkonyatának az omegája. Ide születünk, ezáltal a kezdőlapjaink adottak. Aztán fejlődünk, változunk, és a családunk velünk együtt alakul. Hol bővül, hol szűkül, de ránk nézve mindig fontos elemeket hoz magával. Majd aztán életünk végén, legalábbis reményeink szerint, meghitté és csöndessé válik. Mit jelent a jó családban élni? Mit biztosít ez a családtagok számára?

Alapokat ad. Olyan induló csomagot, amely a szeretetre épül és az életre nevelésre. Egy jó családban a szülő terel, ahogy a puli a nyáját. Legalábbis gyermekkorban. A legjobb tudása szerint lefekteti azokat a morális, emberi alapvetéseket, amely szükséges felnőtt életünkben való helytálláshoz. Majd a megfelelő időben szabadon enged. Nem szól bele, nem telepedik rá, legfeljebb javasol. És nem sértődik meg, ha nem a "mi időnkben bezzeg így csináltuk" jótanácsa kerül elfogadásra.

Biztos pont. Ahova mindig hazatérhetünk. Ahol megértést kapunk. Ehhez kell, hogy biztonságban érezzük magunkat otthon. Őszintén, nyíltan, sőt megnyílva beszélhessünk egymással. Gyakran a problémáink megoldásában nagy segítség, ha tapasztaltabb személlyel beszélhetünk. Más rálátást biztosít, olyat, amellyel mi nem rendelkezünk. Ha a családon belül barátias bizalmi kapcsolatok alakulnak ki, ritka nagy kincs kerül a kezünkbe. Ismerjük a klasszikus szülői kérdést; "Mi történt ma az iskolában?" A leggyakoribb válasz; "Semmi." Ha ez a párbeszéd nem folytatódik, akkor a szülőnek nagyon nehéz dolga lesz, mert így nem fog tudni kialakítani egy beszélgetésen alapuló bensőséges viszonyt.

Elősegíti a sikereinket. Egy harmonikus kapcsolat, kiegyensúlyozott eredményeket jelent a munkánkban, karrierünkben. Az értékeket hordozó családi háttér, értéket teremt az otthonunkon kívül is. Elolvasva sikeres cégek tulajdonosainak a történetét gyakorta találkozunk olyan véleményekkel a részükről, hogy kiemelten fontos volt az eredményességükhöz a család biztatása, támogatása. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz bármit véghez vinnünk, amikor a párunk ellenzi, amit akarunk. Szinte lehetetlen. És mennyire könnyű a dolgunk, ha mellettünk áll. Bármit akarunk elérni, ha ehhez bírjuk szeretteink támogatását az már fél siker.

Elfogadó és megértő közeg. Miért is nehéz összefogni egy családot? Mert gyakran a legkülönbözőbb vérmérsékletű és érdeklődésű emberek társaságáról van szó. Ezért azok a családok működnek zökkenőmentesen, ahol a tolerancia és az elfogadás természetes. A kötelékünk erősödik, ha értékeljük az egyének erősségeit és büszkék is vagyunk az eredményeikre. A feltétel nélküli elfogadás pedig már gyermekkortól kezdve kialakítja az egészséges önbizalmat. Az igazi megértéshez arra van szükségünk, hogy családtagjainkat önmagukért szeressük, ne a tetteik alapján mérlegeljük a velük való kontaktusunkat. Az embernek nélkülözhetetlen egy olyan hely, ahol kitárulkozhat, ahol teljes biztonságban érezheti magát, és erre a családi környezet kiváló forrás.

Kikapcsol. A családunkban meg kell találni az időt a közös és tartalmas dolgokra, ugyanakkor lehetőséget kell teremteni minden tagjának az önálló feladatai elvégzésére is. Hogy ez egy diáknak a tanulást jelenti, vagy az apának egy hazavitt beszámoló befejezését, az mindegy. A lényeg, hogy a kiegyensúlyozott családban megvannak az együttesen eltöltött és a privát időszakok is. Ezeket pedig a feleknek illik tiszteletben tartaniuk. Az együttlétre teremtett szabadidős programok, legyen az kirándulás, társasjátékozás vagy vacsora, egyaránt kiválóak a családon belüli kapcsolataink elmélyítéséhez. Használjuk ki az emberi sokszínűségét és találjuk meg azokat a rokonainkat, akikkel jól érezzük magunkat ilyen alkalmakkor.

Tudom, nagyon sok családban nem idilli a helyzet. De nagyszerű lenne, ha a családot működtető alapelvek, erények, nagyobb teret nyernének, többet foglalkoznánk velük. Ugyanis a családra, mint etikus, szerető, mélyen emberséges és nyugodt kiindulópontra egy virágzó társadalmat fel lehet építeni. Mary E. Pearson gondolatát felidézve; „Egyetlen kis család megváltozása nemigen számít egy olyan világban, amely évmilliárdok óta forog. Csakhogy egy kis változás miatt a világ másképpen foroghat egy család számára. És ez a változás akár egymilliárdféle is lehet.” És egy család kisugárzása, ahol az apró a változás tükrében másként forog a világ, átsugárzik más családokra is. Így változhatunk jó irányba egymás hatására.

Ha tetszett ez a poszt, akkor két szelet bejgli elfogyasztása közben csatlakozz a követők közé.