„A családi idő addig terjed, amíg az emlékezet elér.” (Boreczky Ágnes) 
Mindenkinek megvan a maga története, amely aztán rengeteg szálon kötődik másokéhoz. A családtagjaink életútját is számtalan keszekuszán tekeredő és csomózódó fonal szövi át. Ezek egyike a miénk. Tudunk eleget róluk és ezáltal magunkról? Beszélgetünk velük egyáltalán? 

A múlt hagyatéka. Manapság egyre többet hallani a transzgenerációs örökségről. Azokról az eseményekről, tragédiákról, traumákról, amelyeket akár több generáción keresztül magában hordoz egy család. Ezeket megismerni, feltárni, megérteni, feldolgozni hatalmas feladat. De olykor nélkülözhetetlen önmagunk jobb megismeréséhez. Ez a téma meghaladja az én kompetenciámat, de az nem, hogy arra felhívjam a figyelmet, hogy gyakran már az alapoknál elakadunk. Nem ismerjük igazán azokat az embereket, akikkel együtt élünk, akiket családtagoknak hívunk, akik a közeli szeretteink. De talán még nem késő lépéseket tennünk.

Múlt idők. Nem tudom, hányan vannak tisztában a születésük körülményeivel? Nem a hellyel és az időponttal vagy egy esetleges emlékezetes pillanattal, hanem a teljesen átlagos körítéssel. Pár héttel ezelőtt egy családlátogatás során apummal ültünk az ebédlőasztalnál és váratlanul elindult egy izgalmas beszélgetés. Azon ritka pillanatok egyike volt, amikor úgy igazán nekiül az ember és beszélget. Nem készültünk rá, de kihasználtuk a lehetőséget, hogy a többiek főztek vagy játszottak, mi pedig társalogtunk. Szóba került a fiatalsága, mit csinált, mit dolgozott, kikkel barátkozott, hogyan szórakozott és hogyan ismerte meg a feleségét, anyumat. Persze az ember tud egyet s mást a család múltjáról, de valahogy ennyire részletesen nem mindig. Jóleső beszélgetés volt, mintha belőle is csak úgy jöttek volna az emlékek. Belőlem meg a kérdések. Rájöttem, egy rakás dologról fogalmam sincs vele kapcsolatban. Főleg nem ilyen mélységében. Rögtönzött diskurálás volt, de megrendezni sem lehetett volna tartalmasabban.

Alkalom szüli a beszélgetést. Összejöhet ez könnyedén, egy utazás, egy séta vagy egy kertben való közös üldögélés során. Ám kell hozzá meghittség, nyugalom, zavartalanság, csendesség. Ami enged koncentrálni a másikra. Kapkodó házimunka vagy állandóan csörgő telefon mellett esélytelen elmélyedni a társalgásban. Nem tudunk kellően figyelni, érdeklődni, kérdezni, reflektálni. És ezek hiányában a beszélgető partnerünk sem tud megnyílni. Vannak, akik könnyebben tárulkoznak ki, és vannak, akik nehezebben. Ezen segít a nyugodt körülményeket biztosítása, valamint az őszinte érdeklődés. Ahogy mondani szokták az írók, egy történet mindenkiben van. És ez az egy történet a legegyszerűbb ember számára is van olyan fontos, hogy elmesélje. Magunkról szeretünk mesélni, anekdotázni, a megfelelő hallgatóságnak, aki lehet egy családtagunk is.

Tempó és téma. Nehezebb dolgunk van, ha nem állunk túl közel egymáshoz. Ennek oka van, de ha ezek nem megbocsáthatatlan bűnökből erednek, akkor megpróbálkozhatunk a közeledéssel. Sokan azért távolodnak el, mert a sok munka, feladat, az önálló élet, elviszik az időt. Ám lassan, óvatosan és a már említett őszinteséggel megindulhatunk egymás felé. Ha szeretnénk többet tudni a gyökereinkről nem játszhatunk vallató tisztet. „Hol voltál 1973 márciusában?” Ez nem működik. Apránként fejtsük le a rétegeket, mint hagymapucolásnál. Csak kezdjük el valami egyszerű kérdéssel. Meglehet, egészen különleges területekre is elkalandozunk vagy teljesen más irányba haladunk, mint ahonnan indultunk. Engedjünk a sodrásnak. És ne erőltessük. Ha épp nem megy, nem megy. Ha valamely téma nem megy, váltsunk. De ha belelendülünk, akkor szépen lehámozzuk a rétegeket egymás után, és tudunk meg egyre többet a közös múltunkról.

Tanulunk egymástól. Szükségesek is ezek a beszélgetések. Mert a családunkról többet megtudva, magunkról is többet tudunk és egyben közösen tanulunk is. A fiatalok az idősektől, az idősek a fiataloktól. A generációs különbségek hatalmasnak tűnnek. Gyakran elválaszt minket a technológia, a modern világszemlélet, a politika. De az ember igényei hosszú-hosszú ideje változatlanok. Legfeljebb a megvalósítás formája változott. Az alapvető szükségleteken túl, sikeresek akarunk lenni, szeretve lenni, boldogságot érezni. Ezért is tudunk egymástól tanulni. Az idősebbek jobban ismerik az analóg megoldásokat, a problémák kezelésben vagy a kommunikációban. Ők még a megjavítani nem kidobni gyakorlat hívei. Mi pedig némileg digitalizálhatjuk őket, az egyszerűbb életvitel jegyében. A bizalmat megerősítő beszélgetések a kapcsolatunk elmélyülését hozzák. Azáltal, hogy a másik életének intimebb részeibe is betekintést nyerhetünk, közelebb érezzük magunkhoz. Ezek az apróságok tesznek minket még emberibbé, esendőbbé, érzőbbé, és kovácsolnak szorosabb családdá.

Esetenként nem vagyunk ráhangolva egy kiadós társalgásra, mert az egész napos vagy hetes taposómalom lefáraszt. Néha jobb felületesen elröhögcsélni, mint komolyabban beszélgetni. A kettőt ötvözhetjük is a praktikum okán. És addig tegyük, amíg lehetőségünk van rá. Nehogy később megbánjuk, hogy nem kérdeztünk, amikor módunk lett volna rá. Az idő halad és egyszer majd nem lesznek velünk azok a sokat látott, élt szeretteink, akik mesélhettek volna nekünk. Minden titkukat és történetüket magukkal viszik. Rebecca Linder Hintze ezt mondta: „Minden családban vannak rejtett hiedelemrendszerek és hamis hagyományok, amelyeket generációról generációra továbbadnak. Lehetséges, hogy tudunk elődeink fizikai történetéről: pl. tudhatjuk, hogy hajlamosak vagyunk-e a rákra vagy a szívbetegségre. Legtöbben azonban nem dolgozunk azon, hogy felfedezzük családunk érzelmi és spirituális akadályokkal kapcsolatos hajlamait, amelyek végül épp olyan létfontosságúak lehetnek sikerünk, egészségünk és jólétünk szempontjából, mint a család egészségügyi történetének ismerete.”

A témához kapcsolódóan ajánlok egy beszélgetést, Friderikusz Sándor Steigervald Krisztián generáció-kutatóval készült interjúját Generációk és szakadékok címmel.

És ajánlom Mike Leigh 1996-os Titkok és hazugságok című filmjét, amely nem a képi megoldásaival, hanem a lenyűgöző színészi játékkal mutatja meg, milyen feszültséget generálnak vagy épp oldanak fel a családban, ha az addig elhallgatott titkok egyszer kiderülnek.

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor olvass el még néhány cikket az oldalon! Talán azok is elnyerik a tetszésed.

Fotó: freepik