„A karácsony olyan, mint egy pont a hosszú mondat után. Itt meg kell állni. Szünetet kell tartani, mert utána egy új mondat következik.” (Friedrich Lajos) 
Nyakunkon a karácsonyi szezon. Megint eltelt egy év és mire észbe kapunk, máris itt is vannak az ünnepek. Az elmaradhatatlan nyűggel, stresszel, kapkodással. Kicsit nem figyelünk és ezen az időszakon is úgy nyargalunk keresztül, akár Tom Criuse a filmográfiáján. Megfeszülten, megállás és lazítás nélkül. Ajánlatos időben gondoskodni a mentális állapotunkról, és dönteni, hogy milyen szellemiségben szeretnénk eltölteni az ünnepeket. Mint oly sok téren itt is van választásunk. Szóval, mit ér az év vége,… 

...ha nem tudunk elcsendesedni? Zakatolunk, mint egy gőzgép. A mindennapjaink csupa száguldás és ricsaj. A zajban nehéz elcsendesedni. Korántsem biztos, hogy sikerül. Amikor körülöttünk minden hangos, hajlunk rá, hogy mi is felemeljük a hangunkat. Mert hiába suttogunk, a folyamatos lármát csak felül üvölteni lehet. Ráadásul az év vége közeledtével irdatlan mértékben ömlik ránk a karácsonyi akció és giccs. A karácsonyi reklámgyártás iparrá vált és a cégek egymásra licitálva igyekeznek meghatni minket. Köztük azok a cégek is, akik év közben képesek két lábbal taposni az ügyfeleiket. Az őszinteség hiánya áthatja ezt a várakozással téli időszakot. A túlpörgetett vizuális körítés elvonja a figyelmet a lényegről és immunissá tesz egy bensőségesebb hangulattal szemben. Érthetően nehéz átszellemülni és átitatódni az ünnep hangulatával. Pedig jól jönne a csöndesség, a visszavonulás, a béke, a nyugalom. Így meghallhatjuk a belső hangunkat, amely a gondolataink zavartalanságából ered. Hangzavarban nem lehet gondolkodni. Akár kívül, akár belül tombol a zsivaj, nem nyughatunk. Találjuk meg a módját, teremtsünk alkalmat rá, és zajmentesítsük a környezetünket! És saját magunkat is. 

...ha az ünnepeket is versenynek tekintjük? Amikor a karácsony is csak egy pont a teendőink listáján, amit ki kell pipálni vagy túl kell élni. Amikor a rokonainkra rá kell licitálni az ünnepi vacsora menüjével, a drágább ajándékkal, a nagyobb és csiricsárébb karácsonyi dekorral, akkor ez a versengésről szól. Manapság számtalan dolgot kezelünk vetélkedésként. Ott van például, a gyerekek házi feladatként készíthető madáretetője, amely végül a szülők közti barkácsbajnokságává fajul. Hiába nagyobb, drágább, puccosabb a karácsonyi arculat, attól még mentes lehet az érzelmektől. Ez nem olyan, mint a diabetikus süti, amely hozzáadott cukor nélkül készül és fogyasztandó. Amint a karácsonyban nincsenek hozzáadott érzelmek, úgy a szelleme is elveszik. A család, a barátok, a szeretteink, mind részei az életünknek. Ha versenyre kelünk velünk, föléjük akarunk kerekedni, jobbak akarunk lenni náluk, akkor nem kapcsolódunk hozzájuk. Az ünnep leglényegesebb részét hagyjuk veszni, az erős és pozitív érzelmi kötödést. Nem az olimpiai kvótáért küzdünk, csak karácsonyozunk. Ez inkább egy kooperatív csapatsport. 

...ha nem ajándékozzuk meg magunkat? Adni jó és kapni is. Általában a hozzánk közelállók megajándékozására odafigyelünk. Bár vannak emberek, akik szeretik olcsón megúszni. Nem pénzügyileg, hanem gondolkodásilag. A mottójuk egyszerű, válassz magadnak valamit, majd kifizetem. Ez beszédes, hiszen annyi erőfeszítést sem ér meg a másik, hogy maguk intézkedjenek ajándék ügyben. De vissza a kérdéshez! Mások meglepésére figyelünk, de mi a helyzet a sajátunkéval? Önmagunkat megajándékozzuk? Nem feltétlen nagy dologgal, de mondjuk némi nyugalommal, pihenéssel. Értékeljük, hogy egy egész éven át robotoltunk, helytálltunk, haladtunk, fejlődtünk? Megadjuk magunknak a megelégedettség érzését? Nem maradt sok hátra az esztendőből, a világot már nem váltjuk meg, de a legjobb tudásunk szerint munkálkodtunk, természetes, hogy megérdemeljük a hátba veregetést. Hogy nem jött össze minden idén? Sosem fog. De jön egy következő év és újra nekifuthatunk. Most viszont élvezzük az idén elértünk eredményeinket! 

...ha nem tudunk szeretni? Akkor igen rosszul járunk. Nem csupán ebben az időszakban, hanem úgy általánosságban. Kevesen vagyunk, akiknek egyáltalán senkije sincs, akit szerethetne. Többen inkább nem vesznek tudomást az emberekről. Hatalmas érték, ha van kit szeretnünk. Az egyben azt is jelentheti, hogy van, aki minket szeressen. Hogy méltók vagyunk-e rá? Nem kell sok hozzá. Egy kis figyelem, kedvesség, törődés és szerethetők is vagyunk. Ugyan ez végtelen naivnak tűnik, mert az is. A képlet egyszerű csak sokszor belerondítunk. Mogorvasággal, beszólogatásokkal, türelmetlenséggel, önzéssel. A szeretet nem bonyolult csak erőfeszítést igényel. Olyasmiket kell gyakorolni, mint a másik elfogadása, meghallgatása, elismerése, támogatása. Mivel alapból önzők vagyunk, nem könnyű levenni a tekintetünket magunkról és önzetlenül a másikra szegezni. Az egónk legszívesebben folyton közbekotyogna és eltérítene a fókuszunktól. Engedjük el magunkat! Húzódjunk vissza, hagy kerüljenek mások előtérbe! Látni fogjuk, a szeretet felszabadul és utat tör magának köztünk. 

Advent harmadik hétvégéjén van még idő fontolóra venni ezeket a kérdéseket. Nem muszáj hallgatni rájuk, maradhat minden a megszokott kerékvágásban. Főleg, ha ezen mankók nélkül is minden meghitten működik. De ha nem, akkor túl is léphetünk az itt leírtak keretein. Elvégre ezek egyfajta meglátást tükröznek. A saját lelki békénk azonban teljesen szubjektív alapokon nyugszik. Találja meg mindenki azokat a kérdéseket és a rájuk adandó válaszokat, amelyet segítenek számára bensőségessé tenni a karácsonyi ünnepeket! Legyen kísérőnk ebben Ördög Nóra meglátása: „A készülődésnek talán sokkal nagyobb hangsúlya van, mint az ünnepnek. A karácsony az úgy egészben, az egész november közepétől december végéig tartó időszak, és nem feltétlenül csak a szentestére korlátozódik. Az kívánom mindenkinek, hogy a készülődést, a várakozást is már próbálja meg megélni a maga meghittségével!” 

Ha tetszett ez a bejegyzés talán tetszeni fognak az adventi kalendáriumban található gondolatok is.

És ha még hiányozna egy pozitív üzenetű ajándék a fa alól, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a kiadványt. Csak légy óvatos, rendeld meg időben, hogy meg is érkezzen az ünnepekig! 

Fotó: gpointstudio, freepik