Ki vezet?

Mindannyiunk példamutatása iránymutató

„A példamutatás nem az egyik módja az emberek befolyásolásának, hanem az egyetlen.” (Albert Einstein)

driver-1149997_960_720.jpgGyakran vezető alatt valamilyen irányítóra gondolunk, egy főnökre, edzőre, aki megmondja, mit, hogyan csináljunk. Olyan tevékenységként aposztrofáljuk, amely kevesek kiváltsága. Utat mutatni, irányítani valamit vagy valakit felelősség. Azonban John C. Maxwell vezetési tanácsadó, előadó és író szerint a vezetés nem jelent mást, mint hatással lenni másokra.

Ennyi. Ne misztifikáljunk. Ez nem valakiknek a privilégiuma. Mindannyian vezetők vagyunk. Mindannyian hatást gyakorolunk a környezetünkben élőkre, legyen az családtag, gyermek, feleség, férj, szomszéd, munkatárs, ismerős, bárki. Akivel kapcsolatba kerülünk, arra mind valamilyen hatást fejtünk ki. Negatívat, semlegest vagy éppen pozitívat.

Vezetünk, amikor a munkánkat végezzük, vezetünk, amikor a gyermeket neveljük, és vezetünk, amikor útba igazítunk valakit az utcán. Sőt, akkor is vezetünk, amikor magunkban vagyunk, és könyvet olvasunk. Minden cselekedetünk példa valaki számára. Ralph Waldo Emerson mondta: „A tetteid olyan hangosan szólnak hozzám, hogy ettől nem hallom, amit egyébként mondasz.” Egy tett többet mond ezer szónál.

A cégek, intézmények nagy része hagyományos vezetésen alapszik, ami túlnyomóan a pozícióból való irányításról szól. Hatalmi pozíció és delegálás, talán ezek jellemzik a leginkább ezt a stílust. Jól ismerjük, ez vesz körül minket, és rá is nyomja a bélyegét a viselkedésünkre. Megpróbáljuk a saját mikrokörnyezetünkbe mi is átültetni ezeket az irányítási formulákat. Erőből és tekintélyből igyekszünk okítani a gyermekeinket, figyelmeztetve őket, milyen szankciói lesznek, ha nem tartják be, amit mondunk nekik. Próbáljuk rávenni a párunkat olyan dolgokra, amelyekről azt gondoljuk, hogy jót tenne neki. Ez a módszer lehet eredményes. Például gyerkőcöknél előfordul, hogy erősebb kézzel kell őket fogni, mert meg kell tanuljanak bizonyos társadalmilag fontos normákat. Viszont hosszú távon a kapcsolatainkra sosincs építő hatással. Felnőtteknek már sokkal nehezebb megmondani mit tegyenek, mi a jó nekik, anélkül, hogy az egészséges egójukon, önérzetükön csorbát ne ejtsünk.

Sokkal mélyebb benyomást gyakorolhatunk, ha mi magunk válunk példává. A szolgáló vezetés kapcsán Dr. Porkoláb Imre ezredes beszélt egy interjúban arról; „hogy mennyire fontos a karakter, és annak megtapasztalása, hogy ki vagyok én, mert ha lehántom magamról a pozíciómat, akkor csak azok az értékek maradnak, amelyek mentén az élet fontos döntéseit hozzuk”. Ha az emberek azért néznek fel ránk, akik vagyunk, nem azért, ami a titulusunk, akkor magasabb szinten, intenzívebben tudunk hatni rájuk.

Ezért cselekvésünk minta, amely hatékonyabb bármely elmondott litániánál. Nem üresen cseng és elszáll a szélben, hanem kézzel fogható tartalommal telített. Beszélni valamiről könnyű, bármit letenni az asztalra, lényegesen nagyobb erőfeszítésbe kerül. Jó példa számomra, hogy gyermekkoromban számtalanszor láttam anyukámat olvasni. Ez okból én is gyakran forgattam könyveket. Eleinte a regényekkel meggyűlt a bajom, valahogy sosem jutottam a végükre. De olvastam. Ha csak mondta volna, hogy olvassak, de ő maga nem olvasott volna, bizonyára kevésbé éreztem volna késztetést rá, hogy kezembe vegyek egy könyvet. Miért? Mert a gyerekek eleve másolnak, ez a tanulási metódusuk. Azt teszik, amit látnak. A klasszikus gyakorlatra épülő oktatás is ez; először megmutatom, te nézed, aztán együtt csináljuk, végül te csinálod, és én nézem.

Persze mondhatjuk, a kicsik könnyen befolyásolhatók, ellentétben a felnőttekkel, akik már kialakult személyiséggel rendelkeznek. Ők már tanultak, műveltek, ezáltal mindent tudnak is. (Legalábbis sokan így vélekednek.) Mégis produktívabb ráhatást gyakorolhatunk rájuk, ha példával járunk elő. Persze türelmesnek, kitartónak kell lennünk, mert ők kevésbé fogékonyak, náluk gyakorta lassabban indulnak el a folyamatok. Mondjuk nehéz rávenni valakit, hogy rendszeresen sportoljon, tegyen az egészségéért. De ha mi eljárunk mozogni, látszik rajtunk, jobb a közérzetünk, csökken a súlyunk, jobban nézünk ki, akkor egyszerűbb meghozni mások kedvét is hozzá, mint lyukat beszélni a hasukba a lerakódott zsírok káros biológiai hatásairól.

Befolyásoljuk tehát a környezetünket a jó irányba, az építő szavainkon túl a ténykedéseinkkel is. Legyünk olyan nagyszerű emberek, akik a mindennapokban kiemelkedő vezetők, mert pozitív hatást gyakorolnak az életterükre. Adjunk előremutató példát a körülöttünk lévők számára, amelyet elsajátítva, együtt kicsit jobbá tehetjük a világunkat. Hisz minden kicsiben kezdődik.