„Sok házaspár éli manapság a páros szinglik életét. Csakhogy az nem párkapcsolat. Legfeljebb lakótársi kötelék.” (Kevin Leman)
Minden párkapcsolatra ráfér időnként egy kis update. Házasság, élettársi viszony, teljesen mindegy, van az úgy, hogy összeszokunk és megszokottá válunk. Néha csak fásultak máskor közömbösek vagyunk a kapcsolatunk iránt. Nem a másik iránt, hisz a társunkat szeretjük (legalábbis remélem) hanem ennek a kimutatása iránt. Egymás mellett éldegélünk a románc különösebb ápolása nélkül.

Előfordulhatnak időszakok, amikor a sürgős napi tevékenységek maguk mögé utasítják az igazán fontos dolgokat. De ez huzamosabb ideig nem tartható. Ha a család nem kap kellő és megfelelő figyelmet, akkor hiába vagyunk sikeresek a karrierünkben, nem leszünk elégedettek. Egy előadáson hallottam, és megfogott a gondolat, hogy; „a legtöbb ember az otthonán kívül éri el a sikert”. Azonban milyen nagy érdem, ha valaki a családon belül is megvalósítja ezt. Ha szerető férj vagy feleség lesz, törődő apa, anya, olyan, akit értékelnek, megbecsülnek az otthonában. Aki képes fejlődni és jobb társ, jobb szülő lenni. Mekkora értéke van ennek? Kétlem, hogy elég pénzt hazahozni, vagy hazaadni, és máris tökéletes família leszünk. A család jóval túl mutat az anyagiasságon. Szoros érzelmi kötelék, ahol egymás lelki szükségleteinek a maradéktalan kielégítése lényegi szerephez jut. Érzelmileg kiegyensúlyozott, szerető, támogató, környezetben élni, felnőni, az egész létünket meghatározó impulzus. Az egészségéhez személyiséghez kialakulásához, működéséhez mindenképp elengedhetetlen.

Van négy kérdés, amit érdemes időről időre feltennünk egymásnak, magunknak. Ezekre nem mindig könnyű azonnal válaszolni, de megéri megfontolni. Az elmúlt napokban mi is kiadtuk magunknak itthon, hogy agyaljunk, és jegyzeteljünk, min kellene változtatnunk. Fontos, nem az volt a cél, hogy megmondjuk a másiknak, miben kellene változnia. Azt kellett megfogalmaznunk, amiben hiányt érzünk, vagy amiben úgy véltük mi saját magunk nem vagyunk elég jók. Egy szerető kapcsolatban még lehangoltabb periódus esetén is, a lelkünk mélyén tudjuk mit hanyagolunk el. Meglátjuk, gyakran ezek egészen egyszerű, mondhatni triviális dolgok, csak épp kicsúsztak a kezeink közül és nem szentelünk elég figyelmet neki. Nézzük a négy kérdést!

1. Mi hiányzik? Mindig lehet jobb. Induljunk ki ebből. És most nem az örök elégedetlen szól belőlem, csak arra mutatok rá, hogy ha nem teszünk a viszonyunkért, akkor bizony beszürkülünk. Az együttélés folyamatos fejlődés. Fejlődik az egyén, és fejlődik a kapcsolatuk is. Gondoljunk bele, ma ugyanazok vagyunk, mint 10 éve? Ha a páros tagjai nagyon eltérő irányba változnak, az eltávolíthatja őket egymástól. Kialakul egy szakadék köztük, amely egyre mélyülni fog, hacsak tudatosan nem kezdenek el tenni egymásért. Szóval mindig van mit fejleszteni, változtatni. Lehet, hogy egy jó szó, kicsivel több érintés vagy némi szórakozás szükségeltetne, de valamivel mindig javíthatunk. És ezt az érintett felek is tudják.

2. Mit tehetnék érted, hogy jobban érezd magad? Más és más igényeink vannak, mivel a szeretetnyelvünk radikálisan eltérhet. Ha meg is ismerjük a másikat, akkor is előfordul, hogy nem beszéljük tökéletes dialektusban az ő szeretetnyelvét. Ezen segít, ha pontosan megfogalmazzuk, mit szeretnénk. Ne várjuk el a másiktól, hogy kitalálja, mivel tehetne a kedvünkre. Segítsünk neki. Mondjuk meg. „Egy kicsit többet segíthetnél este a gyerek fürdetésénél.” „Néha napközben csak úgy rámcsöröghetnél, hogy vagyok, ez jól esne.”

3. Miről beszélgessünk? Napi aktualitásokon túli csevegésről van szó. Ez főként az érzelmi, hangulati, a közérzeti beszélgetés. Amikor egy párkapcsolat a virágkorát éli jellemzően sokat beszélgetnek benne a felek. Kifogyhatatlan a téma. Terveznek, udvarolnak, csacsognak, mindent megosztanak egymással. Nyitott könyv az életük, a gondolatviláguk és alig várják, hogy a társuk belelapozzon. Később meg inkább a kedvenc hírportálunkat lapozgatjuk és nem a másik könyvét. Nyissuk ki újra, olvassunk fel belőle, figyeljünk oda, minden sora aranyat ér a kapcsolatunk számára. Benne vannak az aktuális vágyaink, elképzeléseink, terveink, mindaz, ami most foglalkoztat minket. Fordítsunk rá energiát és újra és újra ismerjük meg egymást. Még jobban.

4. Mikor van időd rám? Állandóan rohanó világunk egyik legsarkalatosabb kérdése. Időt szánni a kapcsolatunkra. Ez lehet egyszemélyes időtöltés, amikor mondjuk a fentebbi kérdésekre adandó válaszokon elmerengünk. Illetve lehet közösen eltöltött minőségi idő is. Mostanság mi is csináltunk egy minivakációt. Lepasszoltuk a gyermeket a nagyszülőknek és kimenőt adtunk magunknak. Kikapcsolódtunk, sétáltunk, szórakoztunk, beszélgettünk. Eleve éreztük, hogy néhány kisebb változtatásra van szükség, amelyeket az elmúlt időszakban átgondoltunk és leírogattuk, most pedig feltártuk egymás előtt ezeket és átbeszéltük. Meg kell szerveznünk a nagyobb lélegzetvételű és privát programokat, amikor nyugodt körülmények között, kényelmesen van lehetőségünk a társunkkal törődni, a kapcsolatunkat gondozni. És meg kell találnunk a hétköznapokban is, azokat a rövidebb időket, amikor maradéktalanul a kedvesünkkel foglalkozhatunk. Az idő a legdrágább, amit csak a szeretett partnerünknek adhatunk. Ajándékozzuk meg vele.

Hasznos időnként mérlegelni és feltenni ezeket a kérdéseket. Mert a boldog párkapcsolat titka a másikra való odafigyelés, a közöttünk lévő viszony ápolása. Időnként fel kell töltődnünk, ki kell lépnünk az otthonunk falai közül, és tudatosan úgy kell alakítanunk a teendőinket, hogy legyen időnk egymásra. Mert nagyon jó feldolgozni az életünk aktuális időszakát a társunkkal. Nem csak megélni, hanem megérteni a jelent, és alakítani a jövőt, formálni a közös életünket. Ezt csak együttes erővel lehetséges. Ahogy Müller Péter is kifejtette; „Egy jó párkapcsolat éppen olyan műalkotás, mint egy vers, egy tánckettős vagy egy hegedű-zongora szonáta. Sajátos belső rend és valami intelligens lelki kultúra működteti.”

Ha tetszett ez a poszt, és úgy véled másoknak is érdemes lenne elolvasnia, akkor oszd meg velük.