„Aki egy életen át hajszolja magát, csak a halálát hajszolja.” (José Narosky)
Rohanni menő. Hajszolni a sikert nagyon menő. Állandóan elfoglaltnak, elérhetetlennek, zsúfoltnak lenni igazi menőség. Végül majd az egészségünk lesz erre az egészre rámenő. Harmatgyenge buta szóvicc, de a hajszolt életmód már koránt sem az. Miért kéne, hogy komolyan vegyük a pihenést?

Már Hofi is dalba foglalta, hogy "próbálj meg lazítani". Ha nem vesszük komolyan ezt a javaslatot, kiégünk, kimerülünk. De nagyon. Korunk népbetegségévé vált az úgynevezett menedzser betegség, amely a krónikus stressz fennállásának köszönheti létét, és nem csak a menedzsereket fenyegeti. Az állandó nyomás, a folytonos stressz, a minél többet, minél kevesebb idő alatt, és minél kevesebb emberrel, a teljesítmény fokozása, a csak még ezt is csináljuk meg mentalitás előbb-utóbb visszaüt. Tudom, az a lovat terhelik meg, amelyik húz, és ha egyszer már elcígölte a szekeret, akkor legközelebb még jobban megpakolják, ám a terhelhetőségünk véges. Nagyon erős szervezetünk van, sok mindent el lehet vele végeztetni, de hosszútávon soha nem büntetlenül. A magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri panaszok, a korai szívinfarktusok mind, mind a túlhajszolt életformánk jussai. Köztudott, hogy az egészségnek nincs értéke, hisz a legtöbben alapból rendelkezünk vele. Akkor válik értékessé, amikor elveszítjük. Akkor viszont nagyon. Edward Stanley megfogalmazásában; „Akik úgy vélik, hogy nincs idejük a testmozgásra, azok előbb-utóbb kénytelenek lesznek időt találni a betegségre.”. Szabjunk határt, mi, mennyit ér a számunkra. Például mit ér a saját egészségünk?

Tervezzük meg a pihenésünket. Sokan csak az évenkénti egy nagy nyaralást tervezik, de azt már hónapokkal az aktualitása előtt. Ideálisan évenként legalább 3-4 alkalom lenne normális a kikapcsolódásra. Ebben benne van 1-2 hosszú hétvége és 1-2 hosszabb időintervallum, amikor regenerálódunk. Kell időt szakítanunk a családdal együtt töltött és a gyerekek nélküli lazításra is. Különben elbúcsúzhatunk az építő párkapcsolattól. Bármennyire szeretjük a gyermekeinket, nem telepedhetnek rá az életünk minden pillanatára. Nem azzal teszünk jót nekik, ha végletesen alárendeljük magunkat kis életüknek, hanem ha felelősen példát mutatunk, akár abból is, hogy az anyunak és az apunak is jár egy kis privát kimenő. Az egészséges családi élet minden családtagnak biztosítja a fontosság és törődés érzését.

Érdemes előre kalkulálni a kisebb ejtőzéseinkkel is. Váljon ez az életforma heti vagy napi rutinunkká. Kate Middleton szerint ugyanis; „Ha folyamatosan keményen hajszoljuk magunkat anélkül, hogy egy kicsit is lazítanánk, az ugyanolyan, mintha autót vezetnénk, és sosem töltenénk meg a tankot. A pihenés fontos, és minél elfoglaltabbak vagyunk, annál nélkülözhetetlenebb.”.

Napközbeni pihenés. Kezdhetjük azzal, hogy rendszerezzük teendőinket. És iktassunk be pihenést is a napi dolgaink közé. Kis szüneteket felfrissülés céljából. Többet bírunk elvégezni, ha egy-egy elvégzett feladatot követően megállunk egy kis szusszanásra. Láthatóan növekedni fog a produktivitásunk. Mozgassuk meg a csontjainkat, nyújtózzunk. Akik sokat ülnek monitor előtt azok a szemüket se felejtsék el tornáztatni. Némi szemkörzés, távolra fókuszálás kifejezetten üdítő a fáradt szemnek. (A dohányosok figyelmét felhívnám, hogy a szokásuk rabjaként nem jelent előnyt, hogy náluk a szünetek rendszeresek. Abban az esetben sem, ha kávézással is összekötik. Nem ér az a filozófia, hogy a dohányzás szűkíti az ereket, a kávézás tágítja, ha a kettőt együtt csináljuk, akkor sem nem árt, se nem használ.)

Napi pihenés. Naponta legyen meg az a rövid időszak, amikor kifújjuk magunkat. Sokaknak ez az esti órákban adatik meg, amikor a gyerekek már alszanak és a párjuk is lefeküdt. Itt találnak egy röpke fél órát, rendezik a gondolataikat, belelapoznak egy jó könyvbe, vagy csak lazítanak. Bizonyos napokon beiktathatunk egy kis sportot az életünkbe. Segít kikapcsolni, levezetni a felgyülemlett feszültséget, a stresszt és akár kellemes társasági élménnyel is szolgálhat, ha az ember nem egyedül, hanem egy remek közösségben, közösséggel mozog. Azt azért tartsuk szem előtt, hogy semmi nem olyan erőt adó, mint az alvás. Ezért a megfelelő mennyiségű alvást napról napra biztosítsuk magunknak. Szánjunk időt és energiát valami számunkra felfrissítőre a kemény napunkat követően. Meghálálja magát bármivel is frissülünk fel.

Heti pihenőnap és feltöltődés. Hérakleitosztól származik az a mondat; „A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés.”. Kerüljön be a prioritásunkba heti egy nap, ami a munka utáni jól megérdemelt pihenés. Ragaszkodjunk hozzá. Ez a nap a miénk, a családunké, a regenerálódásunké. Ilyenkor feltöltekezünk, erőt gyűjtünk és lazítunk. Ne hagyjuk megzavarni a nyugalmunkat. Amikor kikapcsolódunk, akkor valóban tegyünk is így. Kapcsoljuk ki vagy legalábbis dobjuk félre a telefonjainkat, ne nézegessük a mail-jeinket. Ha dolgozunk, akkor ott legyen a fókuszunk, de ha pihenünk, akkor tiszteljük meg magunkat és azokat, akikkel együtt pihegünk, hogy magunkra és rájuk figyelünk. Legyünk önzők ezen a téren. Éljünk a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét erejével. Legyünk ott és akkor, ahol, és amikor vagyunk teljes szívünkkel és lelkükkel.

Kinek mi jelenti a pihenést? Mindenkinek más. Pihenni lehet aktívan – sport, túra, kirándulás, séta, – vagy passzívan – filmnézés, színház, olvasás, alvás. A lényeg, érezzük jól magunkat közben, illetve, hogy nagyban különüljön el a napi tevékenységeinktől. Valami teljesen mást csináljunk, mint amivel alapból foglalkozunk. Adjon teret a gondolataink kötetlen csapongásának és emeljen ki a hétköznapi mókuskerékből. Ez segíti a feszültség oldását, és gyakran rendkívül hasznos ötleteket szül. Kikerülünk abból a gondolati béklyóból, amely folyton ugyanabban a körben járatja a gondolatainkat, és az elme felszabadításával képesek leszünk szélesebb spektrumban gondolkodni. Ezért nem véletlen, hogy hosszú ideje foglalkoztató problémára, nagy hirtelen akkor érkezik egy megoldás, szinte a semmiből, amikor nem agyalunk rajta, és épp valami egészen mással foglalatoskodunk.

Akármivel támogatjuk a testi és lelki felüdülésünket, ha nyugalmat találunk, és közben energiával töltődünk, akkor kiegyensúlyozottabbá válunk. Jobban bírjuk a gyűrődést és több türelemmel, nagyobb odaadással viseltetünk mások és magunk iránt. Gyökössy Endre szavaival kifejezve; „Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.”.

Ha pihenésképpen elolvastad ezt a posztot, és tetszett, like-old és oszd meg másokkal is a Facebook-on.