„Mindenkiben ott az életerő, a vitalitás, energia, az ösztöke, ami cselekvésbe fordul, és mivel mindenki egyedi, ennek formája is egyedi lesz. Ha elfojtjuk, semmilyen más közegben nem teljesedhet ki, egyszerűen elvész.” (Martha Graham) 
Vannak időszakok, amikor az átlagnál több energiára van szükségünk. Ilyen lehet például egy hosszabb nyaralás előtti hét, amikor igyekszünk minden folyamatban lévő ügyet lezárni, átadni, miközben gőzerővel készülünk a pihenésre is. Vagy ilyen a karácsony előtti időszak, amikor szintén zárjuk lefelé a dolgainkat, miközben már az ünnepi fogásokat tervezgetjük, a dekorációt rakjuk fel vagy épp ajándékok után kajtatunk. Jól jön minden bennünk lakozó energiatöbblet. De honnan ered ez az energia? 

Adaptációs energia. Selye János nevezte így azt a bennünk lévő erőt, amely biztosítja a mindennapi feladatainkkal való megbirkózást. Olykor pedig plusz energiát szabadít fel a hirtelen felmerülő kihívások rendezéshez. Ez lehet egy lerobbant autó, egy lebetegedés, egy baleset, egy váratlan kiadás okozta többlet stressz, amely nem tűr halasztást. Rögtönzés szükségeltetik és a programunk átszabása. Villámgyorsan jutunk extra erőhöz, minden jedi hókuszpókusz nélkül. Amíg szükség van rá, addig kitartunk, aztán leroskadunk egy székre és pihegünk. Mert a nagy erőkifejtés jobban igénybe vesz és lefáraszt. Régen ez volt a túlélésünk záloga. Ma az extrém helyzetek kívánnak tőlünk extrém energiát, amely után természetesen a lemerült akksit fel kell tölteni. De ezeket leszámítva is kell egy egészséges energiamennyiség, amivel elevickélhetünk az életünkben. Honnan van ez meg bennünk és hogyan tehetünk szert belőle többre? 

Kezdő szint. Olyan ez, mint a társasjátékokban, van egy kiindulási alap. A klasszikus játékoknál ez mindenkinél ugyanaz, mondjuk, némi kezdőtőke, a modernebbeknél pedig már karakterenként változnak a képességeink, lehetőségeink. Amint a valóságban is egyéni mivel indulunk. Nem vagyunk egyformák és az energikusságunkat már a vérmérsékletünk megszabja. Egy flegmatikus ember sosem lesz olyan mozgékony, mint egy fáradhatatlan szangvinikus. Előbbit már egy átlagos munkanap is lefáraszthatja, utóbbi viszont túlóra után is vevő egy bulira. Szóval egyéni leosztással kezdjük meg az életünk partiját, kapott lapokkal vágunk neki a napjainknak. Persze innen még messze vezet az út. Sok minden történhet, adhat vagy vehet el tőlünk energiát, tartozzunk bármelyik személyiségtípusba. 

Táplálkozás, mozgás. Számtalan érv szól a helyes táplálkozás és életvitel mellett. Az ideális testsúly kialakítása és az egészségünk megőrzése a legfontosabbak között vannak. De az energikusságunkra is hatással vannak a megevett ételek, illetve az aktivitásunk. Ha sokat eszünk, nehezeket, akkor inkább elálmosodunk, mint erőre kapunk. Ha nem eszünk eleget, akkor is veszítünk az erőnkből. Ahogy nem lehet üzemanyag nélkül a kocsit sem elindítani, a megfelelő erőforrások hiányában mi, emberek sem tudunk haladni. És az ételek minősége sem elhanyagolható tényező. Így van ez a mozgással is. Sokáig bírja a szervezetünk a sok ülést, a mozgásszegény életmódot, de egyszer majd megelégeli a tespedést és jön az itt fáj, meg ott fáj érzés. Néhány kedvükre való gyakorlat, örömteli sportolás viszont segít a feltöltődésben. 

Szeretem és nem szeretem dolgok. Mennyivel nehezebb felkelni reggel, ha munkába megyünk, mintha egy baráti társasággal kirándulni? Pont annyival, amennyivel élvezetesebb egy kirándulás a melónál. Egy megoldás lehet, ha nem megyünk dolgozni. De ez sokaknak nem járható út, és nem is vezetne célra, mert a hosszútávú semmittevés szintén csak kimeríti az energia kereteinket. Egy másik verzió, ha szeretjük a munkánkat. Ezt már kicsivel könnyebb megvalósítani, ám persze ezt sem jön össze mindenkinek. Ha szeretjük a hivatásunkat könnyebben és boldogabban ébredünk, egy új, izgalmas, lehetőségekkel teli nap hajnalán. Azonban a legtöbbünknek vannak lelkesítő és kevésbé lelkesítő teendői is. Nem zárhatunk ki minden utálatos dolgot a napjainkból. De azt megtehetjük, hogy találunk bennük némi szépséget. Vagy eltereljük róla a figyelmünket, vagy az értékére koncentrálunk, azaz kihozzuk belőle a legjobbat a magunk számára. Az biztos, hogy minél több olyasmivel foglalkozunk, amit nem szeretünk, annál jobban elveszítjük az energiánkat. És ellenkezőleg, ha sok szeretem dolgot csinálunk, akkor a nap végén kevésbé leszünk fáradtak. 

Szeretem és nem szeretem emberek. Az is számít, hogy kikkel töltjük a napunkat. Az emberek, akikkel dolgozunk, levelezünk, találkozunk, érintkezünk, mind adnak vagy elvesznek az energiánkból. Az energiavámpírok jól szemléltetik mekkora lehúzó erőt jelenthet valaki. Egy rövid beszélgetés során is jobban lefáradunk tőlük, mint egy termékeny, húzós munkanap után. Az érdekes ebben, hogy belőlünk kinyert energiát valójában ők sem használják föl, az egyszerűen semmivé foszlik. Ajánlatos elkerülni őket, és ezt valószínűleg már rég megtanultuk a magunk kárán. Ha olyanok közt telnek a napjaink, akik negatívok, panaszkodók, gonoszok, közönségesek, akkor mi is hozzájuk hasonlókká formálódunk. Az állandó zsémbeskedés fárasztó, lehangoló és energiaölő. Ellenben egy építő és pozitív közeg minket is képes szinten tartani vagy felemelni. A problémák helyett a megoldásokra koncentrálunk, a sopánkodás helyett a haladásra. Kellemes légkörben és emberek között jól megy a munka, ösztönző a kommunikáció és az energiánkat sem emésztjük fel maximálisan. 

Motiválódás és pihenés. Az éremnek két oldala van. Az energiát nem csupán felhasználnunk kell, hanem újratermelnünk is. Különben nem lesz, mit felhasználjunk a következő napon. Ezért elengedhetetlen a helyes regenerálódás. Korunkban rendkívül alábecsüljük a pihenést és az alvást. Minden más előbbre való, mint a szervezetünk elegendő pihentetése. Pörgetjük a TikTok-ot, posztolunk a közösségi médiában, daráljuk a sorozatokat, folyton online vagyunk, mert félünk, kimaradunk valamiből. Közben keveset alszunk és azt sem nyugodt körülmények között. Mintha ez is csak egy lenne a napi feladataink közül, amelyet ki kell pipálnunk. Tessék, túl vagyunk rajta! A minőségi alvás nagyon sokat tesz az ébrenléti óráink hatékonyabb kihasználásáért és megadja a lehetőséget az energia tartalékaink százszázalékos feltöltésére. Ahogy a minket motiváló kikapcsolódási vagy szabadidős tevékenységek is a javunkat szolgálják. Abban az esetben, ha örömteli és élvezetes elfoglaltságokról van szó. Ha nem átrohanunk ezeken is, hanem engedjük, hogy átjárjanak és eltelítsenek. Hiába olvasunk egy jó könyvet, ha fél szemünket az éjjeliszekrényen tornyosuló könyvrakásra szegezzük és közben arra gondolunk, mit olvasunk legközelebb. Energiát csakis abból nyerhetünk, ami ellazít, ami szenvedélyessé tesz és ami jó érzéssel tölt el bennünket. 

Olykor könnyebben, olykor nehezebben térünk magunkhoz. Ez több minden függvénye, akár az évszakoké is, ahogy erről szemléletesen értekezett egy cikk a minap. De önmagunk ismerete, a környezetünk feltérképezése, segít megtalálni azokat a kritikus pontokat, ahol energiát vesztünk és amiből energiához juthatunk. A kettő közti harmónia megtalálása a kulcs az energikusságunkhoz. Nem kimeríteni magunkat a végletekig és mindig módot találni a töltekezésre. Hiszen az élet nem más, mint különböző intenzitású energiák halmaza és azok egymásra gyakorolt kölcsönhatása. Amint azt Tami Hoag megfogalmazta: „Minden, amit teszünk, minden gondolat, ami bennünk van, minden érzelem, amit megtapasztalunk, lebontható tiszta energiává. Az életünk energia, amely űzi, keresi, hajtja a kicsiny világunkban a többi ember energiáját, és összeütközik vele. Az energia vonzza az energiát, a szándék természeti erővé válik, és nem létezik olyasmi, hogy véletlen.” 
Ha tetszett ez a cikk, akkor tölts még egy kis energiát magadba. Ha kell olvasgass még az oldalon vagy dobd félre a telefont, tabletet és csinálj valami egyebet, ami energetizál! 

Fotók: benzoix, prostooleh, freepik