„Sok ember olyan kimerülten tér vissza a nyaralásból, hogy alig várja, hogy újra munkába álljon és kipihenhesse magát. „(Bob Black) 
Itt van a nyár, itt van újra. Már úgy vártuk! Mint minden évben. Aki csak tud lazul. Aki meg nem, az befeszül. A nyárral végzetesen egybefonódott a pihenés, nyaralás, lazítás fogalomköre. Azonban ez az évszak is bőven tartalmaz stresszfaktorokat, és a nyugodt vakációhoz át kell vergődnünk rajtuk. (Hacsak nem maga a vakáció okozza a feszkót.) 

A hőség. Itt van mindjárt a legelemibb, a meleg. Mit meleg, forróság! Az elmúlt évek nyaraiban rendszeressé vált a szinte elviselhetetlen hőség. Olyasmi, amivel meg kell tanulnunk együtt élni. Anyázhatunk, vergődhetünk, de az nem hoz valós enyhülést. Hűthetjük magunkat lokálisan, bekapcsolhatjuk a légkondit, ihatunk sok folyadékot, de ettől még, ha kimegyünk a szabadba tikkasztóan melegünk lesz. Mindenkiből, kicsiből és nagyból egyaránt sokat kivesz a kánikula. Izzadunk, pihegünk, fáradunk. Az óvatosság segíthet. Talán nem bírunk annyit és nem abban a tempóban, mint megszoktuk. De ezen ne húzzuk fel magunkat. Legyen kéznél elég víz, induljunk inkább kicsit előbb, de ne siessünk. Hagyjunk elég időt az ügyeink elintézésére. Legalább az agyvizünk ne forrjon fel a rohanástól, kapkodástól és az idegeskedéstől. 

Szünidő. Nem kis fejtörést okoz a szülőknek, hogy a suli végeztével, mit kezdjenek két hónapon keresztül a csemetéikkel. Menjenek méregdrága táborba? Sózzuk őket a nagyi nyakába? Nincs az a szabadság, ami elég lenne az egész évben felmerülő gyermekfelügyelethez. Ráadásul vigyázni rájuk, programokat csinálni velük, egyáltalán nem jelent pihentető tevékenységet. A nagyszülői háttér sok családban nem járható. Vagy még aktívan dolgoznak ők is, vagy ilyen, olyan okból nem elérhetők. A gyerekek nyári logisztikája szintén erős feszültségforrást jelent. Plusz teher, ami az egyébként is megszokott munkák mellett a szülőkre rakódik. 

A nyaralás előszele. Igazából már tavasszal elkezdünk lelkileg felkészülni a nyárra, amikor belenézünk a tükörbe és konstatáljuk, hogy nézünk ki. Talán elsődlegesen a nők nézegetik, hogy beleférnek-e a tavalyi fürdőruhába vagy sem? Van elég idő beleférni vagy újat kell venni? Ez kevésbé a férfiak zsigeri témája, bár az elmúlt években náluk is ildomos lett adni magukra. Okozhat ez is szorongást, a belső feszültséget, a nyár közeledtével még inkább. Mondjuk minden hiúságunk ellenére a korral ez változik. Amikor rájövünk, hogy bár késleltethetjük az öregedés egyes fázisait, de bizonyos dolgokat nem tudunk visszafordítani, akkor kicsit enyhül ez a feszítés. A külsőségek jelentősége némileg csökken. Nem csupán kigyúrva, kockahassal de apatesttel is élvezhetjük a strandolás örömeit. 

Hurrá, nyaralunk! Az üdülésünk is lehet kész procedúra. Egyrészt megelőzi a kiválasztás aprólékos folyamata. Tavaly ramaty volt a szállás, most keressünk jobbat. Nézzük meg a google visszajelzéseket, kérdezzük meg az ismerősöket, milyen tapasztalataik vannak. Aztán egy balul elsült vakáció sem a felhőtlen kikapcsolódásról szól. Megfontoltan érdemes választani, a jelen lelkiállapotunkhoz, a saját személyiségünkhöz igazított pihenési lehetőséget. Ha jól döntünk, akkor már a nyaralás várása is bizsergető, pozitív lelkesedés okoz és nem ingerültséget. Ebben segítséget nyújthat ez a napokban megjelent témába vágó cikk is. 

Közösségi média veszély! Egész évben nyüstöljük magunkat a közösségi háló böngészésével. Részben, csendesen és észrevétlenül ellopja az időnket azzal, hogy állandó görgetésre késztet. Másrészt pedig az ismerőseink megosztásait látva, gyarló érzelmek ébrednek bennünk. Irigység, hogy a másiknak jobban mennek a dolgai, mint nekünk. Féltékenység, hogy jobban néz ki nálunk. Kishitűség, hogy olyan helyeken jár, ahova mi sosem jutunk el. Év közben sem hiányzik ez nekünk, de a nyári szabadságolásunk alatt meg végképp nem. Ha egyébként nem, legalább ilyenkor dobjuk félre a telefonunkat, szakadjunk le a netről, a közösségi médiáról és foglalkozzunk csak magunkkal meg a szeretteinkkel. Persze tudom, most végre nyaralunk és mi is megoszthatjuk a nyálcsorgató fotóinkat az utazásunkról. De sajna magunk alatt is vágjuk a fát, mert a posztolás után meg azt kezdjük el nézni, hogy hány like-ot kaptak a képeink. Többet, mint XY fotója? Kevesebbet, mint a tegnap feltöltött fotóink? No, erre a stresszorra sem igazán van szükségünk. Kapcsoljuk ki, és kapcsoljunk ki, az a legjobb! 

Hétköznapi lazítás. A nyár ugyan végérvényesen a klasszikus kikapcsolódás időszaka, hiszen ide időzítjük a legtöbbször a leghosszabb utazásokat, nyaralásokat. De ettől még írjunk bármilyen évszakot vagy hónapot, egy kis pihenés mindig jól jön. Lesznek elterelő tényezők, lesz stressz, ez biztos, de érdemes megtanulnunk felülemelkedni rajtuk. Különben ők diktálják a tempót, ők rendelkeznek az életünk felett. Kicsit megállni a mindennapokban is lehet. Csökkenteni a felgyülemlett feszültséget. Amint arra Maybell Eequay felhívja a figyelmet: „Próbálj meg minden évszakban találni valamit, amit szeretsz és vársz. A levegő illatát ősszel vagy a téli hónapok bekuckózós hangulatát. A tavasszal járó megújulást, amely mindig olyan érzést kelt, mintha a világ mély álomból ébredne, vagy a nyár nyüzsgő és élettel teli vagányságát. Ha megtalálod a kapcsolatot minden évszakkal, akkor egész évben lesz okod rá, hogy jól érezd magad.” 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor nézd meg, hogy ezekben a meleg napokban, mi nyugtalanít a leginkább! És gondold át, mivel csökkentheted a nyomását! 

Fotó: senivpetro, freepik