„Három dolog a legnehezebb: várni, nem jönni; menni, nem haladni; lefeküdni, nem aludni.” (Közmondás)
Bárkivel előfordulhat, hogy nem jön álom a szemére. Nem a kóros álmatlanságra célzok, az orvosi érdekeltség. De időszakosan járhatunk úgy, hogy nehezünkre esik este álomra hajtani a fejünket. Azért néhány dolgot ilyenkor is megtehetünk magunkért, a pihenésünkért.

„Az időmenedzselés elnevezés félrevezető, hiszen a valódi feladat nem az idő, hanem önmagunk hatékony menedzselése.” (Stephen R. Covey)
Időhiányban szenvedünk. Loholunk egész nap és úgy érezzük, soha nem érjük utol magunkat. Meg a dolgainkat sem. Ha le is tesszük a munkát, a feszültség ott lebeg a fejünk felett, mi mindent kellett volna még elvégeznünk. Ez azonban nagyrészt a napi teljesítmény hajszolása és korántsem biztos, hogy a megfelelő feladatokkal töltjük az időnket.

„Álomvilágban él, kinek csak öröme van. Rosszul érzem, de legalább érzem magam!” (Illyés Gyula)
Bármilyen idillben élünk is, nem mentesülünk teljesen a rossz napoktól. Ez a bosszantó ördögfióka bárkinél felütheti a fejét, akár a mi családunkba is bekukkanthat, erősen belerondítva az otthoni hangulatba. Azonban kezelhetjük a helyzetet kulturáltan, nem engedve meg, hogy ez a szépséghiba éket verjen közénk. Lássuk, milyen egyszerű dolgokra figyeljünk.

„Nagyon sok szürkével kell megbirkóznunk. Senki nem élhet örökösen a fényben.” (Libba Bray)
Az élet egy hullámvasút, egyszer fenn, egyszer lenn. A legtöbbször meg félúton a kettő között. Se nem völgyben, se nem a csúcson. Csak úgy vagyunk. És ha ez az állapot túl sokáig tart, akkor kezdjük kényelmetlenül érezni magunkat. Fészkelődünk azon a képzeletbeli kanapén, és sehogy sem találjuk a helyünket.

„A krízis kétesélyes: vagy rombol, vagy épít, de benne rejlik a változás esélye és ígérete.” (Bagdy Emőke)
Nem mindennapi hónapokon vagyunk túl. Egy olyan válságon mentünk keresztül, amely globálisan foglalkoztatta az emberiséget. A veszély még most sem múlt el teljesen, azonban a ténykedésnek ideje visszaszivárognia az életünkbe. Vélhetően mindenkit valamilyen formában érintett az elmúlt időszak. Nézzük, mit tanultunk, mivel lettünk többek, vagy épp mire alapozzunk a következő hetekben.

„A szeretet tevékenység, nem passzív érzelem; nem beleesünk, hanem helytállunk benne.” (Erich Fromm)
A szeretet szót olyan elcsépeltnek érezzük, olyan lerágottnak, néha olyan amerikaisan cukrosnak. Mégis oly sok minden van mögötte. Bele sem gondolunk, hogy észrevétlenül mennyire meghatároz minket napi szinten. Tettekre ösztönöz, vagy épp ellenkezőleg.

„Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcoknak, vereségeknek, újrakezdéseknek is. Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig párnázott úton rejtve maradnának.” (Popper Péter)
A kudarc a mentális tyúkszemünk. Elsőre talán kevésbé feltűnő, de annál kellemetlenebb. Igyekszünk kerülni, nem szembesülni vele, vagy épp nem felvállalni, mert kínos. Pedig olykor csak figyelmeztetni szeretne valamire az élet. Ha észrevesszük ezt, azon is nyerhetünk, ha veszítünk.

„A figyelem az elme egy szűk csatornáján át áramlik, mi pedig meglehetősen szűkmarkúan bánunk ezzel a keskeny sávszélességgel.” (Daniel Goleman)
A figyelem megszerzése az egyik fő cél ma. Olyan sok impulzus ér minket, hogy pár másodpercnél több esélyt nem adunk szinte semminek. Vagy megragadja valami a figyelmünket vagy nem. Erre hajtanak a youtuberek, a reklámok, az üzletkötők, ki-ki a maga működő vagy nem működő módszereivel. Ha a figyelmünket tudatosan irányítani tudjuk, az számtalan jó dolgot eredményez az életünkben.

"Először a magunknak tett ígéreteket kell betartanunk, ahhoz, hogy a másoknak tett ígéreteket is betarthassuk." (Stephen R. Covey)
Sikerorientált világban élünk. Látjuk, érezzük magunk körül a sikert. Akár mi magunk vagyunk azok, akár a környezetünkben valaki, bizonyára megvan a magunk elképzelése a sikerességről. A hozzávalók utat nyithatnak az alkalmi vagy az időtálló diadalokhoz. A megfelelő alkotóelemekkel tartósabb sikereket érhetünk el.

„A szakzsargon használata elsősorban az empátia hiányára utal - amikor a feladó nem törődik az üzenet címzettjének felkészültségével.” (Alan Siegel)
Nem új keletű jelenség ez, azonban korunkban, amikor lépten-nyomon kommunikálunk valamilyen formában, és jóval szélesebb körben tesszük ezt, sokkal gyakrabban tetten érhető. Miért használjuk és mit üzen ez valójában? Mit mutat meg rólunk, cégünkről és az ügyfeleinkről ennek alkalmazása?