„Csak egy percig tudatlan, aki kérdez, de aki nem kérdez, egész életében az marad.” (Konfuciusz)
Az élet egy nagy kérdőjel. Mindannyiunk élete telis-tele van kérdésekkel. Olyanokkal, amelyekre tudjuk a választ, és olyanokkal, amelyekre nem. Sőt, olyan kérdéseink is vannak, amelyeket igazából meg sem fogalmaztunk, pedig nagyon kellene. Érezzük ezt, de nincs hozzá bátorságunk vagy megfelelő ismeretünk. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen kérdéseket teszünk fel és mit válaszolunk rájuk.

Több, mint hétköznapi iránymutató. A kérdések és a rájuk adott reakciók formálják a napjainkat. A legegyszerűbb beszélgetések is hemzsegnek a kérdésektől. Hogy eljussunk valahova, eldöntsük megvegyünk-e valamit, megcsináljunk egy munkát, a kérdezés világán vezet keresztül. Ezért is van szerepe a jó kérdések feltevésének. Nem csupán időt, energiát spórolnak nekünk, de a félreértéseket is eloszlathatják, megkímélve bennünket az utólagos kellemetlenségektől. Működtetik a kommunikációt, haladást biztosítanak. De mi a helyzet azokkal a kérdésekkel, amelyek minket foglalkoztatnak.

Nem baj, ha nincs azonnali válasz. A jó kérdés fő tulajdonsága, hogy nem tudjuk rá a választ. Ez észrevehető a megfogalmazásából. Nagyon gyakran feltételezve kérdezünk, mintegy előre vetítve a várt választ. Ha bejön, akkor vagy irányítottunk vagy feleslegesen kérdeztünk. Egyszerűbb lett volna kijelenteni a mondandónkat, nem bebújtatni egy kérdés álcája mögé. Rubik Ernő írta önéletrajzi könyvében: „Ahogy felnövünk, megtanuljuk, hogyan kell megválaszolni a kérdéseket, de közben elfelejtjük, hogyan kell feltenni őket. Aztán ahogy tovább lépünk, a "miértek" helyére a "hogyanok" kerülnek. A "hogyant" sokkal könnyebb megválaszolni, mint a "miértet" - talán azért, mert a "hogyan" felvetésében szinte már benne is van a megoldás, míg a "miértek" esetében ez nem így van.” A jó kérdésre nem mindig tudunk csípőből megfelelni. Nehéz rá válaszolni. Akármennyire letisztul, minden sallangtól mentes rövid kérdés is okozhat fejtörést. Elgondolkodtat, arra kényszerít, hogy az általánostól eltérő, felületes reakció helyett mélyebbre menjünk. Ez a mélyre menetel lehet az, ami miatt nem akarjuk komolyan megválaszolni a komoly választ igénylő kérdéseket. De valójában csak ezekkel juthatunk előre.

Megdolgoznak minket. Egyes kérdéseknek a feltevésük csak kiindulópont és az utóéletük során nyerik el valódi jelentőségüket. Bizonyára találkoztunk már olyan mondatokkal, melyek napokkal később is cirkuláltak a fejünkben. Ekkor fejtették ki az igazi hatásukat. Ahogy a gyógyszereknél is időbe telik míg hatnak, ez megfigyelhető a kérdéseknél is. Beeszik magukat a tudatunkba és ott kezdenek el munkálkodni. Újabb és újabb gondolatokat szülnek, visznek tovább egy úton, és ha kellően nyitottak vagyunk, akkor felismerésekhez vezetnek. Önmagunkkal kapcsolatos fontos felismerésekhez. Nem mindenki áll készen erre. Van, aki már az elején elveti, hogy foglalkozzon az elmélkedéssel és van, aki útközben hagyja félbe a gondolkodást, mert megijed a várható választól.

Gyors vagy alapos megoldás? Nézzünk példaként egy olyan közkeletű kérdést, amelyet sokat feltesznek. Nem csak így évkezdet elején, de egyébként is. Ez a kérdés a: „mit akarok, mi a célom?”. A céljainkat, vágyainkat gyakorta megfogalmazzuk. És ha megvagyunk vele, akkor a legtöbben teszünk még mellé egy másik kérdést is, a „hogyan valósítom meg?”-et. Szokványos párosítás, mégis oly sokszor nem érünk cél ezeknek a szimpla megválaszolásával. Talán azért, mert megelégszünk jelen korunk által sugallt sekélyes válaszokkal. Ezek bármilyen trendin hangzanak is, nem biztos, hogy a mi válaszaink. Gyorsan kimondjuk, rávágjuk, de nem megyünk mélyebbre. Azt javaslom, ha legközelebb feltesszük a „mit akarok, mi a célom?” kérdést, merészkedjünk beljebb. Vegyünk fel a magunkhoz intézett kérdések sorába továbbiakat: Miért akarom, amit akarok? Mi fog történni, ha megkapom, megszerzem? Mit nyerek vele? Mi fog történni, ha nem kapom meg? Mit vesztek nélküle? Meddig megyek el érte? Minden képességgel rendelkezem, ami az eléréséhez szükséges? Milyen eszközökkel rendelkezem a megvalósításához? Mire van még szükségem? Kivel beszéljek a célomról, ki segíthet elérni? Amikor behatóbban szemügyre vesszük magunkat, előfordul, hogy olyasmit találunk, amire a felületesség szemüvegén keresztül nem láttunk rá. De ott vannak azok a dolgok, amelyek tényleg számítanak, amelyek valójában rólunk szólnak. Ezek tesznek azzá, akivé válnunk kell, és ezáltal boldoggá is. Ehhez alkalmat kell teremtenünk a gondolkodásra és egyben időt kell adnunk magunknak. Olykor ez nem gyors folyamat és nem elég egy alkalom rá. De alapos, őszinte, belülről fakadó megoldásra juttat.

Feltehetünk filozofikusabb kérdéseket is magunkra vonatkozólag, hiszen az ember hosszú évszázadok óta teszi fel az élet értelméről szóló kérdéseit. Ám a mindennapokhoz az is elegendő, ha megfontoltabban és aprólékosabban kérdezünk, hogy konkrétabb feleltekhez, ismeretekhez jussunk. A megfelelő kérdések feltételével nem csak a világot ismerhetjük meg jobban, hanem saját magunkat is. Utóbbi pedig kulcs a boldogulásunk mellett a boldogságunkhoz is. Ahogy azt Tim Harford is megfogalmazta: „Ha meg akarjuk tanítani az embereket, hogyan értsék meg a világ működését, kérdéseket kell feltennünk, mégpedig őszintén és nyitottan. És könnyen előfordulhat, hogy ha egyszer elkezdünk kérdezni, meglepően nehéz lesz abbahagyni.” 
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kérdezz többet, jobban, okosabban. De a legfontosabb, hogy kérdezz.

Fotók: creativeart; kues1, freepik