A szeretet jó szokása

Valóban dolgozni kell a jó párkapcsolatért?

„Tudatosítsuk, hogy a szeretet szükséges a jó kapcsolatokhoz, de nem elégséges hozzájuk. A legjobb kapcsolatok soha nem pusztán szeretetből épülnek. Munkát igényelnek, nem is keveset.” (John Robbins)
alex-brisbey-unsplash.jpg
Javában zajlik a Házasság hete és itt a nyakunkon mindenki kedvenc Valentin napja is. Aki nem javíthatatlan romantikus, annak mindez már a könyökén jöhet ki. A jeles napok apropóján elgondolkodhatunk, hogy állunk a párkapcsolatunk gondozásával? Nem csak kivételes ünnepek idején, hanem egész évben. Hja, az kemény meló, nem? De, lehet.

A szerelem bájital. Érdekes dolog ez a szerelem. Amikor egyszerre csak kipattan és elvakít, nem látunk mást csak a szépet, jót, vonzót. Alig hisszük el, hogy belebotlottunk valakibe, akinek egy deka rossz tulajdonsága sincs. Elképesztően szerencsésnek tartjuk magunkat. Aztán telik az idő, és pár kedvezőtlen jellemvonás azért felbukkan a választottunkban, de úgy véljük, sebaj, ezt a néhány dolgot majd levetkőzi. Tovább haladva az időben óriásit fordul a kocka, és a rossz tulajdonságok kenterbe verik a jókat. Ismét el vagyunk képedve, nem értjük, hogyan szerethettünk bele valakibe, aki ennyire nem illik hozzánk. Lekerül a szemünkről a szerelem rózsaszín hályoga és egyszeriben megvilágosodunk. Hogy lehettünk ilyen vakok? Ez kissé egyszerűsített és szélsőséges leírás, de ha nem figyelünk, könnyen ilyen helyzetben találjuk magunkat.

Szenvedély helyett szenvedés. Egy munkahely akkor kínszenvedés, ha nem szeretjük és csak a pénzért járunk be dolgozni. A párkapcsolat is akkor válik nehézzé, amikor a szeretet elmúlik. Nagyon nehéz együtt élni valakivel, akit már nem szeretünk, és akivel csupán bizonyos érdekek - gyerek, lakáshitel, közös vállalkozás - tartanak össze. Ahogy nyomasztó bemenni egy melóhelyre, amit utálunk, úgy szörnyű hazamenni, ahol a feltöltődés és kikapcsolódás helyett, csak a közöny és az unalom vár. A valamikori nagy ő elviselhetetlen kolonccá válik. Bármilyen hivatásunk lehet, ha kedveljük, szívesen űzzük, akkor is, ha nehéz. Nem vesszük tehernek, élvezzük. A párkapcsolat is ilyen. Ha örömet okoz, nem mázsás súly, hanem élmény. És öröm tenni is érte.

Jótékony igyekezet. Ezért érdemes az első perctől kezdve tenni a kapcsolatunkért. Az erőfeszítés érezteti, hogy igenis számít a másik. Az életben semmi sincs ingyen. Ha meg akarunk tanulni valamit, azért nyújtózkodnunk kell. Nem is tanulunk meg semmit, ami nem érdekel vagy nem fűződik valamilyen érdekünk hozzá. Így van ez a párkapcsolattal is. Ha fontos, teszek érte. És ha a szeretet befigyel a képletbe, akkor boldogságot jelent cselekedni. Nem egy kellemetlen munkaként tekintünk e feladatra, hanem életminőségünket javító cselekedetre. A tettek értelme értékbe hajlik és egyben pozitív érzelmeket szül.

Szokjunk hozzá. Az alkalmanként csinált dolgok mindig nagyobb odafigyelést igényelnek. Míg a rendszeresen végzett tevékenységek kevesebbet. Tehát, ha jó szokásokat alakítunk ki, mint a testmozgás vagy egészséges étkezés, akkor energiát spórolunk, nem kell újra és újra erőt venni magunkon. Tegyük szokássá a párkapcsolat építő viselkedést. Egyszerű dolgokra gondolok, például napi szinten dicsérjünk meg valamit, amit a párunk tett értünk, vagy a családunkért. Ez lehet a finom vacsora vagy, hogy időben elhozta a gyereket a suliból. Becsüljük nagyra, hogy itt vagyunk egymásnak, egymásért. De ugyanígy rendszeresen iktassuk be a közös programjainkat, amikor beszélgethetünk, együtt lehetünk, szórakozhatunk. Maga az alkalom lehet egyedi és különleges, de az alkalmak gyakorisága ne a fehér holló ritka feltűnésével vetekedjen. Ne akkor lépjünk, amikor már szétfeszít minket az együttlét hiánya, hanem előre tervezzünk ezekkel az időtöltésekkel.

Nem minden a virág. Az is fontos, hogy megtanuljuk úgy szeretni a társunkat, ahogy számára a leginkább érezhető. Hiába állítunk be minden héten egy nagy csokor virággal vagy főzzük meg a kedvenc ételét, ha neki ez nem jelent semmit. Vagyis nem váltunk ki olyan erős érzelmi reakciót, mint várjuk. Nekünk talán ezek fejeznék ki igazán a másik szeretetét, és hiányoljuk a könnyes szemű nyakunkba borulást, de nincs mit tenni, ha kedvesünknek más a szeretetnyelve. Jó tisztába lenni ki, milyen dialektusban beszéli a szeretetnyelveket, mert akkor nem a magunk, hanem az ő módján tudjuk kimutatni az érzéseinket, és nem marad el a pozitív visszajelzés. Ezek a sorok ne okozzanak férfi társaimnál nagy megkönnyebbülő sóhajt, nem adnak felmentést a virágok teljes ignorálására, inkább a megfontoltabb ajándékozásra sarkallnak.

Hatékony segédeszköz. Amint jó szolgálatot tesz egy seprű és egy lapát a morzsák összeszedésére, úgy segíthet nekünk az információmorzsák begyűjtésére egy kis jegyzet. A leghétköznapibb társalgás közben is elhangozhat a párunk szájából olyasmi, hogy mi érdekli most, hova utazna szívesen, mit szeretne megvenni, milyen koncertre menne el, és hasonlók. Ezt elengedhetjük a fülünk mellett, de akár fel is jegyezhetjük nagy rohanás közepette, így amikor szükségünk van egy jó ötletre, amivel örömet okozhatunk neki, akkor mindig lesz a tarsolyunkban egy-két nyerő tipp. Felírhatjuk az egyéb megfigyeléseinket is. Mondjuk gyakorta panaszkodik, hogy a főnöke sosem dicséri meg az akkurátus munkáját. Ez lehet egy jelzés a számunkra is, hogy adjunk több méltatást az általa elvégzett feladatokért. Egy figyelmeztető jegyzet emlékeztethet minket, jobban, mint a főnököt, hogy ne felejtsük el elismerni őt.

Nem a megszokás, hanem a jó szokások kialakítása a cél. Ezek alapja a figyelem, az empátia, a megértés, az elfogadás és a szeretet. Olyan szokáskultúrát teremthetünk ezzel a párkapcsolatunkban, amely gyakori ismétlődések által magas szinten tartja az egymás iránti pozitív érzelmeinket és frissen tartja az ismereteinket. Így a kemény munkának titulált kapcsolat ápolás elkötelezett hivatássá válik. Egymás iránti lojalitássá, amely konkrét cselekedetekben fejeződik ki. Morgan Scott Peck szerint: „A szeretet egy kétirányú utca, amelyben aki ad, kap is, és aki kap, maga is ad. A szeretet szeretetet szül. A szeretet hiányának lényege a lustaság, mert a szeretet: munka.”

 

 

A Házasság hetéhez kapcsolódó párkapcsolat jobbító akcióról itt olvashatsz bővebben.

Ha tetszett ez a poszt, akkor tett szokásoddá a családon belüli a szeretetet. Ne csak ünnepi alkalmakkor.

Fotó: Alex Brisbey, Unsplash