Hasznos haszontalanságok
Csak olyasmivel töltjük a szabadidőnket, amiben hasznot és értelmet látunk?
"Nincs szabad időm. Illetve ha van, az sem szabad." (Szerednyey Béla)
Az időnk pici szelete a miénk valójában. Ráfoghatjuk, hogy az a sok munka meg tennivaló elviszi a nagyját, de nem csak erről van szó. Gyakran a szabadidőnk felett sem rendelkezünk teljes egészében. Olyasmiket szuszakolunk bele, amelyek nem tartoznak a személyiségünkhöz vagy az érdeklődési körünkhöz szervesen.
Itt van a nyár, itt van újra. Már úgy vártuk! Mint minden évben. Aki csak tud lazul. Aki meg nem, az befeszül. A nyárral végzetesen egybefonódott a pihenés, nyaralás, lazítás fogalomköre. Azonban ez az évszak is bőven tartalmaz stresszfaktorokat, és a nyugodt vakációhoz át kell vergődnünk rajtuk. (Hacsak nem maga a vakáció okozza a feszkót.)
Ígéretekből Dunát lehet rekeszteni. Ezt tegyük, azt tegyük, ezt vegyük, azt vegyük. Ha azt tesszük, ami helyes, amit a nálunk okosabbak javasolnak nekünk, akkor megtaláljuk a számításainkat. Az élet száguldó sztrádáján szinte minden elérhető. A világ kitágult, a lehetőségek és a kapcsolatok végtelenek és a siker csak rajtunk múlik. Ez biztos? Vagy csak jól hangzó marketing maszlag, amivel eladják nekünk a jobb, de el nem feltétlenül elérhető élet reményét.
Virágkorukat élik a különböző tanácsadó, önsegítő és önfejlesztő könyvek. Találunk irodalmat a pártalálásról, a gyereknevelésről, a kiégésről, a boldogságról, a stresszkezelésről és még sok másról. Némelyik komolyan vehető, némelyik nem. Egyesek tudományosan alátámasztott, kutatásokra épülő művek, mások minden szakmaiságot nélkülöznek. Van egy terület, amely mostoha módon elkerüli a szerzők figyelmét, pedig legalább annyira fontos szerepet tölt be az életünkben, mint a felsoroltak.
A boldogságon kívül, legtöbbször embereket keresünk. Mindenhol és mindenkor. A jó emberek a kulcs az élet különböző területeinek a rendezett működéséhez.
A ne add fel mentalitás keltűnőben van. Nem divat kitartani. De miért is lenne az, hiszen oly sok minden megszerezhető pillanatok alatt. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyek megszerzéséhez idő kell. Nem is kevés.
Vajon mindig a kipróbált út a jó megoldás? Ami kézenfekvő, amit az útmutatások, a szabályok javasolnak? Ezekre szükség van, legalább annyira, mint a józan ítélőképességre, ami dönt a használatukról vagy épp ellenkezőleg, felismeri hasznavehetetlenségüket és átlép a protokollon.
Sokszor meg vagyunk győződve a magunk igazáról. Arról, hogy egyes dolgokat jól tudunk, nincs szükség az információink bővítésére, megfontolására. Az erős bizonyosság olykor jól jöhet, máskor viszont gátja a továbblépésnek.
Minden szülő számára a gyermeke örökké a gyermeke marad. Ennek ellenére nagy a különbség a kisiskolás gyermekünk és a már felnőtt változata között. Ennek kezelésére és megélésére szülőként is fel kell készülni.