„Ma már csakis a digitális tartalmakban bízik az ember, a digitális tartalmak hálóján függ, nem törődve azzal, hogy csúnyán beleragadt ebbe a hálóba, fennakadt rajta, mint egy ostoba légy.” (Szalay Zoltán) 
A megoldjuk okosba mára egészen új értelmet nyert. Hiszen mindent igyekszünk az okos eszközeinkkel, digitális innovációkkal és praktikus technikákkal kezelni. De mintha ennek ellenére sem lenne gondtalanabb az életünk. 

Appró segítségek. Mindenre találunk egy applikációt. Találunk appot a vásárlásainkhoz, a bankolásunkhoz, a kaja rendeléshez, nyelvtanuláshoz, utazáshoz, de ahhoz is, hogy megfigyeljük az alvásunk minőségét vagy kontrolláljuk az interneten eltöltött időt. Az összes szupermarketnek van sajátja alkalmazása. Ha letöltjük, regisztrálunk kedvezményekhez juthatunk. Pedig jobban megnézve nincs nagy különbség a különböző áruházak között, legfeljebb kis eltérések vannak. (Nem tehetek róla, de nekem erről mindig John Travolta szövege jut eszembe a Ponyvaregényből, amikor amszterdami tapasztalatairól beszél: „A kis különbségek. Ugyanaz a s..r van ott is, mint itt, de azért valahogy egy kicsit más.”.) Megtehetjük, hogy figyelemmel követjük az összes cég akciós kínálatát és azzal töltjük a hétvége felét, hogy mindenütt beszerezzük azt, ami ott jóárasítva van. Vagy választunk egyet közülük, kihasználjuk az ott futó akciókat, esetleg előre tervezve és nagyobb mennyiségben vásárolva. A sok és nagyobb választási lehetőség gyakran magával hozza a döntési nehézséget, illetve a szétaprózódást. 

Kinek és minek? Kinek kell ennyi applikáció? Egyáltalán kinek fér el ennyi applikáció a telefonján? Egy csomó feleslegesen foglalja a helyet. Én igyekszem csak a legszükségesebbeket letölteni, amit biztosan akarok és tudok is használni. Kicsit olyan ez, mint a hírlevelek. Egy időben nagyon menő volt feliratkozni rájuk. Aztán ahogy egyre többre iratkozik fel az ember, úgy vesztik el a jelentőségüket. Mert képtelenség mindet követni. Idővel már meg sem kíséreljük és csak gyűlnek a fiókunkban olvasatlanul. Amint az appok is hasznavehetetlenül töltik be a tárhelyet. 

A használaton kívüli nem hasznos. Számtalan más ígéretes appra is ugyanez igaz. Nagy elánnal letöltjük őket, aztán valahogy nem jutunk velük sehova. Például elhatározzuk, hogy mostantól jobban fogunk aludni, mert figyelünk az alvásunkra és naponta ellenőrizzük az alvási ciklusainkat. Csakhogy ez semmit sem ér, ha éjszaka nem kerülünk időben ágyba mert nem tudjuk abbahagyni a Reacher legújabb évadjának darálását. Hiába jók a megoldások, ha nem alkalmazzuk őket. Igényesebb életet szeretnénk élni, de annyi az elterelő tényező, hogy az ellenszélben nem boldogulunk. Ember nincs, aki annyi sorozatot meg filmet meg tudna nézni, amennyi ma elérhető a streamingeken. Vagy annyi podcastot meg tudna hallgatni, amennyit érdemes lenne. És tartalmak napról napra tovább bővülnek. Szándék az van, de nem tudunk ellenállni a környezeti nyomásnak. Addig, amíg elég a telefonunkat görgetnünk és az idő kifolyik a kezünk közül nagy önmegtartóztatásra van szükség, hogy olyasmikkel foglalkozzunk, amelyek valódi értéket hordoznak és építenek.

Rendszerszintű hiányosság. Mit ér a mi okosodásunk, ha a rendszerek nem támogatják. Nagyon nehézkes a tech cégek szabályozása. Minden digitális lépésünket dokumentálják. Profilozókat megszégyenítően összetett és pontos képük van rólunk. Ennek csupán a töredékét használják vagy használhatják fel üzleti érdekeikben. De biztosra vehetjük, rengetegszer az ő algoritmusaik irányítják a figyelmünket a digitális térben. Megerősítik a meggyőződéseinket, videókat, termékeket, cikkeket ajánlanak. Mi pedig töltjük az időnket, pénzünket az ő akaratuk szerint. De beszélhetünk az egészségről is. Nem elég a helyes táplálkozás, a sport, a tudatos életmód az egészségünk megőrzéséért. Ha más nem, az idő múlása elintézi, hogy legyenek egészségügyi kihívásaink. Kicsit itt fáj, kicsit ott, ez meg magas, amaz meg alacsony és hasonlók. Foglalkozhatunk aktívan a testünk és a lelkünk ápolásával, ha hónapokig kell várni egy egyszerű szakorvosi vizsgálatra. A rendszer nincs összhangban velünk, nem könnyíti meg az egészségünk mielőbbi visszaszerzését. Persze, választhatjuk a gyorsabb és költségesebb magánorvosi ellátást, de onnan a további út is a magánegészségügybe vezet, ha egyéb vizsgálatokra, kezelésekre van szükség. A társadalmi berendezkedések, a törvény adta keretek, a globális szabályozások gyakran nem támogatják megfelelően az egyéni kezdeményezéseinket. Magunkra hagynak a bajban.

Elkendőzött igazság. Tehát a sok okos megoldás, amivel az életünket hatékonyabbá tehetjük csupán tüneti kezelés, a valós problémát gyakran nem oldja meg. Bevehetünk egy fájdalomcsillapítót, ami elmulasztja a fájdalmat, de a fájdalom okát nem orvosolja. Csak elfedi azt. Az időbeosztást segítő ötletek, a stresszt csökkentő gyakorlatok kellenek, jót tesznek, hasznosak, de ezektől a probléma még megmarad. Miért nincs elég időnk? Miért vagyunk stresszesek? Miért vagyunk túlterheltek? Ha a nagy nyomás állandósult, a hatékonyság növelő megoldások nem a nyomás terhét mérsékelik, hanem segítenek azt elviselni. Alkalmazhatunk trükköket, okos húzásokat, applikációkat és hitegethetjük magunkat azzal, hogy most aztán javul a helyzetünk, de valójában továbbra is benne maradunk a pörgésben. Nem kell teljesen eltüntetni a feszültséget az életünkből. De huzamosabb ideig élni túlterheltség alatt lehetetlen károsodás nélkül. Sokat tehetünk önmagunkért a modern technikai vívmányok használatával. És szükség van önmérsékletre, kitartásra, hitre, hogy a helyes úton járjunk. Bármilyen eszközt alkalmazunk az kevés lesz. Kellenek mellénk útitársak is, a működő rendszerek személyében. Akik megrendszabályozzák az üzleti túlkapásokat és a problémákat a gyökerüknél ragadják meg. Akkor minden egyéni cselekedetünk is eredményesebb lesz. Figyelmeztessen az okos, digitális megoldások korlátaira Katie Patrick gondolata: „Amit az emberek interneten csinálnak, az mindaddig nem a valós világ megváltoztatása, amíg hatásai a tapintható világban nem mérhetők. Egymillió kattintás egy videóra vagy másra nem azonos félmillió kiló műanyag kiemelésével az óceánból.”  
A cikk elkészültét inspirálta Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van című kiégésről szóló könyvének néhány gondolata. A napokban kezdtem el olvasni és ígéretesnek tűnik.

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor nézd meg a telefonodon, hogy a rajta lévő applikációk közül melyek segítik az életed a leginkább? És melyek veszik el a legtöbb idődet feleslegesen? 

Fotók: rawpixel.com, freepik