„A válság a célok, elvek, elvárások és a valóság, a be nem teljesült lehetőségek összeütközésének tartós folyamata, a szakadékká mélyült repedés a tervek, ígéretek, vágyak és a hétköznapok között.” (Gyurkó László) 
Ígéretekből Dunát lehet rekeszteni. Ezt tegyük, azt tegyük, ezt vegyük, azt vegyük. Ha azt tesszük, ami helyes, amit a nálunk okosabbak javasolnak nekünk, akkor megtaláljuk a számításainkat. Az élet száguldó sztrádáján szinte minden elérhető. A világ kitágult, a lehetőségek és a kapcsolatok végtelenek és a siker csak rajtunk múlik. Ez biztos? Vagy csak jól hangzó marketing maszlag, amivel eladják nekünk a jobb, de el nem feltétlenül elérhető élet reményét. 

„Az önéletrajz igazából a szegény ember történelme.” (Raymond Carver) 
Tesszük a dolgunkat, csináljuk, amit szeretnénk. Vagy inkább azt, ami jól mutat. Amire szükségünk van az érvényesüléshez. Hiszen a jövő fontosabb a jelennél. 

„Ma már csakis a digitális tartalmakban bízik az ember, a digitális tartalmak hálóján függ, nem törődve azzal, hogy csúnyán beleragadt ebbe a hálóba, fennakadt rajta, mint egy ostoba légy.” (Szalay Zoltán) 
A megoldjuk okosba mára egészen új értelmet nyert. Hiszen mindent igyekszünk az okos eszközeinkkel, digitális innovációkkal és praktikus technikákkal kezelni. De mintha ennek ellenére sem lenne gondtalanabb az életünk. 

„Az udvariasság olyan, mint a szép dallam: bármilyen hangszeren játsszuk is, megkap.” (Gonda Béla) 
Egyre bunkóbbak vagyunk. Nem személyeskedem, ezt globálisan értem. Kommunikációnk számtalan eleme kezd kikopni az életünkből. Ezen a téren is felértékelődik az egyszerűsödés és a lényegre való szorítkozás. A tendencia pedig egyre nagyobb teret nyer. 

„Cselekedeteink irányt, embertársaink pedig értelmet adnak az életünknek.” (Daniel H. Pink) 
Virágkorukat élik a különböző tanácsadó, önsegítő és önfejlesztő könyvek. Találunk irodalmat a pártalálásról, a gyereknevelésről, a kiégésről, a boldogságról, a stresszkezelésről és még sok másról. Némelyik komolyan vehető, némelyik nem. Egyesek tudományosan alátámasztott, kutatásokra épülő művek, mások minden szakmaiságot nélkülöznek. Van egy terület, amely mostoha módon elkerüli a szerzők figyelmét, pedig legalább annyira fontos szerepet tölt be az életünkben, mint a felsoroltak. 

„Megfelelő emberekkel a legnehezebb nap is könnyű; rossz társakkal a legegyszerűbb feladat is kínlódás.” (Scott Kelly) 
A boldogságon kívül, legtöbbször embereket keresünk. Mindenhol és mindenkor. A jó emberek a kulcs az élet különböző területeinek a rendezett működéséhez. 

„A sikerest csak az különbözteti meg a sikertelentől, hogy eggyel többször megpróbálta.” (Moldován András) 
A ne add fel mentalitás keltűnőben van. Nem divat kitartani. De miért is lenne az, hiszen oly sok minden megszerezhető pillanatok alatt. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyek megszerzéséhez idő kell. Nem is kevés. 

„Senki sem tud mindent megcsinálni, de mindenki tud tenni valamit.” (Jens Liljestrand) 
Erősen szelektálnunk kell, ha nem akarjuk a nap 24 óráját munkákkal tölteni. Vannak kötelezettségeink, önként tett vállalásaink és apró-cseprő, ám az időnkből szintén sokat kiszakító feladataink. Mit tekintünk a saját dolgunknak és mit nem? 

„A helyes megoldás nem mindig a legbölcsebb megoldás.” (Leila Meacham) 
Vajon mindig a kipróbált út a jó megoldás? Ami kézenfekvő, amit az útmutatások, a szabályok javasolnak? Ezekre szükség van, legalább annyira, mint a józan ítélőképességre, ami dönt a használatukról vagy épp ellenkezőleg, felismeri hasznavehetetlenségüket és átlép a protokollon. 

„Nem a tömeggel van a baj, hanem a tömeg típusú emberrel.” (Sándor György) 
Jó sokan élünk a Földön. Ki tud ennyi mindenkit emberszámba venni? Senki. A környezetünk, a cégek, intézmények gyakran meg sem próbálkoznak vele. Ez megmutatkozik a szegényes és szabványos kommunikációban. A rossz hír az, hogy ettől még mindenki számára a maga egyénisége, gondja, baja, öröme a legfontosabb.