Az érvényesülés kulcsa

Javítsuk az együttműködés színvonalát a kapcsolatainkban

„Egyetemeink tele vannak fiatalokkal, akiknek modern tudományokkal tömik a fejét, miközben keveset tanulnak arról, hogyan lehet érvényesülni az életben.” (Ray Kroc)
rawpixel-660716-unsplash.jpg
Mióta az eszünket tudjuk küzdünk azzal, hogy jobban érvényesüljünk. Érvényesítjük az akaratunkat, elérjük a céljainkat, másokat erőteljesebben befolyásolunk. Már a kis ovis is a saját eszközeivel azon van, hogy elérje, amit akar, mondjuk, hogy mindig ő játszhasson a játékvasúttal. Később csak a módszerünk finomodik és a vágyunk tárgya módosul. De belső igényünk a saját boldogulásunkhoz változatlan.

Organikus puzzle. Előre jutásunk útján gyakorta kerülünk emberekkel kontaktusba. John C. Maxwell egy puzzle-hoz hasonlította az emberi kapcsolatokat. Ahhoz, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok, mint a kirakósnál, stimmelni kell a daraboknak. Pontosan egymásba kell illeszkedniük. Az emberekkel is így van. Ha kiegészítjük egymást, akkor tudunk egy egységes képet összeállítani, akár a munkában, akár a magánéletünkben. Ezért is lényeges az emberi tényezőkre hatással lenni, valamint náluk elérni a kívánt eredményt. Ehhez nyújtanak jó segítséget az alábbiak.

Jó megjelenés és kulturált viselkedés. Jobb lehetőségekhez jutunk, ha ügyelünk a magunkról alkotott képre. Beszéljünk olyan ismerőssel, aki rendszeresen találkozik új emberekkel. Mondjuk egy üzletkötővel, vagy egy humán erőforrás területen dolgozóval, aki egy rakás felvételi beszélgetésen vesz részt vagy valakivel, aki csak a lakásába igyekszik megfelelő bérlőt találni. Igazán vad dolgokat mesélnek majd arról, mit vélnek teljesen normálisnak bizonyos személyek. Öltözék, magatartás, megnyilvánulás, mind, mind erősíti vagy gyengíti a rólunk alkotott képet. Szólhatna már valaki egyeseknek, hogy eredetik lehetünk, de hülyék nem. A kettő pedig nem ugyanaz. Nagyon sok múlik azon, milyen benyomást teszünk, és kívánatos személyek vagyunk-e?

Hitelesség. Lenyűgöző milyen sok nagyszerű ember dolgozik olyan cégnek, aki nem érdemli meg őket. Nem tudom, hogy a pénz, a presztízs, vagy csak a megszokás tartja ott őket, ahol, de számtalanszor tapasztalni, hogy a cégek nem állnak megfelelően az embereik mögött. Legutóbb egy banknál tapasztaltam, ahol a kiváló munkatárs, aki több találkozáson és nehézségen keresztül vitte az ügyet, az egyhetes átfutási időt említve, végül is elvesztette a szavahihetőségét, mert cége egy hét alatt sem megoldást, sem információt nem szolgáltatott. Szomorú látni mennyire értéktelen egy-egy jó munkaerő becsülete vállalati oldalról. A tapasztalatom szerint a hitelesség megőrzése nagyon fontos és igazán ciki, ha a teljesülését éppen az a cég gátolja, akit képviselünk. Talán nem a legmegfelelőbb helyen vagyunk.

Legyünk korrektek. Tovább gondolva az előző szakaszt, a pontosság nem csupán a mi megbízhatóságunk mutatója, hanem a másik ember tisztelete is. Teljesen mindegy kik vagyunk, főorvosok, professzorok, celebek, Nobel díjas tudósok, művészek vagy menő üzletemberek, és hogy kikkel találkozunk. Ha késünk azzal azt üzenjük, én fontos vagyok, te nem. Az én dolgaim lényegesek, a te időd lényegtelen. Ez a lesenkizés nyilvánvaló formája. Úgy vélem, én megtisztelem az illetőt a pontossággal, mert megérdemli a megbecsülést, de ugyanezt várom el a saját irányomba is. Semmivel sem értéktelenebb az én időm, mint egy vállalat igazgatójáé. Ez a fajta korrektség vonatkozik minden általunk vállalt kötelezettségre. Amit vállalunk azt teljesíteni kell vagy ha nem, a tájékoztatás joga mindenkit megillet.

Az egó rossz tanácsadó. Ambrose Gwinnett Bierce szerint; „Az egoista egy rossz ízlésű ember, akit sokkal jobban érdekel saját maga, mint én.” Amikor együtt szeretnénk működni másokkal, a legjobb, ha nem beszélünk magas lóról. Rugalmasan és konstruktívan álljunk az emberekhez. Csak így vagyunk képesek megfelelő, vele egy szinten lévő módon kommunikálni. Így nem parancsolunk, hanem kérünk. Nem feljebbvalók vagyunk, hanem partnerek. Ez igaz lehet egy vevőre vagy megrendelőre is. Amint nem szükséges rosszként tekintünk rá, aki kell nekünk a pénzkeresetünkhöz, hanem valódi partnerként, akkor ténylegesen segítjük őt a problémái megoldásában. Mert érdekel minket, hogy megfelelő megoldást találjunk és ebbe bevonjuk őt is. Javaslatokkal állunk elő, kérdéseket teszünk fel és türelemmel, udvariasan bánunk vele. Ő pedig élvezi, hogy ember számba veszik.

A másik is ember. Ez utóbbit különösen hasznos fejben tartani. Elmerülve saját világunkban, munkánkban és a problémáinkban képesek vagyunk felületesen foglalkozni másokkal, és így is ítéljük meg őket. Ha mi hibázunk az figyelmetlenség, ha más az szándékosság. Elnézőbbek vagyunk magunkkal, mint a többi emberrel. Van elég gondunk, minek vegyünk egyéb terhet is a vállunkra. Ám megolajozhatunk egy kapcsolatot, ápolhatjuk, ha törődve állunk hozzá ember társainkhoz. Ezzel bizalmas viszonyt alakíthatunk ki. Még az is megeshet velünk, amelyet volt szerencsénk megélni, hogy egy főbérlő bízik annyira az albérlőiben, hogy kikéri a véleményüket a leendő albérlő jelöltekkel kapcsolatban.

Van, aki úgy van vele, egy ember nem számít. Ezt a figurát ma palira veszem és kaszálok. Nem együttműködni akarok, hanem azonnali hasznot realizálni, érezni, nekem van igazam. Viszont, amit egyszer megteszünk, azt megtesszük újra. És újra, és újra. És szépen lassan így veszítjük el a tartásunkat és a tisztességünket. Először csak a magunk szemében, aztán a környezetünkében is. Hogy nem számít? Hosszútávú megítélésünket jellemes és feddhetetlen attitűdünk határozza meg. Erre alapozva a kapcsolataink a privát szféránkban és a karrierünkben is szilárdak lesznek. Szilárd alapokon pedig minden időben egyszerűbb együttműködni. Amint azt Dean Ray Koontz megfogalmazta; „Köztünk jó az együttműködés, mert kiegészítjük egymást. Erős vagy, ahol én gyenge vagyok, ahol pedig te vagy gyenge, én vagyok erős. Sok tekintetben nem is hasonlítunk egymásra, de egymáshoz tartozunk, mert összeillünk, mint egy kirakós játék darabjai.”

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor nyomj egy like-ot, és olvasd a blogot legközelebb is.

Fotó: rawpixel, Unsplash