„Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a nap.” (David Viscott)
Karácsonytájt elkezd minden a szeretetről szólni. Mintha egyedül ekkor lenne fontos ez a valóban elemi érzelem. Könnyebb egy szentimentális időszakban ezt tolmácsolni az emberek felé. Most én is beállok ebbe a sorba. Bár inkább arról az oldalról, hogy mit nyújt a szeretettség, mit jelent, ha valakit szeretnek?

Az elmúlt időszakban két különböző műfajú filmhez is volt szerencsém, amelyek amennyire eltérők, annyira közösséget is vállaltak egymással. Az egyik a Yesterday című zenés romkom, a másik pedig a Looper - A jövő gyilkosa című időutazós sci-fi. Ami közös volt bennük, az a szerelem, amely arra készteti a főhőst, hogy valamit feladjon, átértékeljen és változzon. Két totálisan más mozi és mégis nagyon hasonló motivációkkal operáltak. Szerintük minden a szerelmen áll vagy bukik. A szerelem vagy csitultabb változata a szeretet végtelen inspiráló. Olyan mélyen emberi emóciókat érint meg bennünk és egyben tuningol fel, amelyek nélkül nem élhetünk valódi örömteli életet.

A szeretett ember elfogadott. Mind vágyunk rá, hogy kelljünk valakinek úgy, ahogy vagyunk. Hogy fogadjanak el, ne akarjanak változtatni rajtunk. Önmagunkért szeressenek és ne legyenek végeláthatatlan követelmények, amelyeknek megfeleljünk. Az ilyesminek úgysem lehet eleget tenni, mert minden teljesítés egy újabb feltételt szül. Vannak hibáink, de kinek nincsenek, és ezekkel együtt is nagyon szerethetők vagyunk.

A szeretett ember változni akar. Az előbbi állítás paradoxona hogy, ha nem kívánják tőlünk, hogy változzunk meg, akkor bizony változunk. Szeretjük a kölcsönösséget. Ha mi kapunk, akkor mi is adni akarunk. Csak egy picit, nem az ő kedvéért, inkább a miénkért. Hogy jobban éreztessük, mennyire megbecsüljük az elfogadásunkat. A kedvében járunk, ezzel éreztetve a másik fontosságát és erősítve a kétoldalú érzelmeket. A rugalmasságot egy szerető környezet elősegítheti.

A szeretett ember bizakodó. Tekintettel arra, hogy egy harmonikus közeg veszi körül hittel rendelkezik és reménnyel a jövő kapcsán. Van miből táplálnia ezt az optimista bizalmat, hiszen a múlt szépségei és élményei ezt igazolják. Pozitívan tekint előre, nem kötik gúzsba az aggodalmak, amelyek jó része a legtöbb esetben úgysem több egy elméleti hiedelemnél. Eddig is megküzdött az élet okozta váratlan izgalmakkal, a továbbiakban is erre számít.

A szeretett ember erős. Van egy biztos és kiegyensúlyozott háttere, amely támogatja őt kihívások idején is. Hogy ez pozitív dolog, mint egy munkahelyi előléptetéshez társult erőpróba, vagy negatív, például egy családban felmerülő egészségügyi probléma, az mindegy, a lényeg, nincs egyedül a nehézségben. Nem elkerüli a gondokat, hanem van ereje és segítsége keresztülmenni rajtuk, megtenni azt, amit a helyzet megkövetel.

A szeretett ember fontos. Figyelnek rá, megkapja a fontosság érzését. Amikor érdeklődnek irántunk, meghallgatnak, figyelembe veszik a véleményünket, érzéseinket, vágyainkat, akkor úgy véljük számítunk. Akkor vagyunk valakik minden kapcsolatban, ha értékelik és fontolóra veszik az álláspontunkat. Nem történhet mindig minden a mi ízlésünk szerint, de nem is erre van szükségünk, inkább az önértékelésünket is formáló fontos vagyok érzésre. Valamint az irántunk tanúsított nyílt érdeklődésre.

A szeretett embernek kijut az örömteli érzésből. A legtöbben vadászunk a boldog pillanatokra. Nem szerezhetjük meg magunknak ezeket egyszer és mindenkorra, de lehetünk abban a szerencsés állapotban, hogy jut belőle jócskán. Egy szerető miliő több lehetőséget tartogat a kellemes élmények megélésére. Mert tudatosan törekszünk rá, hogy növeljük a közös örömteli események számát, azok megteremtését. És gyakran még a keményebb időkben is megmutatkozik egy-egy felemelő, lélekmelengető momentum, egyszerűen azzal, hogy megoszthatjuk valakivel a történteket.

Mondhatjuk, akit szeretnek, az a legtisztább lelki megerősítést és ösztökélést birtokolja. És ezért nagyon is sokat tehetünk, hiszen ez a játszma önmagunk szeretetével kezdődik. Aki minden tökéletlenségével együtt elfogadja és szereti magát, az képes másokat is őszinte szívből tisztelni és szeretni. Nem kikövetelni kell, hogy kedveljenek, hanem nekünk kell többet, jobban, odaadóbban, önzetlenebbül szeretni. Így a szeretetünkkel érjük el, hogy szerethetők legyünk. Csitáry-Hock Tamás szavaival: „A szeretet a Másik által válik igazán szeretetté benned. És amihez neked az idők végtelensége sem elég, ahhoz Neki elég egy pillanat. Az a pillanat, amikor meglát, felfedez, megérez, amikor szüksége lesz rád. Mindarra, ami benned van. Ami érték, ami szerethető. Aminek létezését így Ő fogja bizonyítani. A Másik. Aki létezik.”

Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is ezeket a gondolatokat.

Fotó: Mara Ket, Unsplash