„Semmi sem olyan erős, mint a gyengédség, és semmi sem olyan gyengéd, mint a valódi erő.” (Szalézi Szent Ferenc)
Alapjaiban vannak harsányabb és csöndesebb emberek. Mindkét típus nagyon hasznos és értékes munkát végez, még akkor is, ha ennek felismerése, az extroverziót idealizáló világunkban kissé nehézkes. De vajon valamelyik habitus előnyösebb-e a másiknál?

A hangadók. Általában az extrovertáltakat halljuk meg. Ők azok, akik nem félnek hallatni a hangjukat, akkor sem, ha nem 100%-ig biztosak benne, hogy helyes, amit hangoztatnak. Alapjaiban ők tűnnek vezető alkatnak, mert döntésképesek, szinte bármikor. Nem gond számukra, hogy hiányos információk alapján hozzanak döntéseket, mert úgy gondolják, inkább haladni, mint kimaradni. A meglévő ismeretek birtokában lépnek, aztán az idő igazolja tettüket. Vagy nem. De valamelyik bekövetkezik. Cselekvő típusok, így nem véletlen, hogy a legtöbb szervezetben ők győzedelmeskednek.

A visszahúzódok. Az ellenpólust az introvertáltak képviselik. Ők nem törekednek a rivaldafénybe, sőt kifejezettem kerülik azt, ahogy a konfliktusokat is. Befelé forduló emberek, akik jól érzik magukat a saját társaságukban, a gondolataikkal. Nagyszerű elképzeléseket dédelgetnek, de a legritkább esetben tárják a nyilvánosság elé. Szinte harapófogóval kell belőlük a szót kihúzni, mert osztják Mahatma Gandhi véleményét: „Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.” Boldogan meghúzódnak a háttérben és hagyják érvényesülni az élénkebb habitusúakat, oldják csak meg ők a kérdéses helyzetet. Ha mégis szólásra adják a fejüket, annak bizony nyomós oka van. Mivel kényelmetlen a számukra az új kapcsolatok kialakítása, ezért nem is fordítanak erre nagy figyelmet.

A kitartás erénye. Hajlunk rá, hogy a nyitott személyiségekre tekintsünk kiemelkedő vezetőként. De ez nem ilyen egyszerű. Az extrovertált személy sokkal kevésbé kitartó, mint az introvertált. Ez a típus a bonyolultabb feladatokat előbb feladja, mert ő érezni akarja az előrelépést, és nem bírja a tötymörgést. Márpedig az aprólékos elemzés, amely időt vesz el, eleinte olyannak hat, mintha egy helyben állnánk. Ám a megfontoltságnak is megvan az előnye. A hosszútávú stratégiák csökkentik a kockázatokat és a veszélyeket. Egy introvertált nem csupán a megoldandó feladattal foglalkozik, hanem azt összefüggéseiben nézi, egy nagyobb kép keretein belül.

Viszony az emberekhez. Ez a fajta eltökéltség az egyik legerősebb oldaluk. Sosem fognak kapkodni és elhamarkodottan cselekedni. Gyengeségeik közt viszont szerepel a kapcsolataik ápolása, és új kontaktok kialakítása. Az extrovertáltaknál jellemző, hogy kizárólag az eredményt tartják szem előtt, és ha közben elhullanak páran, hát így jártunk. De egyben szeretik a népszerűséget is, ezért barátságosak, haverkodók, sokakkal kerülnek érintkezésbe. Ám ezek a kapcsolatok gyakran felszínes ismeretségek, nincs a felek között erős kötelezettség. Az inkább a feladatokkal szöszmötölő introvertált sem feltétlenül törődik az emberekkel, de azon kevesekkel, akikkel igen, azokhoz legalább olyan elkötelezetten áll hozzá, mint a hivatásához.

Velünk született. A habitusunk születésük óta elkísér minket és alapjában meghatározza a kényelmi zónánkat. Ezek a belső reakciók vezérelnek minket a hétköznapokban, és megismerve magunkat, nagyjából tudjuk is, mikor, mit és hogyan teszünk. Azonban bizonyos kereteken belül képesek vagyunk kilépni az introvertált vagy extrovertált szerepkörből. Ha a helyzet megkívánja kiállunk magunkért vagy éppen visszafogjuk magunkat. Gondoljunk csak egy gyermekéért küzdő szülőre, mennyire kikelhet magából, ha arra van szükség. Vagy egy folyton bulizó extrovertált is képes megerőltetni magát és beletemetkezni a könyveibe, ha egy vizsga megköveteli tőle. A saját térfelünkön egy életen át fejlődünk, de képesek vagyunk rövidebb ideig radikálisan változtatni a viselkedésünkön az adott szituációhoz igazodva.

Döntetlen. Ebben a játszmában nincsen nyertes. Az élet egyensúlyra törekszik, és ez meglátszik a vérmérsékletekben is. Kell nekünk az introvertáltakban megbúvó csendes erő, ahogy kell az extrovertáltak szókimondása és tettrekészsége. Egyik sem lehet meg a másik nélkül. Igaz, hogy jelen világunk berendezkedése inkább az extrovertáltaknak kedvez, mert a magamutogatásra könnyebb felfigyelni, mint a sarokban gubbasztó kiválóságra. Természetesen mindkét típus lehet zseniális szakértő a saját területén. Minél több helyen, intézményben, cégnél hozzuk összhangba a különböző vérmérsékletű kollégák együttműködését, akár végrehajtói, akár döntéshozói területen, annál hatékonyabban muzsikál majd a szervezetünk. Így válik egy emberi közösség természetesebbé. Ahogy Egon Friedell megfogalmazta: „A természet mindig és mindenütt azon igyekszik, hogy a mérleget egyensúlyba hozza, és minden kedvezést valamilyen hiánnyal, de minden hátrányt is valamilyen előnnyel egyenlítsen ki.”

Ha tetszett ez a cikk, akkor olvass még el pár bejegyzést mielőtt továbbállnál.

Fotó: Andrea Piacquadio, Pexels