"Alkotni annyi, mint életet alkotni, és minden alkotás szavakkal kifejezhetetlen valami." (Antoine de Saint-Exupéry) 
A kreativitás lépten-nyomon jelen van az életünkben. Ráadásul, számtalan helyen elvárás, hogy ötletdúsak legyünk. Gyakran görcsösen gondolunk rá és úgy véljük, nem vagyunk kellően kreatívak. Minél jobban erőlködünk, annál inkább a frusztráltság és a tehetetlenség kerít hatalmába. Alkotó szelleműnek lenni nem ennyire gyötrelmes dolog. 

Gyermeki véna. Induláskor, a születésünkkor is kapunk egy adagnyit belőle. Ki többet, ki kevesebbet, de kapunk. Aki nem hiszi, az nézze meg, mi mindennel képes egy baba játszani. Olykor huzamosabb ideig leköti a figyelmüket egy doboz, egy csomagolóanyag vagy szemüvegtok. Bármi, ami alapjaiban nem játéknak készült, de az ő kezükben azzá válik. Vagy megfigyelhetjük, hogy a gyerekek miként alkotnak magunknak egy fantáziadús képzeletbeli világot. Új és egyedi szabályokat hoznak, megszemélyesítenek tárgyakat, kitalálnak történeteket. Ezek a saját meséik, játékaik, amely a gondolataikból teremtődnek. Az első lépéseink a kreatív énünk felé. 

Valami mellémegy. Ilyen hátszéllel állítjuk magunkról, hogy híján vagyunk az alkotó habitusnak. Honnan szedjük ezt? Mondta valaki? Mikor? Talán történt valami, ami lelombozta ezt az ösztönös erőt. A szülő, egy tanár, egy barát, valaki, aki megszólt és ezzel elvágta a képzeletünk szárnyalását. Biztosan láttunk már olyan felnőttet, aki kritizálta egy gyerek rajzait. Nem érezte át a kicsi büszkeségét, nem azt látta, amit megdicsérhet, hanem egy felnőtt szemén át igyekezett jobbító szándékot gyakorolni. Vagy mi magunk rontottunk el valamit. Egy balul sikerül élmény, például, egy rosszul sikerült iskolai előadás, amely egy életre elvette a kedvünk az ötletességtől. Általában ezek régi élmények, mégis nagyon meghatározóak. Esetleg a kezdeti szárnypróbálgatásainkat törték derékba, így kiábrándultunk magunkból. 

Észrevétlen ötletek. A kreativitást hajlamosak vagyunk beskatulyázni, leginkább művészi tevékenységként értelmezni. Pedig nem csak az lehet alkotó, aki jól ír, vagy tehetséges előadóművész. A kreativitás ott van a hétköznapjainkban, most is telítve vagyunk vele. A különböző kihívások során is segítségül hívjuk. A saját szakmánkban biztosan naponta kell helytállnunk, helyzeteket megoldanunk, döntéseket hoznunk. Ezen a téren otthonosan mozgunk, és észre sem vesszük, hogy mennyire áthat minket az alkotókészség. A hozzáértésünk, a rutinosságunk teszi, hogy az ötleteink által jóval többet hozunk ki a munkánkból. Kreatív lehet az a kiváló szakember, aki jókora és sokrétű tudása révén, különlegesen hatékonyan kezeli a hivatásában felmerülő szituációkat. 

Kezdeti lépések. Ha mégis kétségeink vannak, akkor tegyük próbára magunkat. Kezdjük kicsiben, egy otthonos közegben, ahol a legnagyobb elfogadást tapasztaljuk és egyben nagy esélyünk van a sikerre. Találjunk ki valami izgalmasat a családunknak. Lepjük meg a párunk, a gyermekünk vagy mindkettőjüket. Csináljunk nekik egy programot, szerezzünk egy ajándékot, akármit, amihez némi töprengés szükséges. Nem lesz nagyon nehéz dolgunk, hiszen ismerjük őket. Tudjuk, mit szeretnek, mi érdekli őket. És nem az ár a lényeg, hanem a kreatív örömszerzés. Mit hozunk össze, ami tényleg kizökkenti őket? Meg tudjuk mutatni mennyire fontosak nekünk, kifejezzük irántuk a szeretetünket? Erőfeszítést és cselekvést igényel a megvalósítás, de magasan a legjobb megtérülést eredményezi a szeretteink gondozásába vetett alkotó folyamat. 

További kételyek eloszlatása. Az ismerős környezeten túl, kényelmetlenebb tettekre is vállalkozhatunk és eddig járatlan utakra léphetünk. Legyünk kezdeményezők és tevékenyek! Ne csupán olyasmit csináljunk, amihez értünk. Bár megtehetjük, hogy először a foglalkozásunk körében vállalunk plusz feladatokat, kisebb próbatételeket, ahol még keveset kell nyújtózkodnunk. Aztán lépjünk merészebbet és csináljunk olyasmit, ami nem egészen a mi asztalunk. Mindenkinek születnek jó ötletei. Kezdjünk valamit az egyikkel és valósítsuk meg! Mérettessünk meg! Mutassunk meg magunkat! Ne csak ábrándozzunk egy saját cégről, hanem vágjunk bele az elindításába. Tervezgetjük már évek óta, de érdemben nem léptünk, itt az ideje az alapkő letételének. Vagy mindig is szerettünk volna egy dekoratív díszkertet, de nem nincs rá időnk, nem vagyunk kertészek, nem bízunk az esztétikai érzékünkben. De tehetünk egy kísérletet, hogy a magunk örömére formájuk mutatóssá az udvarunkat. 

Összeköttetés. Még egy kis gyakorlat azoknak, akik szeretnék a kreatív érzékünket finomítani. Keressünk kapcsolatot olyan dolgok között, amelyek között látszólag semmilyen kötődés nincs. Kössük össze őket, meglátjuk jó móka lesz. És remekül tornásztatja az agyunkat. Ez gyakran a humor fő forrása is. Kézenfekvő példaként gondoljunk a mémekre, amikor egy jellegzetes pillanatot, mozdulatot kiragadnak az eredeti helyzetéből és más szituációba helyezik. Valamilyen elképzelés mentén ott is megállja a helyét és viccessé válik. Mi is kötögethetünk. Egész érdekes dolgok születnek belőle. Viccesek vagy épp komolyak. Akár szokatlan megfigyeléseket is tehetünk általuk. És tovább görgetve őket újabb kreatív ötleteink támadhatnak. 

Az alkotó szellem születésünk óta a részünk. Nem statikus, hanem fejleszthető. Mi döntünk a sorsáról. Hiszünk benne és egyben magunkban vagy nem. Ha hiszünk, akkor esélyt adunk neki, próbálgatjuk, csiszolgatjuk, kihívás elé állítjuk. Mindannyiunknak megvan a lehetősége a kreativitásra és általa az önmegvalósítás okozta elégedettségre. Amint azt Nyikolaj Nyikolajevics Szemjonov megfogalmazta: "Az alkotás öröme nem valamiféle kiváltság, amely csak a nagy tudósokat vagy művészeket illeti meg. Minden ember, bármely foglalkozási ágban, alkotómunkát végezhet és átélheti annak szenvedélyeit, kereséseit, eredményeit és felfedezéseit, ha akarja ezt, és képes megvalósítani önmagát." 

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor többször alkoss szabadon te is! 

Fotó: creativeart, freepik