"Talán a legszebb élmény, amelyben bárki részesülhet, a tudat, hogy ura a sorsának és a jövőjének." (Brian Tracy)
Gyermekkorom kedvenc fejtörője volt, amikor meg kellett keresni két kép között a különbséget. Az elsők könnyen meglettek, de az utolsókhoz már jó megfigyelőképesség szükségeltetett. Ilyesmi történik velünk a való életben is. Gyermekként különösen élénk a képzelőerőnk, de később is van egy kép a fejünkben, hogyan képzeljük el a dolgainkat, a munkánk, a családunk, az életünket. Aztán jön az élet, és mutat egy képet ő is a részünkre. Ebben vannak nagy eltérések és egészen aprók, amelyeket alig lehet észrevenni. A pici eltérések is egészen nagy különbséget hozhatnak az életminőségünkben, a nagyobbak meg egyenesen szemet szúróak. Miért ekkora a távolság a fantázia és a valóság között? És tehetünk valamit, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz? Néhány az okok közül.

„Amikor a pénz beszél, senkit nem érdekel, helyesen használja-e a ragokat.” (Robert Eliot Gonzales)
A pénz önmagában se nem jó se nem rossz. A mi kezünkben ölt testet. Mi tesszük azzá, ami. Mondhatjuk úgy is, kiváló ember ismerő. Teljes pontossággal megmutatja, milyen emberek vagyunk valójában. Vajon van bátorságunk belenézni abba a bizonyítványba, amelyet a pénz állított ki rólunk?

„A legnagyobb hatalom, amellyel emberfia bírhat, a választás szabadsága.” (J. Martin Kohe)
Választások tömkelege áll mögöttünk. Ezek miatt tartunk ott ma, ahol tartunk. Választások sokasága áll még előttünk. Ezek felelnek majd azért, amit a jövőben el fogunk érni. De minden választásunkért mi magunk vagyunk a teljes jogú felelősek. Szeretnék rámutatni arra, hogy ez nem valaki különleges dolog. Pontosabban ne úgy gondoljunk rá, mint az életünkben időnként felbukkanó szituációt. Hisz a döntéseink a hétköznapjaink szerves részei, elválaszthatatlan társaink a nap minden percében.

„A sikeres házasság olyan építmény, amelyet mindennap újra fel kell építeni.” (André Maurois)
Valentin nap környékén a szokásosnál is nagyobb figyelemmel fordulunk a párunk felé. Ha ebből a törődő igyekezetből csak egy hangyányit kimentenénk a hétköznapokba, lényegesen harmonikusabb lenne a kapcsolatunk. De nem csak ezen múlik a románcunk kiegyensúlyozottsága. Hiszen gyakran végtelenül különbözünk egymástól. Az eltérések keltik fel a figyelmünket és vonzódásunkat, majd ezek lesznek azok, melyek olyan bosszantóak tudnak lenni. A különbségek csak egy része származik a személyiségtípusainkból. A másik része elvek, vélemények, szokások, valamint az értékrendszerünk másságaiból erednek. Fussunk át néhány a viszonyunkban kritikus területet, megítélést.

„Túl sok okos ember foglalkozik internetes dolgokkal, pénzügyekkel, vagy éppen joggal. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy manapság oly kevés újítás születik.” (Elon Musk)
A régi vállalkozói kép a pöffeszkedő kapitalistáról mára nagyban megváltozott. Sok olyan cég jött létre, amely a megálmodója nagyratörő álmait ötvözi a fenntartható világképpel. Amikor a szakértelem találkozik az emberi igénnyel, létrejön valami felemelő. Valami olyasmi, amivel értékteremtővé válik az adott cég. Nézzünk bele, melyek azok az elvek, gyakorlatok, amelyek meghallva korunk mélyről feltörő elvárásait, szépen lassan megjelentek, és megjelennek a vállalkozásokban is. Milyen pilléreken állnak a jövő vállalkozásai?

"Az az igazság, hogy az, aki a ranglétra legesalján kuporog, általában éppen olyan kreatív lehet, mint a tágas irodában terpeszkedő csúcsvezető. A legalul kuporgóval csak az a baj, hogy nem bízik a saját eszében, ennélfogva nem hisz a saját ötleteiben." (Dr. Robert H. Schuller)
Rejtélyes szó a sikeresség, és oly sokan vélik, hogy megfejtették a titkát. Biztosan nem bocsátkozom ilyen nagy fába vágni a fejszémet. De a sok elérhető jótanács mellett kicsit körbenézhetünk a saját házunk táján. Találni fogunk néhány olyan apróságot, amely mindannyiunk életét nagyban meghatározza, mert befolyásolja az önbizalmunkat. Szinte észrevétlenül részei a mindennapjainknak, mégis sokat köszönhetünk nekik, ha a sikerünkről vagy a sikertelenségünkről van szó.

„Azt, ahogyan ma gondolkodunk, cselekszünk vagy a dolgokat észleljük, nem csupán a génjeink határozzák meg. De nem is csak a gyermekkori élményeinktől függ. Mindezt életmódunkon keresztül változtatjuk meg.” (Nicholas Carr)
Az új dolgokkal nem árt vigyázni. Legalábbis ez él a köztudatban. A járt utat a járatlanért el ne hagyd, tartja a klasszikus szólás. Ami új eleve gyanús és furcsa, hogyan is bízhatnánk benne? Mégis életünket betöltik az újabb és újabb felfedezések, tudásanyagok, amelyek szegről, végről, de minket is érintenek. Szedjük össze egy kicsit, miért vagyunk ódzkodók, és miért jó nyitottnak lenni az újra?

"Úgy látom, az emberi szellem nagy szerepet játszik az üzletben. A munka nem okvetlenül robot, és nemcsak a pénzhajhászásról kell szólnia. Lehet humánus vállalkozás is, amellyel az emberek őszintén rokonszenveznek." (Anita Roddick)
Egyre többen elégedetlenek a munkahelyükkel és döntenek úgy, belefognak valami saját dologba. Ez nagyszerű, hisz a kisvállalkozások a gazdaság fontos motorjai. Ám mielőtt vadul feladná az ember az állását és önállósítaná magát érdemes megfontolni az alábbiakat, hogy a saját lábra állás inkább eredményes, mint kínszenvedéses legyen.

„A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne.” (Pearl Sydenstricker Buck)
A mai világban senki sem pótolhatatlan. Csereszabatosak vagyunk. A piacon túlkínálat van a szakértelmünkből, a képességeinkből, a tapasztalatainkból. Ez tiszta sor szerintem mindenki számára. Ha nem megfelelően képviseljük a céget, az intézetet, a tulajdonosokat, akkor vesznek belőlünk másikat. Mindig van jobb, szebb, ügyesebb. Azonban mégis vannak olyan dolgok, melyek ugyan lecserélhetetlenné nem tesznek minket, de nehezebben elengedhetővé biztosan. Képesek lehetünk nélkülözhetetlenné tenni azt, amit, és ahogyan képviselünk. Kialakítva ezt, nem fognak tőlünk könnyen megszabadulni. Nézzük mire érdemes odafigyelni?

„Nincs erős érzelem, mely az embert jobban megfosztja a cselekvés és gondolkodás képességétől, mint a félelem.” (Edmund Burke)
Kitárulkozó világunkban, ahol akár a teljes privát szféránkat is közkincsként kitesszük az ablakba, úgy tűnhet nincs mitől tartanunk. Azonban még ebben a nagyfokú nyitottságban is sok tekintetben a félelmeink uralkodnak felettünk. Olyan belső feszültségeket generálva, amelyek megbénítanak minket az előre jutásunkban. Gondolkodjunk együtt kicsit a félelmeink mibenlétéről illetve a leggyakoribb blokkoló feszengéseinkről.