Iskolakezdési őrület
A tanévkezdés egyaránt feladja a leckét gyereknek és szülőnek
„Micsoda képmutatás azt várni a gyerekektől, hogy fehér ingben ünnepeljék a nyaralás végét és az iskola kezdetét?” (Horn György)
Idén is elstartolt a suli szeptember elsején. Ez nem kellene, hogy váratlanul érjen minket, mégis furcsa volt látni a reggeli őrületet. Nem is a gyerekeket éreztem gyenge láncszemnek, hanem a szülőket. Elnéztem az autókban ülő, türelmetlen, tolakodó, szabálytalankodó sofőröket, meg a zebrán át nem engedett káromkodó anyukát és arra gondoltam, hogy ennyi mindenkinek elgurult a gyógyszere? Az iskolai szezon kezdetétől hirtelen begőzöltek az emberek?
Ez a cikk amolyan gondolatkísérlet.
Feltűnt már, hogy milyen sok embernek van problémája a munkával? Nem szeretnek dolgozni. Vagy talán nem is a munkával van gondjuk, hanem a munkájukkal? Nem teljesen ugyanaz.
A nyaralás mindig segít lelassulni. Ez pedig lehetőséget ad új felismerésekre, meglátásokra, ötletekre. Ilyenkor veszem észre, mennyire gúzsba kötöm az agyam a hétköznapokban. Pedig csak le kéne állni, csendet teremteni és időt és teret engedni a gondolkodásnak. Azonban, ahogy más, ez sem működik tudatosság nélkül.
Sosem mindegy ki, mit, mikor, hol, kivel csinált vagy mondott. De az biztos, hogy van egy személy, akinek a legtöbb emberre nagy hatása van. Akár úgy is, ha ott sincs.
Az egészség lételem. Számtalan készítmény, sportág, életmódprogram vagy személyes tanácsadás segíti a testi és lelki egészségünk megőrzését. Csakhogy mi van akkor, ha már az alapok sem egészségesek?
Sokat panaszkodunk a mai fiatalokra, gyerekekre. Ilyenek, meg olyanok és ez nem tetszik nekünk. Abba viszont kevesen gondolnak bele, hogy nem maguktól lettek ilyenné. Nagy része volt benne nekünk is.
Az énközpontúság célba ért. Jó ideje hangsúlyozza már társadalmunk az egyén fontosságát. Felemeli, dicsőíti, ajnározza. Szinte minden az egyénen múlik, érte van, neki jár. Mindeközben pedig egyre magányosabbá válunk.
A világ ránk figyel. Minden és mindenki. Nem kell túlmisztifikálni, nem mi lettünk a legfontosabb emberek a Földön. Vagyis nem úgy, ahogy gondolnánk, nem kapunk kőrül rajongást vagy ingyen kávét, mert valahol felismernek. De az biztos, hogy a különböző rendszerek igazán jól ismernek és ezt igyekeznek ki is használni.