„A legtöbb házasság válással végződik. Kezdetben mindenki rózsaszínű felhőn lebeg. Amikor azonban már nem olyan hevesek az érzelmeik, rá kell ébredniük, hogy a hétköznapok valóságával nem tudnak mit kezdeni.” (Cathy Williams) 
Mintha a házasság fénye megkopott volna egy kissé. Ódivatú intézménnyé vált, amelyet talán azok sem vesznek mindig elég komolyan, akik belevágnak. Kell ez még nekünk egyáltalán, vagy csak átmeneti állapot képez a válásig tartó úton? 

„A túl sok hazudozásnak az a vége, hogy nem marad igazság, amihez az ember visszatérhet.” (Terry Pratchett)
Ugye, milyen sok tagadást, hazugságot lehet hallani manapság? Az őrület benne, hogy gyakran igazságként aposztrofálva. A megtévesztés természetes kommunikációs elemmé vált. 

„Tévedés azt gondolni, hogy amit csinálsz, az értelmetlen, mert egy mesterséges intelligencia jobban is el tudná végezni helyetted. Az emberek többsége semmiben sem a világ legjobbja, ez mégsem zavarja őket különösebben.” (Dario Amodei) 
Van egy aránylag új keletű félelem, a feleslegesség érzése. Ezt a technikai fejlődés hozta és hozza magával. Sokan gondolják azt, hogy az MI térnyerésével feleslegesé válik a tudásuk, a képességük vagy ők saját maguk. 

„Túl sok az információ, az adat és a tartalom. Kicsit olyan ez, mint amikor egy diétázó ember betéved egy cukrászdába, ahol vágyakozva nézi a kínálatot. Körülötte mindenki jóízűen majszolja a desszertet, ő mégsem ehet semmit. Tulajdonképpen az online világ is ilyen: állandó csábításban élünk.” (Yvonne Dederick) 
Adatok, adatok, adatok, dögivel. Mindenütt számhalmazokat látunk, hallunk, érzékelünk. Az adatok azonban csupán nyers számok, semmi több. Mi adunk nekik értelmet, értelmezhetőséget. Etikai kérdés, hogy mennyire engedjük meg magunknak a megvilágítás torzítását. 

„Mást mutat a naptár, és mást érez a szív. A naptár időt mutat, a szív időtlenséget.” (Csitáry-Hock Tamás) 
Az idő fogalma önmagában tele van ellentmondással. Ha elmerengünk rajta és az életünket övező misztikumán, egész izgalmas megállapításokra juthatunk. Szemezgessünk most ezekből. 

„Amit mondok, én vagyok, rossz szavakat nem hagyok kicsusszanni a számon, az előzőt szánom-bánom.” (Mécs Anna)
Vigyázz a szádra! - hangzik a szülők figyelmeztetése. És a gyerek vigyáz rá. Legalábbis, amíg a szülő hallja. A nap többi részében meg úgy beszél, ahogy neki tetszik. Csakhogy ez nem mindig szép és kedves. 

„A minden egyéb életformától való különbözőségünk és a fajok közötti felsőbbrendűségünk erős tudata csupán nagyságunkból eredő önámítás.” (Lynn Margulis) 
Okosak vagyunk. Intelligensek. Az értelem hús-vér megtestesülése vagyunk. A teremtés koronáiként büszkeség tölt el minket az eszünk végett. De talán az okosság nem csak a mi egyedüli kiváltságunk. 

„Nagyon nehéz hosszan kedvelni egy olyan férfit, aki mindent egy kicsit jobban tud csinálni, mint magunk.” (Agatha Christie) 
A mindent tudó. A minden jobban tudó. A mindent is jobban tudó. Ismerős figura? Bosszantó alak, igaz? És nem ő az egyetlen. 

„Micsoda képmutatás azt várni a gyerekektől, hogy fehér ingben ünnepeljék a nyaralás végét és az iskola kezdetét?” (Horn György) 
Idén is elstartolt a suli szeptember elsején. Ez nem kellene, hogy váratlanul érjen minket, mégis furcsa volt látni a reggeli őrületet. Nem is a gyerekeket éreztem gyenge láncszemnek, hanem a szülőket. Elnéztem az autókban ülő, türelmetlen, tolakodó, szabálytalankodó sofőröket, meg a zebrán át nem engedett káromkodó anyukát és arra gondoltam, hogy ennyi mindenkinek elgurult a gyógyszere? Az iskolai szezon kezdetétől hirtelen begőzöltek az emberek? 

„A kísérlet provokált észlelés azért, hogy egy gondolat megszülessen.” (Claude Bernard) 
Ez a cikk amolyan gondolatkísérlet. James Bridle Az emberi intelligencián túl című könyvében azt írja az ökológiával kapcsolatban, hogy egy olyan rendszer, amiben minden mindennel összefügg. Ha gondolkodunk, gyakran teljesen különálló dolgok közt is meglátjuk a kapcsolódásokat. Gondoltam, ezt ki kellene próbálni. Véletlenszerűen, különböző témákat egymás mellé helyezni és a közös pontokat megkeresni.