„A természetes kreatív lendületet soha nem a tehetség hiánya akadályozza, hanem a hozzáállásunk.” (Robert Greene)
Hogyan van az, hogy gyermekként végtelen távlatokat látunk? Nincs semmi, amit elképzelhetetlennek tartanánk. Akár egy papírdobozzal vagy egy darab bottal huzamosabb ideig képesek vagyunk eljátszadozni. És az a doboz, illetve az a bot akkor a mi szemünkben bármivé változhat. És változik is. Minden emberben jelen van a kreativitás valamilyen mértékben és formában, de a legtöbben ezt ketrecbe zárjuk és soha nem szabadítjuk fel. Ezzel is frusztráltabbá téve magunkat. Miért tesszük ezt? Mi gátol meg?

Elveszítjük a játékosságunkat. A gyermekkor, a felhőtlen játszadozás időszaka. Ezekben az években magunkba szívunk mindent, amit a környezetünkben tapasztalunk. Megtanulunk beszélni, elsajátítjuk a nyelvet, a játékokon keresztül kialakulnak a mozgással kapcsolatos készségeink, egyre ügyesebbé válunk, labdázunk, építünk, rajzolunk, festünk, és ami fő, feszegetjük a határokat. Táncolhatunk a szülők idegrendszerén és próbálgatjuk a kezünkbe kerülő dolgokat a lehető legváltozatosabban felhasználni. A játékszerek nem csupán a gyerek gondatlansága végett mennek tönkre, hanem mert új módokon teszteli azokat. Például kalapácsnak használja egy baba fejét és az letörik. Ami ebben a lényeg, az a próbálkozás, a nyitottság, az új ötletek kipróbálása és az újdonságok keresése. Ezt a gyermeki játékos lelkületünket veszítjük el később, amikor illeszkedünk a közösségi elvárásokhoz és tudásra teszünk szert. Ebben a korai szakaszban nagyon kezdeményezők vagyunk, de ismereteink hiányosságai hatalmasak, így valódi problémák megoldására még nem állunk készen.

A tudásunk. David J. Smith szerint; „Mindig lehetséges válaszokban gondolkodjunk, és ne csupán helyes válaszokban.” Az iskolába kerülve hamar megtanuljuk, hogy nincsen alternatíva. Vagy felmondjuk a leckét, ahogy a tanítónéni elvárja tőlünk, vagy nem felelünk meg. Nem tudunk más módszerekkel közelíteni a tanulmányokhoz, nem alkothatunk új megoldásokat, nem léphetünk új utakra, csak a kitaposott ösvény a megfelelő. Aki lelép róla, az elfelejtheti a jó jegyeket. A baj, hogy a küzdelem sokkal inkább a jó jegyekért, mint a személyiségünk kiforrásáért vagy épp a képességeink fejlesztéséért folyik. Beállunk a sorba, elnyomás alá kerülünk, és a fejünkbe véssük, hogy bizonyos dolgokat csak és kizárólag így lehet megcsinálni. Egy helyes út létezik és kész. Sok esetben azonban ez nem igaz. Szükségünk van a társadalom által elfogadott együttélési normák elsajátítására, de arra nincs, hogy a gondolatainkat beszűkítsük egy adott sémába.

A rugalmatlanságunk. A hagyományos oktatás ezt teszi a gondolkodásunkkal. Egy-egy probléma megoldása kapcsán nem terjesztjük ki az ötletelést szélesebb körre, mert meg vagyunk arról győződve, hogy azt csakis a körön belül találjuk meg. A tanulmányaink alatt megismerteket használjuk ugyan, de nem ötvözzük semmivel, holott a megfejtés akár azon túl is lehet, vagy egy teljesen más területről is érkezhet. Konzervatívvá válik a gondolkodásunk. Bezár az elménk. Ekkora már a doboz csak egy doboz, a bot pedig bot és semmi más. Fantáziánkat gúzsba kötötte, hogy jó eredményekért harcoljunk és nem ismerjük fel a kreativitásunkban rejlő erőt. Talán mert azt gondoljuk, nem is vagyunk kreatívok. Pedig de. Oliviero Toscani mondta; „Ha nem vállalod a kockázatot, ha nem mersz elindulni az ismeretlen felé, ha csak újrateremted azt, ami már volt, akkor átengeded magad a klisének, a szokványosnak.”

A félelmek. Míg gyermekként kísérletezünk, akkor is, ha ennek egy babánk látja a kárát, később sokkal inkább meghatározó lesz az a belső félelem, hogy mi lesz, ha valami nem jön össze. Az egy dolog, hogy a negatív történéseket kudarcként éljük meg, de már a gondolatuktól is összerándul a gyomrunk. Meg sem kell valaminek történnie, hogy kudarcként könyveljük el. Elég arra gondolni, hogy mi van, ha nem sikerül, és máris belekerül elméleti szinten a balsikereink fiókjába. Előre elkönyveljük a pesszimista végkifejletet. Mindezt tetézi a többiek véleménye. Mit szólnak majd, ha ezt vagy azt teszem? Nevetségessé válok, lejáratom magam, elvesztem a hitelem. De esélyem van kiválóan teljesíteni. Mert a másik oldalról nézve, ha nem lépek bátran, nem merek egyedi lenni, akkor a középszer lesz a sorsom. Jó szakember, aki sosem tudta magából kihozni a legjobbat.

A tanulás hiánya. Ez egy nagy ellentmondás. Hisz a tudás képes bekorlátozni a tudatunkat és egyben kinyitni addig felfedezetlen ajtókat. Minél többféle területen szerzünk jártasságot, annál nagyobb rálátással rendelkezünk majd. Ne forgácsoljuk szét magunkat ezer felé, de merítsünk a hobbinkból, új kapcsolatokból és igenis ismerkedjünk meg a hivatásunktól eltérő dolgokkal is. A széles látókör, a sokrétű tájékozottság szerteágazó gondolatiságot biztosít. Egyben azt, hogy túl látunk a kereteinket, meghaladhatjuk őket, mert látjuk, más téren kik, hogyan oldalnak meg egy-egy rizikós helyzetet. Olykor ezek az esetek homlokegyenest mást tanítanak nekünk, mint, amit még az iskolapadból hozunk magunkkal.

A legnagyobb elmék, nem sokban különböznek tőlünk, egyszerűen képesek a megszerzett tudást ötvözni a gyermeki lélekkel. Játszadoznak, elszállnak, eltávolodnak a szakmájuktól, megismernek új dolgokat és a megoldást globálisan keresik. Mernek gyermekien kísérletezők és szabadok lenni, miközben alkalmazzák mindazt, amit csak tudnak. Az emberek egy része időt szán a tanulásra, de közben elveszti kiskori énjét. Másik részük oly sok időt tölt ilyen közegben, hogy végletesen felemészti őket ez a korlátoltság. A tanulmányaik alatt majd szétfeszíti őket a kreativitás, ám mivel nem használhatják, örökké elnyomják magukban az ötleteiket. Kis részük pedig ötvözi a kettőt és megvalósítja a régóta dédelgetett vágyait. A legelégedettebbek az utóbbiak közül kerülnek ki. Adjunk esélyt a mi elégedettségünknek is, engedjük szárnyalni a képzeletünket, legyünk, akik mindig is lenni akartunk. Osho megfogalmazásában; „A kreativitás a létező legnagyobb lázadás. Ha teremteni akarsz, meg kell szabadulnod minden beléd nevelt meggyőződéstől; máskülönben kreativitásod nem lesz más, mint másolás - mindössze egy indigómásolat lesz. Csupán akkor lehetsz kreatív, ha egyén vagy.”

Ha tetszett ez a cikk, akkor adj teret a benned rejlő elképzeléseknek. És ösztönzésképp olvass el még pár cikket az oldalon.