„Az boldogulhat jól az életében, aki kellően rugalmas ahhoz, hogy elfogadja: ő is fejlődik, a másik is változik, és lehetséges, hogy pont egy rossz döntés kell ahhoz, hogy utána egy másikat meg lehessen hozni, amely aztán előrevisz.” (Belső Nóra)
Pár évtizeddel ezelőtt nem volt szükség olyan flexibilitásra, mint ma. Álmosabb, nyugisabb, lassabb volt az élet és a világ is óriásinak tűnt, nem egy minden szegmensében elérhető helynek. Manapság minden villámgyorsan változik és ez tőlünk is megköveteli a rugalmas hozzáállást. Képesek vagyunk rá? Miben kell jobban alkalmazkodnunk?

Érzelmi rugalmasság. Az érzelmi rugalmasság már kora gyermekkorban kialakul. Vagy épp nem alakul ki, mert elnyomjuk. Ha nem hagyjuk a gyermeknek kifejezni és megélni az érzelmeit, ha bűntudatra kényszerítjük miattuk, akkor bizony érzelmileg bezár. Elbagatellizálni egy fájdalmat, amikor elesik, kisebbíteni az ijedtséget egy hirtelen felugató kutyától, a fiúk nem sírnak féle megjegyzéseket tenni, mind azt sugallják, ne mutassa ki, fogja vissza az érzelmeit. Ezzel megtanulja, hogy az érzések rosszak, szégyenteljesek, megélésük negatív dolog. Pedig érzéseink akár akarjuk, akár nem, vannak és lesznek. Sokkal inkább kezelni és a reakciókat kordában tartani kell, mint elnyomni.

A változatlanság biztonsága. Bármennyire szeretnénk nem a realitás, hanem érzelmeink uralják a döntéseinket. Így azok rugalmassága vagy rugalmatlansága az összes választásunkra hatással van. A zárkózott személyeknél is. Az ő tetteiket a félelmek, a szorongás és a változatlanság határozza meg. Ha nem boldogulunk az emócióinkkal, akkor mindenben veszélyt vélünk felfedezni. A mozdulatlanság tűnik a legkockázatmentesebb opciónak, ezért kerüljük el az új dolgokat. Ám ez csak a lelkünket megnyugtató látszat. Jóval rugalmasabbnak kell lennünk a döntéshozatalban.

Idejétmúlttá válunk. Egy helyben maradva, az idő és a technológia túllép rajtunk. Nem kellenek olyanok, akik nem korszerűsödnek. Nem sajátítják el az új fejlesztéseket és nem alkalmazzák. A bankok is szívesebben adnak kölcsön olyan illetőnek, túl a hitelképességen, aki bankkártyát használ, netbankol, és van a nevén telefon előfizetés. Ez mutatja, hogy előszeretettel forgatja az újdonságokat, a banki termékeket, önálló és nem riad vissza a felelősségtől sem. Megállítani nem tudjuk a változást, érdemes inkább az élére állni és új szokásokat felvenni.

A szokások és szerepek. Rossz tulajdonságuk, hogy rendkívül makacsok. Az évek alatt kialakult vagy épp örökletes szokásjogok, munkavégzési technikák, mélyen belénk ivódtak. Megszabadulni tőlük, változtatni rajtuk nagy elszántságot igényel. Jó adag nyitottság szükségeltetik a sikerünkhöz. Nem támaszkodhatunk a jó öreg rutinra. Amint ez igaz a hagyományos férfi, nő szerepeink átalakulására is. Nagyban változott a családon belül betöltött szerepünk, csak úgy, mint a nemek munkahelyi megítélése, és még sokat is fog. A klasszikus szerepkörök a háttérbe szorulnak és a világ elvárja tőlünk az ezirányú rugalmasságot, toleranciát. Persze ragaszkodhatunk a régi jól bevált utakhoz, de az több boldogtalanságot és kényelmetlenséget hoz magával.

Formálódó célok. A céljaink megvalósítása is rugalmasságot kíván. Mert azok is folyton alakulnak. Ne menjünk a falnak, ha valamit nem érünk el a kitűzött határidőig. Módosítsunk az időponton és fussunk neki újra. A célok lehetnek szilárdak, de a megvalósításuk képlékeny kell legyen, különben megőrülünk, hiszen mindig minden nem jöhet össze. Az már más kérdés, hogy egy többszörösen kitűzött és többedjére meg nem valósult céllal mi a helyzet. Lehet nem a mi célunk, vagy már nem a mi célunk és az idő meghaladta. Változunk és ennek megfelelően szükséges igazítani a céljainkon is időnként, mert azok velünk együtt módosulnak.

Tanulási hajlam. Elmúltak azok az évszázadok, amikor elég volt valamit egyszer jól megtanulni és egy életre szakértőként vigéckedhettünk a tudásunkkal. Ma nincs leállás. Olvasni, képezni magunkat kötelességünk. Soha ennyire széles palettán nem volt még ennyi elérhető ismeret, mint ma. Bármiről tanulhatunk, bármiben javíthatunk a képességeinken. Igaz, az iskolarendszerünk valahol elmaradt pár évszázaddal, de az önkéntes alapon megszerezhető jártasság korlátlan. És a mi kezünkben a lehetőség, hogy élünk-e a használható tudás megszerzésével vagy sem. Mark Twain mondta; „Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.”  

Ami állandó. Jellem, integritás, lojalitás, becsület. Elvek, amelyek megmutatták mennyire nagyszerű sorvezetők. Egy örökké változó környezetben is biztos támpontot és viszonyítási alapot nyújtanak. Értékek, amelyekhez érdemes kötődni. Ezekhez jobb ragaszkodni és a segítségükkel fejlődni. Mert a rugalmasság egésze a gyarapodásról szól. Amint azt L. Stipkovits Erika megfogalmazta; „Tanulni ma azt jelenti, hogy megélt élményeink mentén folyamatosan fejlődünk, személyiségünk pedig egyre teljesebbé válik. Elégedettebben éljük meg a világot, pozitívabb jelentést adunk a velünk történteknek, és e szerint viszonyulunk kapcsolatainkhoz, ami jelentősen meghatározza a boldogulásunkat.”

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor csatlakozz az oldal követőihez.

Fotó: Harry Quan, Unsplash