A tartós sikerért

A jellemetika és személyiségetika közti különbségek

"Először a magunknak tett ígéreteket kell betartanunk, ahhoz, hogy a másoknak tett ígéreteket is betarthassuk." (Stephen R. Covey)
laurenz-kleinheider-unsplash.jpg
Sikerorientált világban élünk. Látjuk, érezzük magunk körül a sikert. Akár mi magunk vagyunk azok, akár a környezetünkben valaki, bizonyára megvan a magunk elképzelése a sikerességről. A hozzávalók utat nyithatnak az alkalmi vagy az időtálló diadalokhoz. A megfelelő alkotóelemekkel tartósabb sikereket érhetünk el.

Belső és külső. Az elmúlt időszakban két könyvben is belefutottam a jellemetika és a személyiségetika taglalásába. Bár amerikai vonalon közelítettek a témához, mára oly mértékben áthatja a személyiségetika a hozzáállásunkat, hogy jócskán aktuális foglalkozni vele, és az ellenpólusával. Nagyon lecsupaszítva a jellemetika a belülről fakad, mint az erkölcs, tisztesség, lojalitás, igazságosság, türelem, szerénység, míg a személyiségetika a külső megnyilvánulásokra fókuszál, például a viselkedésre, kommunikációs technikákra, társadalmi kapcsolatrendszerekre, mások befolyásolásának képességére. Belső értékrend kontra külső stratégiák.

A kezdetek. Dale Carnegie munkássága korszakalkotó e tekintetben. Ő volt az, aki 1912-ben nyilvános beszéd tanfolyamokat indított, mert szentül hitt benne, hogy az embereknek szükségük van jobb beszélőkére, az eredményességük végett. Hitében megerősítette, hogy az általa meghirdetett kurzusra tömegesen érkeztek az érdeklődők és az egyre növekvő népszerűség rövidesen lehetővé tette, hogy saját intézményi keretein belül foglalkozhasson az emberek fejlesztésével. Azonban az általa felkapottá vált jobb kommunikációs stratégiák alkalmazása csupán külsőség. Valóban sikeresebbek leszünk általuk, és szükség is van rájuk, de ha nem társulnak hozzá megfelelő alapelvek, akkor a hitelességünket kockáztatjuk.

Befolyásoló eszközök. Amikor azért alkalmazunk technikákat, hogy közismertségünket, öncélú befolyásunkat növeljük, másokat az akaratunk alá vonjuk, az inkább manipulatív. Valójában nem érdekel mi van a többiekkel, az ő dolguk az, hogy szolgáljanak és csodáljanak minket. Érjük el, amit akarunk és csakis ez számít. Nem vagyunk empatikusak, együttműködőek, legfeljebb ezeknek a látszatát tartjuk fent, hiszem ezek is olyasmik, amelyek fényezik a személyiségünket. De épp ez a kulcs, a személyiség és annak a megjelenítése. Olyan viselkedésformákat veszünk fel, amelyek erősítenek minket, de ha ezek nem belülről fakadnak, akkor idővel kieshetünk a szerepünkből vagy belefáradhatunk az alakításunkba. A személyiségfejlesztő programok és üzleti képzések legnagyobb része megelégszik ennek a szintnek az elérésével.

Alapvető értékek. Ha az említett eszközök mellé belső értékrend is társul, akkor számíthatunk rá, hogy sikerünk nem csupán ideiglenes és tiszavirág életű. Igaz, hogy ennek a sikernek a kifejlődése is tovább tart. Mert nem a látványos és gyors eredményeket veszi célba, hanem a bennünk lévő alapokra koncentrál, a jellemünk erősítésére. A megbízhatóság, elkötelezettség, kitartás, becsület, talán nincsenek fent az épp trendi listán, de valójában soha nem mennek ki a divatból. Az ehhez hasonló értékek azok, amelyekre komolyan lehet építeni a kapcsolatainkat. Minden kapcsolatunk forrása a hitelesség, a bizalom. Ezek meglétével, úgy otthon, ahogy a munkahelyen, minőségi kapcsolatokat létesíthetünk, amelyek elengedhetetlenek egy kooperatív közösség mindenki számára kielégítő működéséhez. A jellemünkről és jellemességünkről magunk határozunk. Választhatunk, hogy funkcionálisak leszünk csupán, vagy értékalapúak.

Kultúránk mérhetetlenül szereti a tetszelgést, a feltűnést, a kiemelkedést, mindazt, ami elsőre megmutatkozik a személyiségünkből. Ezek a látható külsőségek az audiovizuálisan túlpörgetett világunkban fontos tényezők, hogy egyáltalán észrevegyenek. Ezért nem törhetünk pálcát ezen tulajdonságok felett. Ám a nagyszerűség abban gyökerezik, ha belső erényekkel támogatjuk meg a képességeinket. Aki tartós sikerekre szeretné berendezni az életét, annak elsődlegesen érdemes figyelmet fordítania a belső növekedésre is. A külsőségek sosem fordulnak át mély tartalomba, míg a jellemünk kiütközik az őszinte tettekben, jó szokásokban. Minden velünk kezdődik, pontosabban bennünk kezdődik, érlelődik. Oliver Wendell Holmes találó gondolata jól kifejezi ezt: „Mindaz, ami mögöttünk van, és mindaz, ami előttünk, jelentéktelen csekélység ahhoz képest, ami bennünk lakozik.”

 

 

 

Ha valaki szeretne sokkal többet olvasni az adott témában, tiszta szívvel ajánlom figyelmébe, az engem is inspiráló két könyvet, Susan Cain: Csend és Stephen R. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása című műveket.

Ha tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követői közé, hogy az elsők között értesülj a hasonló témájú cikkekről.

Fotó: Laurenz Kleinheider, Unsplash