„A legtöbb kapcsolat - legyen az szerelmi, baráti, szülői, házastársi - azért üresedik ki, válik unalmassá, mert az egymással "kommunikáló" felek nem mernek lelkük mélyéből beszélni.” (Horányi Katalin)
Lehetséges megunni a kedvesünket? Alapvetően bármit meg lehet unni. Bármibe bele lehet fásulni, így a párkapcsolatunk is besokallhat. Nem a szívdöglesztőségtől vagy a sármosságtól függ és nem is a formás és kidolgozott testünktől. Ezek a külsőségek megszokottá válnak és ha nem társulnak hozzájuk belső értékek, érzelmek, egy erős kötelék, akkor jön az elhidegülés. Mit tehetünk, hogy megelőzzük?

Álljunk meg. Van dolgunk bőven reggeltől estig. Az temérdek teendőnkkel mutatjuk a külvilág felé a menőséget, a sikert, hogy toppon vagyunk. Ebben a rohanásban néha elvesznek a legfontosabb emberi kapcsolataink. Barátok, családtagok tűnnek el a zsúfolt hétköznapok ködében, mert még ezt az egy hívást el kell intéznünk, azt a prezentációt össze kell állítanunk, amaz árajánlatot ki kell kalkulálnunk. Tegyük le a munkát időben és csodát fogunk látni. Tényleg tegyünk félre a laptopot, a telefont, a kusza melóhoz köthető gondolatainkat és kiderül, hogy érző emberrel lakunk egy fedél alatt. Ne csak ünnepnapokon álljunk meg és öleljük át a hitvesünket.

Meghitt pillanatok. Ezek nem jönnek el az esti mosogatás és a ricsajozó gyerekek lecsendesítése közötti öt szabad percünkben. Nem olyan egyszerű kérdések teremtik meg, mint hogy „befizetted-e a számlát”. Mélyebb gondolatokról van szó, melyek megfogalmazása, kimondása és megbeszélése jóval időigényesebb és komplexebb. Ehhez kényelembe kell helyezni magunkat, csendre, nyugalomra van szükség. Zavaró körülmények nélkül, egymásra hangolva, érdeklődve és figyelve juthatunk el ide. Ha tudatosan nem fordítunk időt bensőséges együttlétre, akkor olyan lényeges infókról nem szerzünk tudomást, hogy mivel elégedett a társunk vagy mi hiányzik az életéből, életünkből. Maximálisan feltölthetjük a kapcsolatunk érzelmi tankját. Hiánya esetén pedig csak bámulunk értetlenül, hogy mitől lett mogorvább már megint a másik, mikor nem is csináltunk semmit.

Frissítés. A telefonok és a számítógépek is igénylik az aktualizálást. Az előbb említett társalgások során update-eljük a párunkról alkotott képünket. A naprakészség segít benne, hogy ne az évekkel, esetleg az évtizedekkel ezelőtti emberrel éljünk együtt. Nagyon könnyű elbeszélni egymás mellett, és nagyon sok helytelen feltételezéstől kímélhetjük meg magunkat a kapcsolatunk rendszeres frissítésével. A munkánkban is, arra a tudásra építkezünk, amit fiatalon megtanultunk, de nem abból élünk, hanem a folyamatosan hozzá csapott újdonságokból. Állandóan gyarapítani kell az ismereteinket a párunkról is, mert az idők során ő is változik. Már nem az az ember, akivel valaha összebútoroztunk és csak így tehetünk a kedvére, okozhatunk örömet, boldogságot.

Közös célok. Nagyban segíti a kötődés erősödését, ha vannak közös terveink. Nem kell minden évben felújítani a lakást, de találhatunk olyan dolgokat, amiket lehet szépíteni, alakítani, formálni. Az együttes ötletelés, utánajárás, tervezgetés összehoz minket. Más célokat is kereshetünk. Mondjuk kulturális jellegűeket, hogy milyen színdarabokat nézzünk meg a következő fél évben, vagy egyéb szabadidős tevékenységeket, például kéthetente merre kiránduljunk. A lényeg, legyen kapocs kettőnk között, ami azonosságából adódóan összeköt. Már abból sokat megtudhatunk a választottunkról, hogy ugyanazt a dolgot menyire más szemmel látjuk. Egyben gyakorolhatjuk a megértést, az elfogadást, az empátiát, ha nem összeveszünk a különbözőségeken, hanem megállapodásra jutunk.

Humor. A nevetés a legtöbb gondon átsegít. Persze kellő tisztelettel és nem megalázón fordítva egymás irányába a humor bombákat. A cinizmus, a gúny, a szarkazmus nem tartoznak a hatékonyan bevethető kategóriák közé. Egy jó kapcsolatban lehet csipkelődni, ám meg kell tartani azt a határt, ami még vicces és nem bántó. Annak is vicces, akiről szól, nem csupán nekünk. A határmezsgye vékony, de kellően ismerve a kedvesünket, ezen belül maradunk. Nevetni magunkon, egymáson, a kapcsolatunkon, azt jelenti egy hullámhosszon vagyunk, értjük és érezzük egymást. A szellemesség, az önfeledt kacagás, a stresszt is kiválóan oldja. Csak legyen (bűn)társunk a poénkodáshoz.

Meglepetés. Nem feltétlenül tárgyias dolgokra gondolok. Hasznos ismerni a párunk szeretetnyelvét, és azon kommunikálni a szeretetünket felé, de úgy vélem meglepni a legkülönbözőbb módon lehetséges valakit. Kicsit módosítunk a napi rutinon, nem a megszokott formában zajlanak a történések, vagy változtatunk a viselkedésünkön, türelmesebben szólunk, kitalálunk valami közös programot, besegítünk valamibe, amibe egyébként nem szoktunk. A legapróbb eltérés is az újdonság varázsával hat. És ha ez egy kellemes élmény, (egy in flagranti is lehet meglepő, de nem mindenkinek kellemes), akkor kimozdít a szokásos kerékvágásból, pozitív érzelmeket generál, amely visszahat ránk és a kölcsönösség jegyében a kapcsolatunkat is feltölti. Éljünk vele mindkettőnk örömére.

Az ünnepek idején többet vagyunk a családunkkal, a szeretteinkkel, a párunkkal. Sőt, talán ebben a különleges évben eleve többet voltunk egymás társaságában az átlagosnál. Vajon ez pozitívan hatott, hat a kapcsolatunkra vagy ellenkezőleg? Otthon dolgozni nem kizárólag a munkahelyről hazavitt feladatot jelenti, és nem is a klasszikus házimunkát. A kapcsolatunkon dolgozni kötelességünk, ha hosszútávra tervezünk. A kapcsolatunk karrierje szempontjából sorsdöntő a hozzáállásunk a témához. Aki tesz érte, az befizet egy tartalmas és harmonikus kettesben eltöltött társasutazásra, amelynek neve: boldog párkapcsolat. Csőgl János szerint: „A házasság legfeljebb az elején magától szép. Ez nem azt jelenti, hogy később szükségképpen elromlik, hanem azt, hogy a tartós boldogságért sok erőfeszítést kell tenni.”

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor mondj búcsút a párkapcsolati unalmasságnak. És oszd meg másokkal is ezeket a gondolatokat.

Fotó: Alexy Almond, Pexels