„A munkánk legyen egészen munka, a pihenésünk legyen egészen pihenés.” (Fligl József) 
Ha itt a nyár, akkor újra terítéken a nyaralás. Sokunknak ez egy újabb stresszor csupán. A változatosság kedvéért most másféle feszültséggel birkózunk. Ki kell találni, hova megyünk, lefoglalni, leszervezni, rákészülni, bevásárolni, útra kelni. Aztán ha már ott vagyunk sem mindig tudunk leereszteni. Néhány tipp a felhőtlen pihenésért. 

Vegyünk ki. Nincsenek feneketlen dolgok. Amibe bepakolunk, az előbb utóbb megtelik. Kénytelenek leszünk ki is venni valamit. Ilyen a ruhásszekrényünk, egy bőrönd, a kocsi csomagtartója, de a szemetest is időnként ki kell ürítenünk, hogy újra használhassuk. Talányos az a kifejezésünk, hogy vegyünk ki pár napot. Ha megtettük, vegyünk ki magunkból is felesleges dolgokat. Húzzuk ki a belső konnektorunkból azokat, amiket nem használunk és teljesen kapcsoljunk ki. A telítődés helyett válasszuk, hogy csak arra koncentrálunk, ami ebben a helyzetben fontos. 

Felejtsünk. Általában jó, ha rendben van a memóriánk. Ám pihenés alatt ezt is jobb takarékra állítani. Oly gyakran hoznak vissza a valóságba a minket aktuálisan foglalkoztató gondolataink. Ülünk a medence szélén és fejben már egy jövő heti megbeszélésen járunk. Tegyük le a terheinket, legalább arra a kis időre, amíg távol vagyunk a munkánktól. Legyünk kicsit olyanok, mint a gyerekek, akiket, ha emlékeztetünk valamire, ami őket nem érdekli, akkor csak annyit válaszolnak: azt elfelejtettem. Tudom, hogy minket nagyon is érdekelnek a fontos teendőink, de most a legfontosabb a saját feltöltődésünk. Felejtsük el, ami nem ehhez tartozik. 

Csináljunk mást. Valami egészen mást, mint úgy egyébként. Ha van hobbink, például kirándulás, vitorlázórepülés, szörfözés, bármi, hódoljunk neki. Ha nincs, válasszunk olyan elfoglaltságot, amely totálisan kibillent a megszokottságunkból. Akár a komfortunkból is, ha ez számunkra nem probléma. De azt is lehet, hogy végre van időnk elolvasni azt a köteg könyvet, amelyeket az elmúlt hónapokban szereztünk be, de eddig beléjük sem volt módunk lapozni. Remek lehetőség, hogy végre kimozdítsuk magunkat a megszokott kerékvágásból. 

Csináljunk semmit. Vagyunk páran, akiknek épp ez hiányzik. Nem alszunk eleget, nem ülünk le és csak nézünk ki a fejünkből, mert az ilyen perceket valahogy pocsékolásnak érezzük. Többségében én is akkor alszom a legjobbakat, és legnagyobbakat, ha megbetegszem, mert ilyenkor a szervezetem elveszi, amire szüksége van. Pedig jól jön a semmittevés az állandóan pengeélen táncoló idegrendszerünk számára. Lustálkodjunk, heverjünk egy nyugágyon, aludjunk nagyokat. Valójában, amikor ezt a fajta semmit tesszük, nagyon is tevékenyen hozzájárulnunk a testünk és a szellemünk regenerálódásához. 

Szabadságoljuk a telefont. A gépeknek is szükségük van pihenésre. A telefonunk az egyik olyan szerkentyű, amelyet a legtöbbet használunk. Túlmelegedni ugyan nem fog, de nekünk nagyon jót tesz, ha szabadságra küldjük. Ha állandóan a közelünkben van, szüntelen kényszert érzünk, hogy rápillantsunk. Csak megnézem. Ó, hívott valaki. Visszahívjam? Gyorsan felnézek a netre, egy kis közösségi médiából nem lehet baj. Valóban nem. De ezzel ugyanúgy félbeszakítjuk magunkat, mint hétköznaponként a melóban. Most a pihenésünket zavarjuk meg. Aki kételkedik, hogy mennyire bele ették magukat a digitális eszközök a napjainkba, az tegyen egy próbát. A nyaralása alatt hagyja a szállásán a telefonját. Először elvonási tüneteink lesznek. Mintha a fél kezünket hagytuk volna a szobában. Alapból az üresjáratokban rögtön a telefonunk után nyúlunk. A párunk elrohan a mosdóba, mi meg azt sem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal abban a 3 és fél percben. De majd megszokjuk és élvezzük a szabadságot. 

Ne posztolgassunk. Na jó, biztos nem tudjuk megállni, hogy ne lőjünk pár fotót. Jók is azok emlékbe. De mellőzzük a nyilvános feltöltésüket. Mert végül is mit akarunk vele elérni? Menőzni, hogy minden ismerősünk lássa, hol vagyunk? Begyűjteni a likeokat és a hozzászólásokat? Akkor megint csak nem tudunk majd elszakadni a készülékünktől, mert folyton azt lessük, hogyan teljesít a bejegyzésünk. Ha jól, örülünk, ha nem látják és nem likeolják elegen, akkor ezen is bosszankodunk. Kell ez nekünk? Ha nem vagyunk influenszerek, akkor kétlem. Utólag is megoszthatjuk a képeinket, amikor visszatértünk a való világba. Nem maradunk le semmiről, és utólag is ugyanúgy bezsebelhetjük érte a figyelmet. Ráadásul nem adunk tippeket azoknak sem, akik rossz szándékkal, a közösségi média segítségével figyelik ki azokat, akik éppen távol vannak az otthonuktól. 

Éljünk a mának és ne szervezzünk túl. Adjuk át magunkat a lazítás élményének. Azért jöttünk, hogy kipihenjük a nagy fáradalmakat. Ezt úgy tehetjük meg, ha arra figyelünk, amit épp csinálunk (vagy nem csinálunk). Nem másutt járunk, nem elkalandozunk, hanem ott és akkor vagyunk jelen, ahol vagyunk. Hajlamosak vagyunk arra is, alkalmazva a hétköznapok gyakorlatát, hogy túltervezzük a nyaralási programot. Ha már elutaztunk, akkor még belefér, hogy a 18. turistalátványosságot is megnézzük. Igaz, csak 5 percünk lesz rá, megnézzük és kész, mert mennünk kell tovább, hogy átérjünk a már korábban lefoglalt vacsoránk helyszínére. Igen, minden jó program kihagyhatatlan. De semmi értelme sincs ugyanabban a rohanásban eltölteni az üdülésünket, mint a munkás napjainkat. Frusztrálódunk amiatt, hogy nem jut mindenre idő, hajszoljuk magunkat, idegeskedünk. Tisztára, mintha otthon lennénk. Ezért jöttünk? Lazuljunk, belefér, ami belefér. 

Mielőtt fejest ugrunk a nyárba, a nyaralásba, gondoljuk végig, mit szeretnénk és mire van szükségünk ahhoz, hogy igazából pihenni tudjunk és feltöltekezve jöjjünk haza. Nem számít, mások mit mutatnak, mit csinálnak, mire biztatnak, mi most a trendi, a saját igényeikre kell hallgatnunk. Az év nagy részén lendületes vágtázunk keresztül. Bírnunk kell a tempót, ehhez pedig kiváló támogatást nyújt a kellemes nyaralás. Emlékeztessen ennek fontosságára Veres Attila gondolata: „Egy nyaraláson nem lehet elkésni, ez a nyaralás lényege: felszámolja az időt. A nyaralás alatt nem öregszünk. A nyaralás alatt nem telik az élet, csak gazdagszik; minden egy pillanatra vagy sok, egymást követő pillanatra megáll, mi pedig élvezhetjük a megállított időt.”  
Mindenkinek szép nyarat, kellemes és pihentető nyaralást kívánok! 

Fotók: wayhomestudio, freepik