„Pár évvel ezelőtt megjelent egy remek könyv, amely néhány tucat tökéletesen üres lapot tartalmazott. Ez volt a címe: Amit a férfiak a nőkről tudnak.” (Vavyan Fable) 
Most, hogy Caroline Criado Perez Láthatatlan nők című könyvét olvasom, egészen más perspektívából is láthatom a világunk működését. Olyan aspektusból, ahonnan nem fordítunk kellő figyelmet a nők igényeire, szükségleteire. Még az olyan jelentéktelennek tűnő dolgok is, mint a hóeltakarítás, új megvilágítást kapnak. A világ a fehér férfiak szemével épül fehér férfiak számára és mindenki, aki más identitású, hátrányba kerülhet, kerül. Körülnéztem a saját házam táján, hogy mennyire engedek be női véleményeket, alkotásokat, szemléleteket az életembe. (Azon túl, hogy nős vagyok és lányos apuka vagyok.) Következzenek a személyes tapasztalataim. 

Hallgatni valók. Megnéztem, hogy milyen arányban hallgatok nők által fémjelzett podcasteket, riportokat. Elég lesújtó eredményre jutottam. A legtöbb általam fogyasztott beszélgetés abszolút férfiuralom alatt áll (Kadarkai Endre, Rónai Egon, Kenyeres András). Jobbára férfiak beszélgetnek férfiakkal. Elhatároztam, hogy ezen változtatok kicsit és több teret adok nők által vezetett műsoroknak. Előtérbe helyeztem az olyan produkciókat, mint a Future Talks Krizsó Szilviával, az Elviszlek magammal D. Tóth Krisztával vagy Almási Kitti beszélgetései. Nem mintha olykor nem hallgattam volna őket, de most tudatosan, még inkább őket választottam. Persze vannak félsikerek is ezen a téren, amikor az interjúalany férfi. De szándékosan törekszem rá, hogy minél több női szakértőt, nézőpontot, világlátást ismerjek meg. És ne csupán a riporter kérdésein keresztül. 

Felnőtt kiadványok. Az olvasmányaimat is górcső alá vettem. Kíváncsi voltam, milyen arányban olvasom női szerzők könyveit. Alapjaiban a nők olvasnak többet, és a férfiak kevésbé vesznek kezükbe nők által írt könyveket. Bevallom, nálam nem a szerző neme az elsődleges szempont, sokkal inkább a téma. Gyakorta előfordul, hogy könyv szüli a következő könyvet. Olvasok egy műről az aktuálisan forgatott könyvben és ez felkelti az érdeklődésem. Így jutottam el a most olvasott könyvhöz is, vagy az elmúlt időszakban például, Julie Lythcott-Haims Hogyan neveljük felnőtté?, Po Bronson és Ashley Merryman Amit rosszul tudtunk a gyerekekről, Brené Brown A tökéletlenség ajándéka, illetve Endrei Judit Kemény üzenetek című könyveihez. De így jutott el hozzám korábban Susan Cain Csend kötete vagy a számtalan egyéb helyen hivatkozási alapként szolgáló Carol S. Dweck Szemléletváltás című munkája. Mindkettő kihagyhatatlan olvasmány. És a jövőben olvasandók listáján szerepel Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van című kiégésről szóló könyve, Amy Cuddy Jelenlét című írása és Sheryl Sandberg Dobd be magad! műve. Talán az átlagnál kicsit jobban állok, de még így is túlsúlyban vannak nálam a férfiak által írt szerzemények. 

A mesék birodalma. Kisgyermekes apaként van érdekeltségem a mesék világában is. A kezdetektől igyekeztünk figyelni arra, hogy a korának megfelelő meséket nézze, hallja, olvassa. A rajzfilmek egy részénél jól elkülöníthető, hogy fiúknak vagy lányoknak szánják-e őket. A másik részüket próbálják uniszex formában tálalni, hogy minél szélesebb közönségréteget megfogjanak. Erre jó példa a Mancs őrjárat, bár ilyen esetekben könnyen fennáll a veszélye az egyszerűsítésnek és sztereotípiák alkalmazásának. Az azért jól észrevehető, hogy a mesékben a lányok manapság céltudatosabbak, kevésbé elesettek, önállóbbak, a cselekmény irányítóivá válnak. (Kitérőként megjegyzem, hogy némely felnőtteknek szánt filmben előszeretettel választják azt a szimpla megoldást, hogy a női főszereplőt felruházzák kemény, férfias tulajdonságokkal, harckészséggel, szívóssággal és kész is az erős női karakter – lásd. Kate, Atomszőke). Az esti mese azonban alapnak számít nálunk. Lányos családként könnyű dolgom van, mert általában lányosabb meséket olvasunk, amelyeket a legtöbbször nők írnak. Ilyen Usch Luhn Póniszív sorozata vagy Bella Swift A kiskutya, aki … akart lenni szériája. Most épp nagy fába vágtuk a fejszénket, mert J. K. Rowling Harry Potter könyveit olvassuk. Apró léptekkel haladunk és a második könyvnél tartunk. De megemlítem gyermekkönyv fronton a további személyes kedvenceimet. Marék Veronika (Kippkopp, Boribon), Bartos Erika (Bogyó és Babóca, Brúnó könyvek), Pásztohy Panka (Pitypang és Lili könyvek), Berg Judit (Lengemesék), Cressida Cowell (Így neveld a sárkányodat széria). Jócskán találunk szellemes, kalandos és igényes történeteket női szerzők tollából. Olyanokat is, amelyeket nem kizárólag a lányok és a gyerekek élvezhetnek. Ráadásul a felsoroltak közt méltán vannak igazi hazai klasszikusok is. 

Alapjaiban nem bánunk bőkezűen a nők munkásságának megismerésével. Nézzük meg a tankönyveket! Szinte nagyítóval kell keresni bennük a női írókat, költőket, tudósokat, művészeket. Nemhogy mellékszereplők, inkább csak statiszták a férfiak mellett. Pedig az ő meglátásaik, megérzéseik, felfedezéseik, érzékenységük, kitartásuk és szeretetük is szükséges a világunk ideális működéséhez. Kepes András mondta: „A történelemben többnyire a férfiak a hősök. A személyes életünkben a nők.” Ha bővítjük a nőkkel kapcsolatos kulturális élményeinket, megismerjük és elismerjük az erőfeszítéseiket, életművüket, egyszer talán az életben és a történelemben is egyenrangú hősök lesznek a férfiakkal. Egyszer… 

Elnézést kérek, hogy kivételesen nem linkeltem be a rengeteg alkotót, szerzőt és művet. Úgy gondolom, a leírtak alapján bárki rákereshet az őt leginkább érdeklő személyre és produktumra.

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor ismerd meg te is jobban legalább a környezetedben élő nők munkásságát. 

Fotó: freepik