„A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.” (Francois de La Rochefoucauld)
A kínos szituációk egyike, amikor mások hibáit kell korrigálnunk, valamint fel kell hívnunk a figyelmüket arra, mit szúrtak el. Vannak, akik beállítottságukból fakadóan lubickolnak ebben a szerepben, és a lehető legtöbb megaláztatás kíséretében tesznek eleget a feladatnak, és vannak, akik már a gondolattól is ódzkodnak, ha konfrontálódni kell az emberekkel. Ide vagy oda tartozunk, nem árt, ha kíméletesen hibajavítózunk és nem sebezzük halálra a kapcsolatainkat.

„A legjobb ajándékokat nem lehet becsomagolni, mégis megmaradnak örökre.” (Bill Watterson)
Az ajándékozás központi szerepet tölt be az emberi kapcsolatok formálásában. Amikor ki szeretnénk fejezni valaki iránt érzett tiszteletünket, megmutatni neki, hogy fontos a számunkra, akkor megajándékozzuk. Vajon ezt az elvet át tudjuk ültetni a munkahelyi és az üzleti viszonyainkba is? Egy kedves aprósággal javíthatunk-e a rólunk alkotott képről, és hagyhatunk-e maradandó emléket, amely aztán számunkra is hasznot hoz? Természetesen igen. Nézzünk néhány érdekes példát a témában.

„A mások általi kihasználás vagy manipulálás megengedése nem azonos a szeretettel. Inkább elárulása annak a személynek, akinek ezt megengedjük.” (Gary Chapman)
A címben szereplő szavak nem csak hangzásukban állnak nagyon közel egymáshoz, hanem tartalmukban is. Igen kicsi mezsgye választja el egymástól ezt a két kifejezést. Nem véletlen, hogy gyakran össze is keverik őket. Mindkét kifejezés azt feltételezi, hogy ráveszünk valamire másokat, olykor olyan dologra is, amelyet ők nem feltétlenül csinálnának meg. A motiváció pozitív, a manipuláció negatív érzelmeket ébreszt bennünk. Pár gondolat arról, mire figyeljünk, és mi segít megkülönböztetni a kettőt egymástól.

"Mindenkinek olyan társra lenne szüksége, aki tudatos döntést hoz arról, hogy szeretni akarja házastársát." (Gary Chapman)
Mindannyiunk életének nagy projektje, hogy keressük az igazit. És nem csak keresni akarjuk, hanem meg is találni. Azt a személyt, akivel leélhetjük az életünket. Jóban rosszban, de leginkább boldogságban, harmóniában, szeretetben. Miről ismerhető fel az a kapcsolat, amelyben az ember valóban megtalálta az igazi társát?

„Ha nem ismered fel, hogy van hatalmad nemet mondani, soha nem fogsz tudni igazán igent mondani.” (Dan Millman)
Igen vagy nem? Egyszerű eldöntendő kérdés, mégis annyi bonyolultságot okoz. Mit mondjunk, egy üzleti ajánlatra, egy munkára, egy csábító szabadidős programra? A két választás közül talán a nemet választani de még inkább kimondani a nehezebb. Miért? Mert terhelőbbnek érezzük, hogy el kell utasítanunk a másikat. Mi sem szeretjük, ha kikosaraznak, ezért nekünk is kellemetlen ezt megtenni. Azonban jó tudni, ha merünk nemet mondani, az sok tekintetben a javunkat szolgálja. Mivel kell megküzdenünk és mit profitálunk, ha határozottak vagyunk?

„Talán az a legjobb társalgó a világon, aki hozzásegíti a másikat, hogy az beszéljen.” (John Steinbeck)
Aki kérdez, az értetlen. Legalábbis ezt sejteti az iskola és számtalan munkahely is. Pedig aki kérdez, az nem csak választ kap a kérdésére, hanem ezen felül kapcsolatot is épít. Sok múlik egy jó kérdésen. A jó kérdés segít elkezdeni egy beszélgetést vagy támogatja annak gördülékeny folytatását.  A jó kérdés egyszerű, és a legtöbb szituációban működik. Nézzünk néhány gyakorlati példát, különböző helyzetekben, különböző kérdésekre.

"Az emberi kapcsolatokban az a legcsodálatosabb, hogy nem statikusak és változtathatatlanok - mindig van rá módunk, hogy javítsunk rajtuk." (Gary Chapman)
Gyakorta érezzük úgy, hogy kapcsolataink állandóak és nem változtathatók a viszonyaink. Egyszerűen fogalmazva, akivel jóban vagyunk, azzal jóban is leszünk, akit meg nem csípünk, azt nem is fogjuk és kész. Ám nézhetjük onnan is, hogy nem érzünk különösebb késztetést foglalkozni velük, vagy erőfeszítést tenni az irányukba. Pedig, ahogy sok minden más, a kapcsolataink sem véglegesek. Néhány kérdés segít helyre tenni magunkban, valóban fontos-e számunkra az adott illető.

„A jó kommunikáció olyan, mint az élet levesében a só.” (Norbert Potthoff)
Minden nap találkozunk vele, sőt magunk is csináljuk. Ki hatékonyabban, ki kevésbé, de az életünk szerves része a kommunikáció. Mondhatjuk, hogy a legkülönbözőbb területeken aratott sikereink nagyban függenek attól, milyen szinten és minőségben tudunk másokkal szót érteni. Szerepe kulcsfontosságú, ezért vegyük át, milyen a jó kommunikáció és miben is vehetjük hasznát a mindennapjainkban?

„A rossz tapasztalatokra adott pozitív válasz gyakran mélyebb nyomot hagy a fogyasztókban, mint az eredetileg elszenvedett kellemetlenség.” (Alan Siegel)
Meggyőződésem, hogy a robotizáció addig működőképes, amíg minden zökkenőmentesen megy. Abban a pillanatban, ahogy porszem kerül a gépezetbe, előtérbe kerül az ember. Ez sokszorosan érvényes minden szolgáltatással foglalkozó területen. Lehet, hogy hamarosan drónok végzik majd a csomagszállítást, ám ha elakad a csomagunk vagy nem azt kapjuk, amit vártunk, valószínűleg egy emberrel fogjuk megvitatni. Ha gondunk adódik a telefonszámlánkkal, akkor az ügyfélszolgálaton egy emberre fogjuk virtuálisan ráborítani az asztalt. Bizonyos dolgok lecserélhetők technikai elemekre, bizonyos dolgok pedig emberileg még kifinomultabbá válnak majd. Miért érdemes profin kezelni a felmerülő panaszokat? Mit nyerhetünk belőlük?

„A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít.” (Samuel Smiles)
Egyértelmű, hogy a példákon keresztül tanulunk, a példákon keresztül növünk fel, és válunk eredményessé, sikeressé. Mindig keressük azokat a személyeket, akikre hasonlítani szeretnénk, akikből erőt és bátorítást meríthetünk. Ez hatványozódik, amikor válaszút előtt állunk, tanácstalanok vagyunk, nehézséggel küzdünk. „Vajon XY mit tenne a helyemben?” tesszük fel magunknak a kérdést. Szükség van példaképekre? És mit nyerhetünk egy jó példakép által?