“Ahogyan a használatból kikopott vasdarab rozsdásodni tud, úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme.” (Leonardo Da Vinci)
Jó nekünk a felépített kis világunkban, ahol ülünk a langyos vízben, mint a nyugdíjas a termálban. Amíg nem bolygatjuk meg ezt a status quo-t, addig kellemesen érezzük magunkat. Ám ez csak féligazság. Mert gyakran érezzük, hogy belül majd szétfeszít minket valami. Nem tudjuk megmondani, talán nevesíteni sem, csak érezzük, nincs minden rendjén. Valami nem kerek. Mégsem mozdulunk? Miért nem? Keressünk választ erre, illetve nézzük meg, ha mégis felkelünk kényelmes fotelunkból a tv elől, akkor mi a jutalmunk?

„Ha nem érted meg igazán a társadat, akkor igazán szeretni sem tudod, és nem tudsz igazán törődni vele. Minél inkább megértesz valakit, annál jobban fogod szeretni.” (Thich Nhat Hanh)
Mondhatunk bármit, önző módon a legtöbbször magunkra gondolunk. Az "én" betölti a gondolatainkat és áthatja az elvárásainkat. A magunkkal kapcsolatos érzéseink, a jólétünk, az örömünk, kitölti a napunk nagy részét. Ha csak töredékidőben képesek vagyunk másokra koncentrálni, például a társunkra, az óriási változást hozhat. ”Ne azt kérdezd, mit tud érted tenni a hazád, inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.” Így hangzik John Fitzgerald Kennedy híressé vált szólása, amelyet lefordíthatjuk a mi kis privát országunk nyelvére is. Oly sokszor várjuk el, hogy a párunk a kedvünkre tegyen. Miért ne előzhetnénk meg mi őt és járhatnánk a kedvébe? Mi történne, ha tennénk valamit érte?

„A probléma nem a probléma maga. A probléma valójában az, amilyen a problémához való hozzáállásunk.” (Ann Brashares)
Aki nem egy barlangban él távol a világ zajától és az emberek nyüzsgésétől, az naponta szembesül kisebb-nagyobb problémákkal. Ez a hétköznapjaink teljesen természetes része. Váratlanul felbukkanó családi gondok, egészségügyi nehézségek vagy csak egy újabb keményfejű és akaratos ügyfél dolgainak a mihamarabbi rendezése. Tehát a komplikációk nem kikerülhetők, ezért a fő kérdés az, mire gondolunk először egy probléma kapcsán? Íme 6 kérdés, amelyet feltehetünk magunknak, hogy más szemmel nézzünk a nehézségekre.

„Minden reggel emlékezetem magam, hogy bármit beszélek is a mai napon, semmit sem fogok tanulni belőle. Tanulni tehát csak úgy tudok, ha odafigyelek másokra.” (Larry King)
Akarva akaratlanul de folyamatosan sajátítunk el új dolgokat. Először ösztönösen a szüleinktől, majd egyre tudatosabban a környezetünktől. Tanulunk hivatalosan tanároktól, oktatóktól, illetve autodidakta módon saját magunk tapasztalataiból is. És nyitott szemmel járva, emberek közt mozogva, velük kölcsönhatásba kerülve, másoktól is sok mindent tanulunk. Ahogy Galileo Galilei mondta; „Még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki olyan tudatlan lett volna, hogy semmit nem tudtam volna tőle tanulni.” Miért jó a számunkra, ha mások tudásából részesedhetünk?

„Nem féltem az elutasítástól, egyszerűen nem volt a fejemben ilyen verzió. Utólag visszagondolva valószínűleg érezték bennem az elhivatottságot, ezért mindenhol nyitottsággal találkoztam.” (Sallay Fanni)
Minden kudarc a mi érdekünkben történik. Azt mutatja, még nem vagyunk azon a szinten, hogy az adott problémával megbirkózzunk. Egyben tudatja velünk azt is, hogy jó úton haladunk, menjünk csak tovább, és a szerzett tapasztalataink magasabbra fognak emelni minket. Christopher Nolan Batman: Kezdődik! című filmjében hangzik el a kérdés és a válasz; "És miért zuhanunk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle!" A kudarc a miénk, és mi használhatjuk fel a javunkra.

„A sikeres ember rendelkezik azzal a szokással, hogy megteszi azokat a dolgokat, amelyeket a sikertelen emberek nem szívesen csinálnak.” (Stephen R. Covey)
Semmit sem adnak ingyen. A sikert nem mérik olcsóért, és nem is lehet megoldani okosba. Mindig ára van, és a legtöbb esetben ez a kényelem feláldozásával együtt jár. Kimozdulni a kényelmes karosszékünkből, felemelni a hátsónkat, és megtenni olyan dolgokat, amelyeket nem kedvelünk igazán. Melyek is azok a nem szeretem dolgok, amelyek a különbséget okozzák a siker és sikertelenség között?

„Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.” (Albert Einstein)
Úgy érezzük sosincs időnk semmire? Pedig pont annyi percet kapunk naponta, mint bárki más. Egy másodperccel sem kevesebbet. Akkor mi a gond? A gondot csak az időnk kevésbé hatékony kezelése jelenti. Mit érdemes tudni az időről azontúl, hogy megállíthatatlanul ketyeg? Mit tegyünk, hogy minden számunkra lényegesre jusson belőle?

„Miért bíznak meg oly kevéssé egymásban az emberek, miért takarékoskodnak annyira az "igazi" szavakkal? Néhány mondattal néha hatalmas nehézségeket és félreértéseket lehet megoldani!” (Anne Frank)
Ki ne vette volna észre, aki kapcsolatban él, hogy a tűz nem mindig ugyanolyan hőfokon melegít. Ez alapból jellemző ránk emberekre, hogy változó intenzitással éljük meg a napokat, a történéseket. Nem pöröghetünk mindig a maximumon. Lehetünk fáradtak, kaphatunk rossz híreket vagy egyszerűen csak bal lábbal keltünk fel. Rossz napja, periódusa bármelyikünknek adódhat és bárki párkapcsolatában merülhetnek fel nehézségek. A kezdeti fellángoló szerelmet több atrocitás is érni fogja az idők során. Íme néhány a sok közül.

„Alighanem igaz az, hogy az emberi élet második fele rendszerint csak az első felében felszedett szokásokból áll.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)
A kialakult szokásaink döntik el, mire jutunk az életben. Akarhatunk mi sok mindent, de ha azok közt a korlátok között élünk, amelyeket mi alakítottunk ki, és a vágyaink ezeken kívül vannak, akkor nincs sok esélyünk az elérésükre. Amikor lebontjuk a kordonokat, akkor tárul ki a világ és válik megközelíthetővé a célunk. Ám sikerrel megszabadulni egy-egy káros vagy visszahúzó szokástól korántsem könnyű.

„Arra törekszenek szüntelenül a kiemelkedő vezetők, hogy jobbá tegyék a környezetükben lévőket.” (Rick Pitino)
A jó vezető ismérve a tiszta jövőkép. Tudja, honnan hová szeretne eljutni. Azt is tudja, hogy ehhez milyen lépéseken keresztül vezet az út. Azonban általában nem egyedül teszi meg ezt a túrát, hanem az embereivel. Az eredmény elérése nem csupán egyéni erőfeszítés gyümölcse, hanem egy csapat közös munkájának az eredménye. Vezetőként hogyan gyakorolhatunk nagyobb befolyást a csapatunkban lévő emberekre?