„Az ünnep nem egy nap. Az ajándék nem a fa alatt vár. Az igazi ajándék az Életben vár. És a karácsony maga az ajándék. Akit az Élettől kapunk. Nekem te vagy a karácsony.” (Csitáry-Hock Tamás)
Dübörög az év végi hajrá. Ezerrel toljuk, hogy minden a helyére kerüljön, aztán a szenteste végeztével egy nagy kő essen le a szívünkről. Egyenesen a lábunka, mert a pihenés helyett jön a második kör, állni a vendégsereg sarát. De többről szólnak az ünnepek, mint a tv-halászlé-bejgli kombó használatáról. Lépjünk túl a nagy zabálásokon és az azt követő elnehezülésen. Ez az ünnepi időszak eleve egy kissé szentimentális, hát használjuk ki ennek a hangulatnak a velejét, és koncentráljunk magára az emberre, az emberekre.

Tegyük fel, hogy túl vagyunk az első nehézségeken. Sikerült túlélni a bevásárlások okozta gyötrelmeket, megtalálni mindenkinek a megfelelő meglepetést, és örömet okozni a fa alatt. Mi az, amit ezen kívül adhatunk még a családunknak, a szeretteinknek és akár saját magunknak is? Van néhány apró de annál értékesebb apróság, amellyel megajándékozhatunk mindenkit, aki fontos a számunkra. Akár magunkat is. Johann Wolfgang von Goethe megfogalmazta; „A világ minden ajándéka, minden szívessége nem pótol egyetlen pillanatnyi belső örömöt.”

Töltsünk időt a párunkkal. Csendesedjünk el és élvezzük egymás társaságát. Adjuk neki magunkat. A legszebb meglepetések egyike. Nem csak azért vagyunk együtt, hogy ne legyünk egyedül, hanem mert valami rejtezik a társunkban, amire szükségünk van. Ahogy neki is ránk. Az idő, amit ráfordítunk, a figyelem, amit adunk, a kapcsolatunk elmélyítésének kiváló módja. Tökéletes időzítés a karácsonyfa melegen ragyogó fényében megállni egy pillanatra és a másik felé fordulni.

Próbáljuk ki a gyerek új játékait. Persze vele együtt. Nagyszerű alkalom, hogy újra felfedezzük magunkban a gyereket. A második gyermekkor. És még csak meg sem szólhatnak érte, hisz a minőségi időt töltünk a kisemberrel, ami a legtöbb korabelinek nagyon sokat jelent. Mellé ülni, elmerülni az ő képzelete világában óriási ajándék a számára. Amint átadjuk magunkat a felhőtlen álomvilágnak, mi is hatalmas élményhez jutunk.

Közös programok. Az élmények az élet első számú ízesítői. Amit másokkal megosztva, együtt élünk meg, az sokáig él majd az emlékeinkben. Mozduljunk ki az ünnepek alatt is. Szervezzünk a szeretteinkkel közös kikapcsolódást, legyen az kültéri vagy beltéri időtöltés. Biztosak lehetünk benne, hogy jobban megmarad bennünk és bennük is, amit így átélünk, mint a huszadjára megnézett karácsonyi filmek. A közösségi megosztás nem csupán a facebook-on működik. A valóságban még inkább magával ragad.

A tágabb családdal lehetünk. Túl vagyunk az egész év okozta stresszen, és ilyenkor valahogy a szokásosnál is szenzitívebbek vagyunk. Ha év közben hanyagoltuk is volna őket, most pótolhatunk valamit. Ha kevesebbet beszélgettünk a szüleinkkel, a rokonokkal, most nagyszerű alkalom nyílik rá. Nem helyettesítheti a folyamatos elhanyagoltságot, de ad valami lényegeset a szeretteinknek, az érzést, hogy törődünk velük. Ne legyünk képmutatók, és ne játsszuk túl az érdeklődő szerepkört, ha évente csak egyszer nézünk feléjük, ilyenkor, de beszélgessünk velük egy jót. Ki tudja, mikor lesz rá újra alkalmunk. És ki tudja, nekik mikor lesz lehetőségük egy kellemes beszélgetésre. Talán senki más nem érdeklődik irántuk. Ez a tézis igaz lehet rég nem látott ismerősökre és barátokra is.

Mindenki nyugodjon le. Van egy nagyon jelentős ember, aki szintén megérdemli a figyelmet. Saját magunk. Talán egész évben húztuk az igát, és nem engedtük igazán kikapcsolni magunkat. Most itt a lehetőség, éljünk vele. Csendesedjünk le, akár az ünnepi esték, lassuljunk le, mint a forgalom a behavazott országúton, és engedjünk a pihentető gondolatoknak. Koncentráljunk magunkra, lazítsunk és élvezzük a meghitt pillanatokat. Regenerálódjunk, kapcsoljunk ki, távolodjunk el a hétköznapoktól.

Mérleget vonhatunk. Amikor magunkba mélyedünk, arra is módunk van, hogy önvizsgálatot tartsunk. Átgondoljuk hol tartunk, jó-e az irány és mit értünk el mindabból, amit idén el szerettünk volna. Hamarosan végére érünk az évnek, nem is lehetne aktuálisabb foglalkozni ezekkel a témákkal. Jó tudni, mire jutottunk és megelégedéssel eltöltődni mindazért, amit megkaptunk, megszereztünk.

Legyünk hálásak. A legtöbbünk előbbre jutott ebben az évben. Ha nem is valósítottunk meg mindent, amit szerettünk volna, azért bizonyára voltak és vannak eredményeink. Fókuszáljunk ezekre a pozitívumokra. Megérdemeljük, hogy megveregessük a vállunkat a sikereinkért. Ne azért ostorozzuk magunkat, ami nem jött össze. Ismerjük el és legyünk hálásak mindazért, amit tehettünk, meg is tettünk és foganata lett.

Tervezés. És végezetül rövidesen elkezdődik egy új esztendő, ami az új lehetőségek tárházát jelenti. Gyakran használjuk fel ezt arra, hogy fogadkozzunk így meg úgy lesz a jövőben. Ne csak fogadalmakat tegyünk, hanem tervezzünk is. Használjuk ki a nyugodt napokat és fejben, majd papíron is adjunk teret az elképzeléseinknek. Minél konkrétabban fogalmazunk és tervezünk, annál több esélyt adunk annak, hogy ne csak légből kapott és tovaszálló ötleteink legyenek, hanem lépésről lépésre megvalósítható programunk is. Ezeket végrehajtva a következő karácsonykor is elégedetten tekinthetünk majd végig az évünkre.

Felróható, hogy mindezek nem konkrét meglepetések. Igaz, de olyan alapvető emberi igényeket elégítenek ki, melyek sok esetben felérnek a legdrágább ajándékokkal. Amikor magunkat vagyunk hajlandók teljes mértékben átadni valakinek, legyen az a családunk vagy akár mi saját magunk, akkor olyasmit nyújtunk, ami mindannyiunk létszükséglete. Emberséget, odafigyelést, szeretetet, törődést. Érzéseket adunk, a másik fontosságának érzését. Ezért élünk mind, hogy figyeljenek ránk, fontosak legyünk valakinek, szeressenek. Ez lehet az egyik legmaradandóbb ajándék bármelyikünk számára. Ahogy Bill Watterson szavakba öntötte; „A legjobb ajándékokat nem lehet becsomagolni, mégis megmaradnak örökre.”

Ha ajándéknak tekinted a kapcsolataidat, és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz a blog követői közé.