„Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés - az döntés, ítélet és ígéret.” (Erich Fromm)
Mikor aktuálisabb beszélni a szeretetről, mint a szeretet ünnepén? Ez az ünnep érinti meg leginkább az embereket. Mindenki vágyja a szeretetet, mindenki igényli, hogy szeretve legyen. Ez egy univerzális szükséglet. És bizonyított, akinek része van benne, az kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, boldogabb. De mit is jelent jól szeretni, és hogyan fogjunk hozzá? Az emberhez, mint érző lényhez közelítsünk. Ahogy közelítünk a másikhoz, úgy nyilvánul meg a bennünk lévő szeretet. És a legfontosabb, hogy ennek a kinyilatkoztatása a társunk számára is egyértelmű és befogadható legyen.

Megtaláljam. Első lépés megtalálni az igazit. Belebotlani, összefutni vele, ráakadni, első látásra vagy többedjére, mindegy csak találjuk meg. Hisz már ez sem egyszerű. Gyakran támasztunk olyan magas kritériumokat a tekintetben, mit várunk el a másiktól, hogy nem, hogy túl jelentkezés nincs, de senki sem felel meg a párválasztási pályázatunk feltételeinek. Mi sem felelünk meg, csak elvárjuk, hogy valaki más majd igen. Ne legyünk igénytelenek ugyanakkor ne legyünk túl idealisták sem. Ha túl magasra tesszük a lécet, egyben rugalmatlanokká is válunk. Elvárásaink lesznek a másik iránt, és ezekből soha nem engedünk. Pedig egy párkapcsolat nagyban megköveteli a flexibilitást. Addig keressük a tökéletest, amíg elmúlik fölöttünk az idő. Utólag pedig tán ráébredünk, nem a tökéletesre lett volna szükségünk, hanem arra, akivel nagyszerű párt alkotnánk.

Megszeressem. Ez az úgynevezett kémia. Az első fellángolásban ez nem is olyan nehéz. Vakokká válunk, valamilyen rózsaszín ködbe vész a valóság, mert mindent ezen a színes szűrőn keresztül látunk. Hirtelen bekerül az életünkbe valaki, akinek a közelsége rendkívüli módon feltölt minket. Gyorsan megkedveljük hát őt. A tőlünk eltérő habitus, tulajdonságok és viselkedés a rabjává tesz, és az azonos értékek vallása közel hoz. Ez a párosítás nyerő, hiszen hordoz magában kellő újdonságot, és közben elég azonosságot is, hogy huzamosabb ideig lehorgonyozhassunk egymás kikötőjében. Boldizsár Ildikó szerint; „Felismerni és megszeretni a másikat, aki egyszerre ugyanolyan, mint mi, mégis annyira más; levetkőzni félelmeinket; tapogatózva utat találni egymáshoz - mind-mind ismerős fokozatai egy kapcsolat kialakulásának.”

Megismerjem. Kikötni azonban még kevés. Több kell a felületes vágyakozásnál. Szükségünk van közös időtöltésekre, hogy feltölthessük tartalommal a szimpatikus személyről alkotott képünket. Az információk az újdonsült partnerünkről a kapcsolatunk valódi tovább gördítői. Így áll össze a szemünkben a teljes egyénisége, markáns egyedisége. A beszélgetések által nyílunk meg a másik előtt, leszünk nyitott könyvek. Egymásban olvasva pedig megvalósul az udvarlás, a kényeztetés, a másik megörvendeztetése. Ismernem kell ahhoz az adott személyt, hogy valódi örömet szerezhessek neki.

Tudjam szeretni. Ebben hatalmas segítséget adnak a szeretetnyelvek. Megtanulva a partnerünk szeretetnyelvét, a kezünkben lesz az elégedettsége és a boldogsága kulcsa. Nem csupán szeretjük, hanem tudjuk azt is, hogyan szeressük, hogy ezt ő is maximálisan érezze. A maga módján kell kimutatnunk az érzéseinket iránta. Csak így kap szívbőli szeretetet, és éli meg mennyire fontos a számunkra. Amint Gary Chapman megfogalmazta; „A férj, illetve a feleség által beszélt szeretetnyelv olyan távol állhat egymástól, mint a kínai a magyartól. Hiába igyekszünk, hogy szeretetünknek ékes anyanyelvünkön adjunk hangot, ha társunk más nyelven ért, sohasem fogjuk megérteni egymást.”

Akarjam szeretni. Ez mind közül az egyik leglényegesebb elem. Mert kétségtelen, hogy nem lesz örökké a szemünk előtt ez a rózsaszín ködfelhő. Eljön a nap, amikor ez felszáll, és ott állunk egymás előtt csupasz valónkban, az addig nem létező hibáinkkal, tökéletlenségünkkel együtt. Amikor ez a felfokozott érzelmi állapot enyhül, akkor kerül a képbe a tudatos döntés a szeretettel kapcsolatban. Szeretem a párom, mert őt választottam, így döntöttem, és kitartok mellette. Ha épp nem a legszebbek a dolgok, akkor is.

Elfogadjam. Úgy fogadjam el, ahogy van. Biztos kapcsolatgyilkos, amikor folyton kritizálunk, kijavítunk, helyesbítünk. Mintha semmi nem lenne jó, amit a másik csinál. És valószínűleg ez a mi szemünkben így is van. Különben nem tennénk szóvá. Azért vagyunk ketten, hogy kiegészítsük egymást, nem azért, hogy a magunk képére formáljuk a kedvesünket. Nem klónra van szükségünk, hanem egy társra, akivel színesebbek a napok, és működőképesebb a közös életünk.

A felsorolt elveket a gyakorlatban megélni és alkalmazni egy erős és harmonikus párkapcsolatot eredményez. Soha nem lesz zökkenőmentes egy viszony, ez ne is várjuk el. De ha az összes kínjával, bajával együtt, szeretettel és megértésben úgy formáljuk, ahogy nekünk kettőnknek jó, akkor számíthatunk rá, hogy szép élményekben lesz részünk. Hosszan érezhetjük a boldogság ízét. Igazi társat kaphatunk magunk mellé, akivel elkötelezett páros alkothatunk bármely időkben. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry szavakba öntötte; „Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.”

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!