„Az élethossziglani párkapcsolat, egyedül annak van jelentősége. Együtt élni nap nap után, s nem együtt hálni egyszer vagy kétszer.” (David Herbert Richards Lawrence)
Mennyiségi vagy minőségi idő? Melyiket tegyük bele a párkapcsolatunkba, a családi életünkbe? A vélemények radikálisan megoszlanak arról, hogy melyik a jobb választás. Sokat együtt lenni a párunkkal vagy inkább kevesebbet? Ássuk bele magunkat ebbe a kérdésbe egy kicsit. Vegyük szemügyre mennyire értékes befektetést jelent az idő, amit egymással töltünk.

A minőség: az igényes időtöltés. Van, aki azt vallja, hogy nem kell túl sok időt együtt töltenünk, mert akkor ráununk a másikra. Legyen meg mindenkinek a saját maga dolga, munkája, élettere, útjaink találkozzanak olykor, de ne vigyük túlzásba. Tervezzük meg a pihenéseket a közös időtöltéseket, a szórakozást, úgyis azok adják az élményeink gerincét. De maradjanak meg a rohanós mindennapok, így is értékesebbé téve azokat az időket, amikor együtt vagyunk. Ez nagyszerű elmélet, ám a gyakorlat mást mutat. Számtalanszor, akik így vélekednek jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szakmájuknak, az egyéb kapcsolatainknak, mint a privát életüknek. Képesek elszakadni a vacsoraasztaltól vagy huszadjára is lemondani egy programot a társukkal csak azért, mert valami fontos jött közbe. A kis drágánk úgyis mindig megérti ezt, elfogadja, és a mi kis drágánk itt lesz holnap is, meg holnap után is, majd bepótoljuk. Ez egyszer, egyszer tolerálható, de rendszeresen nem.

A mennyiség: a hétköznapi élmények. Mi másért kötöttük össze az életünket, ha nem azért, mert szeretünk egymás társaságában lenni? Már pedig, ha ez így van, akkor nincs az az idő, ami elég lenne a számunkra. Kifejezetten örömteli, amikor oly sok mindent csinálhatunk közösen. És nem csak a kiemelt élményekre gondolok, mint az utazások, a nyaralások, hanem az olyan triviálisokra is, mint egy bevásárlás vagy a házimunkák. Egyszerűen jó a másik társaságában lenni és kész. Nem csak ünnepnapokra választottunk párt magunknak, hanem a hétköznapokban is nagyszerű társra lelni. Megosztani az apró-cseprő ügyeket, problémákat, történteket. Egy gyerek számára alapvető, hogy részt vegyünk kiemelkedő megmérettetésein, a meccsein, a fellépésein és hasonlók. Szüksége van a szülei biztatására és iránta kimutatott büszkeségére. Ám az külön élmény, ha mondjuk mi visszük a suliba. Amikor a dolgos mindennapok tevékenységekben is részt vállalunk, mellettük vagyunk. Talán nem mindig akkor nyerik el a jutalmukat az ilyen apróbb cselekedetek, de a biztos, hogy ezek más emlékeket, érzületeket hordoznak majd gyermekünk számára. És ő ezt mélyen megőrzi magában.

Mindkettő fontos. Egy időben népszerű volt hangoztatni ezt a minőségi idő dolgot. Ám az egy téveszme, hogy a minőségi idő mindent felülír. Nagy szükség van rá ez kétségtelen, ez teszi lehetővé, hogy a legerősebben figyeljünk a másikra és átadjuk magunkat neki. Ilyen időkben tudjuk tudatosan a leginkább építeni az érzelmi kötelékünket, mert teljes mértékben a partnerünkre, vagy akár a gyermekünkre koncentrálhatunk. Jobban megismerhetjük, aktualizálhatjuk az információinkat róla, lelkileg közelebb kerülhetünk. Gary Chapman mondja; „A minőségi idő lényege az együttlét. A fizikai közelség önmagában még nem feltétlenül jelent együttlétet. Ehhez egymásra fordított figyelemre van szükség. Amikor az apa a földön ülve labdát gurít kétéves fiának, miközben csak a gyermekre figyel, mindketten átélhetik az együttlét örömét.” De hétfőtől péntekig is ott kell legyünk egymás mellett, támogatnunk, buzdítanunk és segítenünk kell a párunkat. Ezzel adjuk a társunk tudtára, hogy számíthat ránk, mellette vagyunk, kiegészítjük őt. A hétköznapi közös élet alapozza meg azt a kiegyensúlyozottságot, hogy úgy érezzük, nem vagyunk egyedül, van egy igazi társunk, és erre a bizalmi viszonyra építhetjük rá a magasabb és áthatóbb érzelmi kapcsolatunkat.

Összetartó erő. Nem egy házaspárra igaz a példa, hogy aktív éveikben nagyon jól megvannak egymással. Volt egy pár, akik szintén ebben a cipőben jártak és köszönhetően a váltott műszakoknak, alig találkoztak. Mondhatjuk évekig egymásnak adták a kilincset. Aztán jöttek a nyugodtabb idők, végre együtt lehettek, és ráébredtek, nincs túl sok közös témájuk. Pillanatok alatt elváltak az útjaik. Hosszútávon az egyik legerősebb összetartó erő, ha sok időt töltünk egymással. Egyszerűen csak azért mert jó vele lenni. Nem csak a jó szexről van szó, nem csak arról, hogy meghallgatnak minket, vagy mi hallgatjuk meg a másikat, nem csak a nagy érzelmekről, hanem arról, hogy ott vagyunk egymásnak, egymással, mert mindkettőnknek jólesik ez a közelség. Ebben benne van a mély elkötelezettség, a feltétel nélküli elfogadás, és a társunk szeretete. Ez adja meg a kötelékünk szilárdságát könnyű és nehéz időkben egyaránt, akár egy életre szólóan.

Nem függés. Ne essünk félreértésbe, a sok időtöltés és az így kialakult szoros kapcsolat nem egyenlő a másik személytől való beteges függőséggel. Meg kell maradjon a saját identitásunk, az önálló véleményünk, egyedi személyiségünk, magán céljaink. Valamint az ezekre fordított privát idő is, ami csak a miénk. Egy összhangban lévő családban mindenki megkapja a magára fordítható időt, a kis személyes szféráját, ahol nem zavarják, kiélheti magát. Ha ez hiányzik, személyiségzavarbeli probléma léphet fel. Erre különösen figyeljünk oda. Viszonyunk váljon összetartóvá és erőteljessé, találjunk a másik mellett mindennapi szinten örömet, de ne alakítsunk ki kóros társ- és kapcsolat függőséget. Müller Péter szavaival élve; „A jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.”

Senki sem tudja előre, mennyi idő adatott meg neki. Az egyetlen dolog, hogy helyesen használjuk fel, és nem csak a karrierünkben, a szakmai előmenetelünkben, hanem a magánéletünkben is. Kössünk ki egy olyan ember mellett, akivel minden eltöltött perc élvezetes. Amikor a társunkra gondolunk és egyetértünk Chris Gallatin vélekedésével, tudni fogjuk, jól választottunk; „Ha valaki egyszer megkérdezné, része vagy-e az életemnek, csak ránéznék, elmosolyodnék, és azt felelném: Igen, a legjobb része."

Ha a párodra fordított sok idő mellett elolvastad ezt a cikkel és elnyerte a tetszésed, akkor oszd meg másokkal is.