„Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.” (Francois de La Rochefoucauld)
Napjainkat a felületes kapcsolatok tömkelege jellemzi. Boldog boldogtalan jelölgeti be a másikat a Facebook-on csak azért, mert két szót váltottak a pékségben. Gyűjtjük az ismerősöket, mint munizmatikus a régi érméket, de ezek csak számok, nem értékes kontaktok. Sokan tévhitben élnek. Attól mert valaki visszajelöl még nem lesz ténylegesen az ismerősünk. Ahogy egy rövid beszélgetés után sem válnak az emberek igaz barátokká. Milyen vonásokkal büszkélkedhet egy jó barát, egy nagyszerű barátság? Mit jelent jóbarátoknak lenni?

A szakértők szerint a nőknek jóval kevesebb igényes kapcsolatra van szükségük, hogy a barátság iránti igényük kielégítést nyerjen, mint a férfiaknak. Az utóbbiak inkább közösségben, azonos érdeklődési körben lelnek barátokra, a nők pedig a mélyebb emberi kapcsolatokban, viszonyokban találják meg a számításaikat. Ám vannak olyan alapvető mutatói a barátságnak, klasszikus erények, mely nemektől függetlenül is megjelennek.

Közös múlt. Az elsődleges összetartó erő. Valahol valamikor volt vagy van egy közös pont az életünkben, amikor egymásra találtunk és ez jó időre befolyásolta az életünket. Járhattunk régen egy iskolába, játszhattunk azonos focicsapatban, esetleg megismerkedtünk egy klubban, táborban, vagy a nyaralás során és még sorolhatnánk. A lényeg, hogy van erős közös múltunk. Huzamosabban együtt töltött idő, ami alkalmas arra, hogy jobban felfedezzük a másikat, egy hullámhosszra kerüljünk és ápoljuk is a közösség vállalásunkat.

Időtlenség. Életünk velejárója a változás. Iskolából iskolába kerülünk, munkahely váltás, elköltözés, válás, egy rakás történés, amely új közegbe helyez minket és radikálisan változtat a kapcsolataink összetételén. De a jó barátságok időtállók. Vagy nem veszítjük egymást szem elől vagy kihagyhatunk bármennyi időt, úgy tudunk beszélgetni egymással, mintha csak tegnap váltunk volna el. Az idő másodlagossá válik olyan emberek között, akik egy nyelvet beszélnek.

Megnyílunk. A bizalom legmagasabb foka megnyílni valaki irányába. Megosztani bensőséges dolgokat, gondolatokat, vágyakat, titkokat. Optimális esetben a párunk a legjobb barátunk, a legféltettebb lelki kincseink őre. De előfordulhat, hogy épp egy magánéleti csalódást igyekszünk kiheverni és ilyenkor bizony egy kiváló barát nyomósabb támaszt jelenthet. Egy igaz barát velünk van a csúcson, de mellettünk áll nehéz időkben is. Nyüszíthetünk a padlóján, látja amint megjárjuk a pokol legmélyebb bugyrait és mégis a barátunk marad. Ahogy Vavyan Fable megfogalmazta; „A barát az a személy, aki közelről ismer, és mégis szeret téged.”

Vagyunk egymásnak. Azaz számíthatunk egymásra. Ó, nekem sok barátom van, legyintenek az emberek. Valóban? És kihez fordulunk a bajban? Ne keverjük össze a futó kapcsolatokat a szorosabb viszonyokkal. A kismillió sekélyes ismeretségünkből valószínű csak egy-két olyan van, akire tényleg számíthatunk, ha baj van. Egyrészt nem tárulkozunk ki mindenkinek, másrészt kell az érzés, hogy elfogadnak minket úgy, ahogy vagyunk, a magunk tökéletlenségében, és még segítő kezet is kapunk. Ráadásul érdekes módon több a barát, amikor jól mennek a dolgaink és hirtelen mindenki felszívódik, ha nehéz helyzetbe kerülünk. Leszámítva az olyan figurákat, akik a mi kínunkban látják a haszonszerzésük lehetőségét.

Kiállunk a másikért. Van, hogy magunk is bizonytalanok vagyunk és megerősítésre vágyunk. Döntést kell hoznunk, és fogalmunk sincs jól határozunk-e. Talán a barátunknak sincs, ám, hogy velünk van az sokat jelent. Nem vagyunk egyedül a semmi közepén sem, valaki biztat minket, hisz bennünk. Akár akkor is, amikor mi magunk kételkedünk vagy, ha nem épp a legjobb döntést hoztuk meg. De mellettünk áll, kiáll értünk, csak azért, mert a barátunk és ott a helye.

Védelem. Óvjuk egymást. Ez némileg ellentmond az előzőnek. Mert bár a másik mellett kell állnunk, azért nem hallgathatjuk el a véleményünket. Ha úgy látjuk a barátunk fejjel rohan a falnak, kutya kötelességünk ezt elmondani neki. Azaz a jó barátság őszinte. Gary Chapman mondta; „Egy igaz barát azt mondja, amit hallanunk kell, akkor is, ha az nem kellemes.” Tiszteletben kell tartanunk az ő vélekedését, de aggodalmunkat kifejezhetjük, és ezzel jobb belátásra bírhatjuk. Nem zsarolhatjuk, nem foszthatjuk meg a barátságunktól, ha nem hallgat ránk, de megpróbáljuk a javát szolgálni. Utólag pedig nem rójuk fel neki, hogy mi megmondtuk. Még akkor sem, ha mi megmondtuk előre.

Nincs sértés. Örülünk a másik sikereinek, nem féltékenykedünk, képesek vagyunk vele együtt örülni, és szándékosan sosem bántunk. Nem sértjük meg, nem húzzuk vissza, nem gördítünk elé akadályokat, még akkor sem, ha neki jól megy, nekünk pedig kevésbé. Egy jó barátság önzetlen cselekedetet kíván, és a tiszteleten alapszik. Nem nyúljuk le a munkáját, nem csapjuk le a kezéről a barátnőjét, nem törünk az életére. Kapcsolatunk túl mutat az anyagias és a gyarló kereteken, tisztán erkölcsi alapokon nyugszik.

A barátság az egyik legerősebb emberi viszonyunk. Az erős és igaz barátság olyan kontroll és támasz, amely egész életen át képes elkísérni. Jóban, rosszban velünk van, akár egy házasság. Csakhogy míg a frigyünket megpecsételjük az aláírásunkkal, addig ezt nem tesszük meg a baráti viszonyunkkal. Ez egy mélyen belülről fakadó elválaszthatatlan kötelék. Becsüljük meg jól. Nem sok jó barát adatik, de azok mindig velünk lesznek. Oscar Wilde szerint; „A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.”

Értékeld a legjobb barátod és, ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is.