„Jóllehet bajban lennénk, ha meg kellene fogalmaznunk, hogy minek alapján állapítjuk meg, hogy a rengeteg könyv közül melyik a szemét és melyik az igazi érték. Mégis, ha ott van a szemünk előtt, rögtön észrevesszük.” (Barabási Albert-László)
Még hogy az olvasás elavult. Hiszen mindenki olvas nap, mint nap, a saját szintjén és érdeklődésének megfelelően. Óriás plakátok, reklám újságok, folyóiratok, hírportálok, Messenger üzenetek, Facebook posztok és hosszasan sorolhatnánk. Olvasunk csak az nem mindegy hogyan. Válogatunk vagy ami az utunkba kerül, időtöltés okán elfogadjuk és olvasgatjuk. Mi az előnye, ha magunk választjuk mit olvasunk? Miért jó, ha van egy jó könyv a kezünk ügyében?

Adni és kapni. Biztos sokan kaptunk vagy adtunk könyvet ajándékba karácsonykor. A könyv egy örökzöld ajándék, az év bármely részében, bármilyen alkalomra tökéletes választás. Igaz, gyakran végzi első körben a polc hátsó részében eldugva, de megfelelő környezetben idővel lekerül onnan és beteljesíti a sorsát. Talán fantáziátlan meglepetésnek tartjuk, ha más nem jut eszünkbe, akkor végső mentsvárként megteszi, de egy igényes kivitelezésű és beltartalmú könyv a mai napig nagyszerű ajándék. A saját tapasztalataimra hagyatkozva, az elmúlt években sokkal többször lett az enyészeté más természetű meglepetés – elfelejtett és soha be nem váltott kuponok, nem tetsző és egyáltalán nem használt tárgyak -, mint a könyvek. Utóbbiak megbízhatók és pár kedves sorral, aláírással személyessé is tehetők.

Legyen kéznél. Ha már találtunk megfelelő olvasmányt, akkor a legjobb magunknál tartani. Jobb minden eshetőségre felkészültnek lenni. Ha van a táskánkban egy könyv vagy egy magazin, amit örömmel forgatunk, akkor nem érhetnek meglepetések és a hirtelen támadt rést az időbeosztásunkban tartalmasan tölthetjük el. Egy lemondott üzleti találkozó, 40 perc kiesés, várakozás az orvosi rendelőben 20 perc szabadidő, baleset miatt leáll a közlekedés 30 perc üresjárat. Elfoglaltak vagyunk, úgy véljük nekünk nincs időnk olvasni, és a klasszikus értelemben valóban nem tudunk leülni egy fotelba és hódolni ennek a szenvedélyünknek a következő pár órában. De azok a töredékidők, amelyeket valahol várakozva töltünk összességében tetemes mennyiséget tesznek ki. Ha ezeket az időrabló helyzeteket okosan használjuk, akkor az előnyünkre fordíthatjuk. Elkészíthetjük a holnapi beszámolót, megírhatunk pár e-mail-t, vagy éppen apránként elolvashatunk egy könyvet. Idézzük fel Montesquieu gondolatát; „Aki olvasni szeret, az az unalom óráit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra cseréli fel.”

Nagy hatású. A könyv mélyebben belénk ivódik. Amikor olvasunk, mintha egy belső hang beszélne hozzánk. Ha érteni is akarjuk, miről van szó, kénytelenek vagyunk figyelni. Így az olvasottak jobban megmaradnak bennünk, ez segít intenzívebben elmerülni egy témában, erősebben beleélni magunkat. Például időről időre szeretek elővenni párkapcsolattal vagy házassággal foglalkozó írásokat. Kiváló emlékeztető és tökéletesen segít megújítani az ember pozitív érzésit a párja, felesége, kapcsolata iránt. És igaz ez bármely más témára is, szóljon az a családról, a gyermek nevelésről, a vezetésről, a kreativitásról vagy a vállalkozói kedvről. Forgassunk akármilyen könyvet, amint elmerülünk benne, építő elképzelésink támadnak, és nem csupán a benne foglalt gyakorlati ötletektől, de már attól is, hogy tartósan foglalkoztatjuk vele az agyunkat. Ezért is jó váltogatni a témákat, ha azt érezzük, valahol szükség lenne a tudatosabb jelenlétünkre.

Tanulás és cselekvés. Az olvasás alapos tudatmódosító hatású. A könyv felébreszti a megfelelő gondolatainkat, érzelmeinket és tettekre sarkall. Rendszeresen és folyamatában alámerülni egy bizonyos témában, azt eredményezi, hogy egyre inkább motiváltnak érezzük magunkat, hogy a valóságban is kipróbáljuk az olvasottakat. Ezt kiegészítve, ha részt veszünk az azonos témakörben rendezett tanfolyamon, előadáson, képzésen, megtaláljuk a közösség élményét is. A másokkal való közösségi szellem jótékony befolyása borítékolható. Már önmagában a megegyező érdeklődési körű emberek társasága is inspiráló, probléma megoldó és lelkesítő, hát még az új kapcsolatok, amelyekre szert tehetünk ilyen alkalmakor, és amelyek kézzelfoghatóan is a segítségünkre lehetnek.

Olvasni hagyni. Sokan gondolják, ha találkoztak egy jó könyvvel, akkor azt másoknak is el kéne olvasniuk. Ezzel vagyunk így páran, de ennek lehet romboló hatása is. Például, ha egy párkapcsolatban a felek egyenlőtlenül értékelik a kapcsolatuk minőségét, és egyikük elkezd kapcsolatjavító műveket olvasni. Olvasás közben számtalanszor eszébe jut egy gondolat: „igen, ezt a páromnak is olvasnia, tudnia, alkalmaznia kellene”. Feltehetően ez igaz, és kedvesünk valóban pótolná a hiányosságait a műből. De erről mi nem dönthetünk. Finoman a figyelmébe ajánlhatjuk az olvasnivalót, vagy kint hagyhatjuk az asztalon hátha belelapoz, és felkelti az érdeklődését, de ne gyakoroljunk nyomást rá. Azzal épp az ellenkező hatást érjük el. Távolodik a témától, sőt akár tőlünk is. Mi pedig egyre jobban neheztelünk rá emiatt, és hiába kaptunk jó ötleteket a viszonyunk javítására a könyvből, ezzel a mentalitással csökken az esély a közeledésre. Nálunk is teljesen különböző olvasnivalók hevernek az éjjeliszekrényeken és nincs belőle bonyodalom.

Így is úgy is olvasunk. Valamit. Gondoljunk rá, hogy számít, mi jut be a fejünkbe. Aki az akciós újságokat lapozgatja nyakra főre, az a diszkont élettel kacérkodik. Aki a krimiket bújja, az a szórakoztatást részesíti előnyben. Aki az ismereteit bővíti, apró lépésekkel alakítja gondolatát, tudását. Az olvasás nem gyors út a tanulásban, de végtelenül hatékony, ha a fejlődésünkről, vagy eredményekről van szó. Olvasnunk kell, ez nem választás kérdése. És az értékünket sem határozza meg az, milyen jellegű könyveket böngészünk. Az kizárólag a saját életünk szempontjából releváns. De jó tudni, minden könyv értékes lehet, ha megtalálja a maga közönségét, és minden könyv értékes lehet a számunkra, ha az értékrendünkhöz igazítva válogatunk közülük. Kopátsy Sándor szerint; „A könyveket nem azért kell olvasni, hogy azokból az életet ismerjük meg, hanem azért, hogy megtanuljuk belőle az élet megismerésének módját.”

Ha tetszett ez a poszt, olvass le még párat és nézz vissza legközelebb is egy kis olvasnivalóért.

A könyvespolcon pedig konkrét olvasmány ajánlatokat is találhatsz.

Fotó: Dmitry Ratushny, Unslpash